Az elkeseredett gyerek elszökik otthonról: mit tehet a szülő, hogy ne történjen baj?

Felfoghatatlan, hogy 2020-ban még megtörténhet ez, hiszen az élet minden területén egyre nyitottabban próbálunk kommunikálni a minket érő stresszről. Úgy tűnik a gyerekek és a tinik helyzete még mindig kevés figyelmet kap, ezért amikor tudomást szereztem róla, hogy egy 14 éves budapesti fiú elszökött otthonról azért, mert nem sikerült a felvételi vizsgája, felkerestem Vancsura Petra pszichológust a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársát, hogy együtt megfejtsük, hogyan tárhatják fel, és enyhíthetik a szülők a gyerekükre nehezedő nyomást.

Mi okozza a legnagyobb frusztrációt a gyerekekben iskola idő alatt?

Nagyon sok minden. A tanulással kapcsolatos elvárások, megfelelési kényszer, teljesítménykényszer, amibe bele helyezik a szülők és a tanárok a gyerekeket. Van egy elég erőteljes teljesítménynyomás, mivel az oktatás felépítésének fontos mozzanata, hogy a tananyag számonkérhető is legyen és nem feltétlenül a tapasztalati tanulás kerül előtérbe, hanem a lexikális tudás, amit sok esetben sokkal szorongatóbb a gyerekek számára visszaadni.

Másrészt az iskolában kialakuló kapcsolatok is okozhatnak frusztrációt a gyerekekben. Ez lehet a tanár-diák viszony. Ha egy ilyen helyzet áll fenn, akkor nem biztos, hogy konfliktusmentes tud lenni a helyzet. Lehet, hogy nem illik össze a tanár és a diák, vagy valamelyiküknek otthoni problémái vannak. Esetleg a gyereknek magatartásproblémái vannak, ami a tanár munkáját megnehezíti. Könnyen kialakulhat, hogy ezáltal valaki az osztály ˝rossz gyerekévé˝ válik, és mindig őt hibáztatja a tanár, ez pedig plusz frusztrációt eredményez.

De a barátkozás is gondot okoz sok gyereknek. Hogyan kell egy szociális térben mozogni. Fontos ezeknek a helyzeteknek az átbeszélése. Mert van, akinek már az stressz, hogy egy iskolában, egy osztályban jelen kell lennie. Emellett megjelenhet a bántalmazás is, akár az iskolai térben, akár az online térben.

A tanárok sok esetben kommunikálják a szülők felé, hogy probléma van a gyerekükkel?

Elég sok visszajelzés érkezik a magatartással és szorgalommal kapcsolatban is. Ha egy tanár figyelmes és van lehetősége jól megismerni a gyerekeket, akkor nagyon könnyen tud visszajelzést kapni a szülő. Az viszont nem biztos, hogy a megfelelő formában, az is lehet, hogy csak egy beírás formájában, esetleg behívja a szülőt a tanár.

Miből következtethet arra egy tanár, hogy baj van a gyerekkel?

Kétféle dologból. Vagy abból, hogy kifejezetten visszahúzódó vagy pedig nagyon reaktív. Az utóbbi sokkal jobban zavarja az osztályt általában és sokkal gyakrabban is jelzi a tanár, hogy van vele valamilyen magatartásbeli probléma. Akik például szorongó, visszahúzódó típusok, azokat nehezebben veszik észre. Mivel az ő munkájukat nem zavarja, így sokszor fel sem tűnik nekik, hogy megváltozott a gyerek viselkedése vagy a hangulata.

Azt is el tudom képzelni, hogy sok esetben otthon nem kommunikálja a gyerek, ha baj van. Akkor milyen jelekből lehet észrevenni?

Jellemző például a visszahúzódás, ha a egy gyerek nem igazán elégedett a teljesítményével. Azt is szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy próbálják elképzelni saját magukat. Amikor ők diákok voltak. Vagy akár valamilyen paralel helyzetet hozni. Például az ő munkájukban, ha folyamatosan jelzést kapnak arról, hogy nem jól teljesítenek, akkor ők hogyan reagálnak rá. Mert lehet visszahúzódás, de lehet ingerlékenység, folyamatos frusztráció is a reakció. Lehet, hogy dühkitörésszerű tünetei vannak. Amikor apróságok miatt borul ki valaki, sokszor nem is gondolják, hogy mi minden van a háttérben. Az is lehet, hogy aggasztani kezdi a jövője, de az is lehet, hogy a rossz jegyek éppen az ellenkezőjét váltják ki, és a motivációját veszti el. Figyelmetlen lesz, nem törődik a tanulással, nem csinálja meg a házit.

Hogyan tudja úgy motiválni a szülő a gyereket a tanulásra, hogy azt ne érezze nyomásnak? De a motiváció hiánya is probléma. Hol az egyensúly?

Igen, ez egy nagyon trükkös dolog. Már önmagában az is, hogy a szülőnek mi a fontos. Itt is lehet az, hogy egy olyan típusú szülőről van szó, akinek nagyon fontos a tanulás és emiatt nagy nyomást helyez a gyerekére, és már szinte a szülő motivációja veszi el a gyerek motivációját. Ez átcsaphat egy olyan formába, amikor a gyerek már nem találja meg a saját belső motivációit, mivel elnyomja azt a megfelelni vágyás. Ez a későbbiekben mindenképp nagy problémákat okoz. De van az a szülő is, aki nem tart ott, hogy ideje, energiája vagy ötlete legyen arra, hogyan tudná motiválni a gyerekét.

Nagyon fontos, hogy hogyan sajátítja el a gyerek a kudarcot. Tovább tud-e lépni, el tudja-e fogadni, szeretne-e újra próbálkozni, fel tudja-e ismerni, hogy több lehetősége van, hogy megvalósítson valamit. Fontos, hogy ebben, hogyan támogatja a szülő.

Próbáljanak meg beszélgetni arró, hogy mi a célja és hogyan szeretné azt elérni. Aztán pedig, ha kitalált valamilyen motivációs rendszert, abban pedig legyen következetes. Hogy mi az, amit közösen el szeretnének érni. Akár egy jó jegy, egy jó eredmény, fejlődés, sikeres felvételi, stb. A célt mindig ki kell jelölni és a gyerekkel közösen végigvenni a lépéseket. Így sokkal könnyebb számára is a megvalósítás, mintha csak annyi instrukciót kapna, hogy viselkedj jól, vagy tanulj jól! Abban nincs megfogalmazva, hogy ez mit jelent. Viszont, ha le vannak fektetve a szabályok, lépésről lépésre lehet ellenőrizni azokat, és minden kis lépés sikerélmény lehet. Fontos a dicséret is. Szóbeli elismerés vagy akár egy apró ajándék formájában.

Gyakran titkoljak el a gyerekek a jegyeiket?

Ez abszolút a szülő gyerek kapcsolatán múlik. Érdemes a szülőnek elgondolkozni azon, hogy ha nem mondja el a gyerek a jegyeit, vajon miért nem teszi? Fél a reakciótól vagy szégyelli a teljesítményét? A szülő nem megfelelően reagált korábban így a gyerek el akarja kerülni azt a helyzetet? A gyerekeknek kamaszkorig a legfontosabb személy az életükben a szülő, ők a viszonyítási pontok, akiknek nem akarnak csalódást okozni. Sok szülő mondja, hogy neki mindegy milyen jegyet hoz haza a gyerek, közben lehet, hogy ő maga sem tudatosítja, hogyan reagál egy-egy rosszabb jegyre, amiből a gyerek érzi, hogy ez most nem tetszik neki, és legközelebb már nem biztos, hogy elmondja. Vannak olyan gyerekek, akik nem reagálnak ennyire érzékenyen, mert lehet hogy más területen is érzékelik a szülő elismerését (pl. sport), de sajnos sokszor valamilyen teljesítmény alapján értékelik a gyerekeket és dícsérik meg a szülők, vagy mutatják ki a szeretetüket.

Az interjú folytatását jövő héten olvashatod!