Beethoventől Gershwinig

"Ezt a szakmát életünk végéig tanulnunk kell. A mű, a szerző iránti tiszteletből képtelen lennék megtenni, hogy nem készülök fel a legjobb tudásom szerint, másrészről pedig azért a saját bőrömet is vásárra viszem egy-egy fellépéskor. (...) Ahhoz rengetegszer el kell játszani egy darabot, kottával és anélkül is, hogy az ember végül semmit ne felejtsen ki belőle, mindenre pontosan emlékezzen. De százszor játszott darabok is el tudnak ferdülni, transzformálódni. A lényeg, hogy mindenképp meg kell tanulni; ha ott is van a kotta, úgy kell játszani, mintha nem lenne." – mesélte Balog József vele készült interjúban.

A fenti sorok közül is kiolvasható maximalizmus, részletekbe menő precizitás és végtelen alázat Balog Józsefet napjaink fiatal zongoristagenerációjának egyik legkiemelkedőbb tehetségévé emeli, akinek játékát egyszerre jellemzi magas szintű előadói és technikai tudás.

A harmincas évei derekán járó zongorista szeptember végi zeneakadémiai koncertjének programja is ezt a komplex közelítést igazolja. Beethoven bravúrokkal teli, a romantikát sok helyütt már megelőlegező (egyébiránt Joseph Haydnnak dedikált) korai C-dúr szonátájához képest Schumann Kinderszenen-sorozata merőben más kihívást jelent, hiszen a szerző "könnyű darabokként" (Leichte Stücke) címkézte meg e művét. Ugyanakkor a Hollywoodot is megjárt Träumerei például igazi lélekmuzsika. Debussy az érzékien talányos hangulatfestés képességét igényli, Gershwin populáris dalainak újrafogalmazásával pedig Balog virtuóz és jazzesebb oldalát mutatja majd meg.