Az otthon pokolmelege - A hét könyve: Előled

Csak a jéghegy csúcsát látjuk, de tényleg, a probléma icipici szeletét, a pillanatot, amikor már megtörtént a tragédia. De ezek a gyilkosságok általában csak a külső szemlélő számára váratlan, sokkoló események. A jellemző az, hogy mire a tragikus végpontra elérnek ezek a történetek, és újsághírekké válnak, addigra az áldozatok hosszú évek, akár évtizedek óta vergődnek, szenvednek, sérülnek ilyen helyzetekben.
Megrendítő belegondolni, hogy hányan, ezrek, tízezrek, talán százezrek élnek, nevelkednek olyan környezetben, ahol a legnagyobb biztonságban és szeretetben kellene érezniük magukat, de számukra állandó szorongató légkört, lelki és fizikai bántalmazások sorozatát, életveszélyt, kiszámíthatatlanságot és szeretet nélküliséget jelenti az a szó, hogy család.

Ezek tragédiák (mert a családon belüli erőszak akkor is tragédia, ha nem hal bele senki, éppen elég tragédia, ha valaki egész életében cipeli magával a lelki terheket, sérüléseket) itt zajlanak a közvetlen közelünkben, a szomszédunkban, az utcánkban, sőt akár a családunkban is. Mégis alig-alig beszélünk róla, alig valamit tudunk a családon belüli erőszak természetéről. Hogyan ismerjük fel? Hogyan ismerjük fel, ha ez leggyakrabban az áldozathibáztatás, a "az érted haragszom, nem ellened"-magyarázatok leplébe van csomagolva, ha valaki például pici korától azt hallja, hogy "apa azért iszik, mert te bőgsz"?
A családon belüli erőszak olyan tabu, amiről nehéz és kellemetlen, zavaró és fájdalmas beszélni és mesélni, pedig enélkül, a róla való beszéd nélkül hogyan szembesülhetnénk a létezésével? Hogyan tudnánk szembeszállni valamivel, amiről alig tudunk valamit? Nemes Anna első regényét az Előled című kötetet azért tartom fontos írásnak, mert beszél, mer beszélni erről a problémáról.
Az áldozat szempontjából mutatja meg megrázó epizódok felidézésével, hogy milyen pokol benne élni egy olyan családban, ahol az erőszak, a fenyegetettség mindennapos.

Nemes Anna: Előled

A regény középpontjában az abuzáló, az alkoholizmusában egyre jobban elmerülő, feltehetőleg mentális, pszichés szempontból is beteg apa terrorjának elhatalmasodása áll. Ugyanakkor a regény nem erről szól, hanem egy utazásról, aminek két dimenziója van. A regény beszélője, Eszter egy szakítást követően indul útnak, hogy talán feldolgozza, talán eltávolodjon a párkapcsolati problémájától, ami úgy látszik, hogy valamiképpen összefüggésben áll a családban átélt, az apától elszenvedett bántalmazással. Fizikai síkon előbb egy Fejér megyei faluból Pestre, onnan Brnóba, aztán Szarajevóba majd Olaszországba vezet pár nap alatt a lány útja, miközben egy ennél is mozgalmasabb belső utazás veszi kezdetét, ami visszavezeti a gyerekkorába, a bántalmazó családi közegbe, és vissza a mintaként, valamiféle hideg őrangyalként megjelenő nagymamához. Eszter fizikálisan egyre távolodik, de a gondolataiban egyre közelebb jut a traumatikus élmények végpontját jelentő drámai zárlatig. A regény tétje valahol az, hogy a valóságos fizikai utazás során szerzett tapasztalatok, felismerések vajon hozzájárulnak-e az elengedéshez, sikerül-e valami módon túllépni a múlt hátborzongató árnyain. Anélkül, hogy bármi konkrétumot elárulnék, ebből a szempontból elég érdekes a regény zárlata, engem legalábbis meglepett, hogy ha a történetben lebegő párhuzam az apával való kapcsolat és a párkapcsolat között bármilyen halványan is fennáll, akkor a lány végső választásában, a saját anyjának a totális zsákutcának bizonyuló útjára lép.

Szabad-ötletek regénye - A hét könyve: Kicsontozott Marilyn

Szabad-ötletek regénye - A hét könyve: Kicsontozott Marilyn

Az Előled egy igazi "Így jöttem"-regény, a nagymamával töltött idő leírásának élményszerű íze, a kulturális utalások, a helyszínek, az utazások mind-mind olyan elemek, amelyekből ráismerhetünk tipikus nemzedéki tapasztalatokra.
A legemlékezetesebbek azonban minden kétséget kizáróan az apa őrületét elbeszélő epizódok, hideglelősen valóságos helyzetek, olyan dermesztő pillanatok, melyek hangulata szinte azonnal átragad az olvasóra. Hirtelen védekezésre képtelen gyereknek, lázadni vágyó, de megfélemlített kamasznak érezzük magunkat, és teljesen átélhető a tehetetlenség, a megalázottság érzése.
Ez a történetszál egyértelműen a legerősebb, és a legemlékezetesebb a regényben, ezek feledtetik azt is, hogy a párhuzamosan kibomló epizódok, Eszter gondolatfutamai nem minden esetben tudnak organikusan illeszkedni az elbeszélés egészébe.

Nemes Anna regénye nem pusztán egy ígéretes első regény, hanem egy olyan emlékezetes történet, ami egy agyonhallgatott témáról tud hitelesen beszélni. A családon belüli erőszak témája persze megjelenik a magyar irodalomban (például más vetületében megjelenik Polcz Alaine fontos könyvében, de említhetnénk Czapáry Veronika Megszámolt babák című regényét is), de minden hasonló történet fontos szembenézés azzal, hogy ez nem egy elszigetelt, véletlen baleset.
A családon belüli erőszak, az alkoholizmus problémája valós, az Előled ugyan egy regény, egy fikció, de a probléma egyáltalán nem kitaláció. Nyomot hagy az egész társadalmunkon, az emberi viszonyainkon, abban az országban, ahol az otthoni pálinkafőzés a nemzeti önrendelkezés fokmérője, az Isztambuli Egyezmény, ami például a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ajánlásokat fogalmaz meg, nos az pedig nem kívánatos.
Az Előled képes tematizálni ezt a nagyon fontos és súlyos társadalmi problémát, érdemes elolvasni, érdemes gondolkodni és beszélni is róla. Ha szeretnénk, hogy legyen pozitív változás, és a család sokkal kevesebb ember, gyermek számára legyen bántalmazó közeg, ezek a beszélgetések jelentenék az első lépést.

Nemes Anna: Előled, Noran Libro, 2019, 2990 Ft