Interjú: Balsai Móni Shirley Valentine szerepében a Centrál Színházban
Balsai Móninak biztosan kis szerencse is kellett ahhoz, hogy a legjobb magyar filmekben kapjon szerepet és színházban is a gyakran foglalkoztatott színészek közt legyen, de kisugárzása, tehetsége és természetessége nélkül mindez lehetetlen lett volna. Beszélgetésünk apropója legújabb színházi főszerepe, a Centrál Színházban műsorra tűzött Shirley Valentine.
Ezeket láttad már?
Tartod magad a hétköznapokban annyira humorosnak, mint Shirley Valentine bőrébe bújva?
Jó lenne olyan humorosnak lenni, mint ő! Igyekszem a mindennapokban kellő humorral kezelni a nehézségeket, ezért is jó ez a szerep – mert szeretem azokat a karaktereket, akiktől tanulni lehet. Vagy akik átsegítenek az élet buktatóin azzal, hogy megformálom őket. Lady Macbethet is szerettem alakítani, bármennyire nyomasztó is volt. Magával ragadott, ahogy harcolt a szerelméért. Shirley szerepében jól érzem magam, habár neki is vannak drámái. Valójában elég szomorkás az élete, de pont arról szól az előadás, hogy muszáj meghallani a belső hangunkat, hogy mik a vágyaink, merre menjünk tovább. Életközepi válságban van, ami egyszer mindegyikünket utolér. Elérkezünk egy pontra a munkánkban, gyereknevelésben, házasságunkban, amikor már nem leljük bennük az örömünket, esetleg már fuldokolunk is. Shirley arra tanít, hogy vegyük észre, mi a bajunk és álljunk ki magunkért. Ha van egy vágyunk, amit talán kamaszkorunk óta dédelgetünk, törekedjünk a megvalósítására. Merjünk új dologba fogni, változtatni, továbblépni.
A darab inkább a nőkhöz szól?
Decemberben, Tatabányán már bemutattuk az előadást, ott eddig hatszor játszottuk, és vannak visszajelzések: tizenhét év körüli fiú keresett meg, hogy milyen jó volt az előadás. Mindenki, korosztálytól függetlenül talál benne olyan mozzanatot, ami az ő életére is vonatkozik. A darabban elhangzik, hogy nemcsak a nők problémája, amiről Shirley Valentine beszél – bárki el tudja fecsérelni az életét. Ha megrekedünk, muszáj tenni ellene! Tatabányán volt olyan néző, aki azt írta vissza, hogy az előadás után másfél méterrel a föld fölött járt. Nincs jobb érzés számomra, mint amikor a játékommal segíthetek másoknak.
A darab rendezőjének, Ujj Mészáros Károlynak a múzsája vagy, aki a hétköznapokban is a társad. Mi az erőssége munka szempontjából a párosotoknak? Mesélnél a próbafolyamatról?
Nem gondolok úgy magamra, mint múzsa – az olyan misztikus és különleges! Azt mondanám, inspirálom a férjemet. Előbb tanultunk meg együtt dolgozni, mint együtt élni. Három év munkakapcsolat volt közöttünk, amikor vonzódni kezdtünk egymáshoz, mégis csak munkatársak akartunk maradni, megfogadtuk, hogy nem lépjük át a határt. Három év után adtuk be a derekunkat, mert azt éreztük, nincs más út. És ennek már tizennyolc éve. Könnyebb együtt a munka így, hogy a magánéletünket összekötöttük: félszavakból, sőt, egy tekintetből is megértjük a másikat. Persze van hátránya is: Károly néha türelmetlen, többet vár tőlem, mint a többiektől. Ez visszafelé is érvényes (nevet). A Shirley Valentine különleges vállalkozás kettőnk munkakapcsolatában – vízválasztó is lehetett volna! Amikor kitört a Covid-járvány, hirtelen munka nélkül találtuk magunkat, otthon voltunk bezárva. Pályáztunk az NKA-nál, nyertünk egy kis összeget, amivel lábujjhegyen, suttogva nekiálltunk próbálni a saját konyhánkban, amíg a gyermekünk aludt. Sosem voltunk még ennyire összezárva, a próbafolyamat a kapcsolatunkat is próbára tette. Mert nehéz úgy dolgozni, hogy közben a magánéletet kint kell hagyni. A színház szakrális tér, ott jó eséllyel kint hagyod a gondokat. Azonban itt, a lakásunkban ezt nehéz volt kivitelezni: bementem a konyhába, és láttam, hogy el kellene már mosogatni, a kutya után össze kéne porszívózni. Nem volt mese, a házi munkának háttérbe kellett szorulnia, de megérte, mert a projekt sikerült. Tatabányán csak öt napot készültünk, mert mire odautaztunk, már mindent kitaláltunk. Károly szuper csapattal dolgozik: Fekete Anna díszlettervezővel, aki valóra váltja díszletálmunkat, Kárpáti Enikővel, aki a jelmezért felel és Varga Vincével, aki a videóvetítést tervezte. Károly lefordította a szöveget. Ugyan van egy régi magyar fordítás, ám miután elolvasta az eredeti szövegkönyvet, úgy találta, hogy maibbá kell tenni a szöveget, és egy kicsit hozzánk igazítani. Nevetős sírással jött ki a szobából, miután elolvasta, azt mondta, „na, ezt megcsináljuk, mert nagyon nekünk való!” Benne van a humoros oldalunk, amihez új nyelvi megoldásokat is kitalált, viccesebbé, élesebbé téve a párbeszédeket. Egyébként a darabból film is készült a kilencvenes évek elején, egy romantikus komédia, de abból nem derül ki, hogy a történetnek nagyobb mélységei vannak. Például, hogy a családon belüli verbális erőszak jelen volt és van az életünkben, amiről annak idején nem vettek tudomást.
Károly leginkább filmrendezőként ismert, talán a nagy nemzetközi visszhangot keltett Liza, a Rókatündér alkotásának köszönhetően, aminek a címszerepét játszottad.
Már jó néhány színházi bemutató van a háta mögött. Azt szereti legjobban a színházban, hogy több lehetőség van próbálni és játszani. Film- és sorozatkészítésnél is szokott egy-két napot gyakorolni a színészeivel, de próbákon kibontakozni inkább színházi közegben lehet. Nem miattam vállal színházi munkákat is, egyszerűen élvezi a színházcsinálást.
Milyen most futó darabban láthatnak még a nézők?
Gyerekünk születésekor visszaadtam szerepeket és nem vállaltam újakat, mert mostanság legszívesebben anya akarok lenni. Tatabányán és a Centrálban vannak előadásaim, kisebb forgatásokon is részt veszek. Sajnos a forgatásokról még nem beszélhetek. A járvány miatt amúgy is kevesebb a munka, érezhető a Covid, a háború és a gazdasági válság hatása. Mindez szabadúszóként különösen nehézzé teszi a munkavállalást.
Klisének tűnhet megkérdezni a szerepálmod, de igazán érdekelne, hogy melyik karakter tudna lázba hozni Liza és Shirley után?
Nem szeretem a „szerepálom” szót, babonából sem szoktam elárulni, milyen szerepre vágyom. Azért annyit elmondhatok, hogy mostanában sokszor eszembe jut, miért nem játszottam soha Csehovot. Darabjai ma is aktuálisak, szívesen látnám magam egy csehovi hősnő szerepében. Jaj, csak nehogy ne teljesüljön azok után, hogy ezt kikotyogtam!
Interjú: Kiss Annamária
