Artisták, elefánt, tűz a színpadon - exkluzív interjú Pásztor Annával

Már hat lemezt magatok mögött tudtok, és most elkészült a hetedik is. Milyen érzés visszatekinteni az elsőre?

Nagyon szeretek lemezt csinálni, az egyik legizgalmasabb folyamat. Összetett, zaklatott, jutalmakkal teli része az életünknek. Akárhányszor kiadunk egy albumot a kezeinkből, már gondolkozunk is a következőn, esetleg vannak olyan dalok, amik nem férnek rá az aktuálisra. Persze van ennek egy gyomorgörcsölős része is, amikor jönnek a határidők és jóformán a teljes idegrendszerünk rámegy erre. Vannak dalok, amik könnyen adják magukat, vannak, amikkel pedig évekig nyűglődünk. Általában két évente jelennek meg az albumok.
Csináltam egy tablót magamnak és az öcsémnek is, amin az albumok eleje és hátulja is fent van. Elképesztő, mennyire jó ránézni, hihetetlen büszkeséggel tölt el.

Azt nyilatkoztad az UTÓPIA-lemez kapcsán, hogy "rábólintottatok a nyugalomra". Mi hozta el ezt a fordulópontot a banda életében?

Egész életemben teljesítménykényszeres voltam, állandóan bizonyítanom kellett, mindenki szeressen, mindenki ismerjen el... Most érkeztünk el odáig, hogy ér egy kicsit megpihenni, ér hibázni, ér megcsúszni, ha nem készülünk el a lemezzel. Ér várni arra, hogy magától legyen jó, és nem erőltetni. Ez most a zenekar életében is egy megengedhető dolog lett. Amíg a tagok másból kell, hogy megéljenek, addig mindenkinek nagyon kell erőlködnie.

Láttad már? 7 magyar énekesnő, 7 különböző stílus - Mit viselnek a színpadon?

A turné során a Fővárosi Nagycirkusz művészeivel kooperáltatok. Hogyan jött ez az együttműködés? Mi volt a legemlékezetesebb pillanata?

Rengeteg nagyon emlékezetes pillanat volt. Ránézésre úgy tűnhet, hogy ez egy előre hosszasan megtervezett produkció volt, valójában viszont minket szerda este nyolckor beengedtek a cirkuszba és hajnali háromig volt időnk összerakni és lepróbálni a komplett két és fél órás műsort. Voltak elképzeléseink, prekoncepcióink, hogy mit hogyan szeretnénk, ezek sorban dőltek össze, majd nagyon gyorsan kitaláltunk sokkal jobbakat. Még másnap délelőtt betanultam több artista számot. Sok életveszélyes dologgal találtuk szemben magunkat, amikre sorban rábólintottunk: legyen. Az, hogy ez ennyire jól sikerült, abszolút a végtelenül profi és fegyelmezett cirkusz- és vendégművészeknek köszönhető. Az egyik legemlékezetesebb a Nagy Feróval való improvizálás volt. Lett volna egy elefánt is, akit végül kiírtunk, mert nagyon sajnáltam az állatot. Helyette volt egy gép-elefánt, ami a megszólalásig úgy nézett ki, mint az igazi, viszont erről sokan nem tudtak. Voltak, akik arról sem, hogy egyáltalán lesz elefánt, például az operatőreink, úgyhogy a tizenhét kamerás közül volt, aki majd' szörnyethalt ijedtében, amíg fel nem fedezte, hogy nem igazi.
Tele volt hihetetlen dolgokkal az egész, de végül a közreműködők művészet iránti szeretete és tisztelete rántotta össze és tartotta egyben a produkciót.
Ebből az egészből pedig film is készült, nem csupán a koncertből, hanem az ahhoz kapcsolódó kulisszatitkokból is, plusz forgattunk hozzá filmes jelenteket is. Az Álmatlan című film első vetítése (dedikálással egybekötve) szeptember 29-én lesz a Toldi moziban.

Van olyan cél, amit nem sikerült elérni az elmúlt 13 év alatt, és továbbra is a zenekar tervei között szerepel?
Ó, vagy egy millió. A csillagos ég a határ, sehol sem vagyunk még, egy égig érő lajtorján kezdtünk el éppen csak felfele mászni. Minden foka egy újabb világ, találkozás élettel és művészetekkel. Sokáig kint éltem külföldön, láttam a földi művészetek fellegvárát, van még mit elérnünk. Letettünk már pár dolgot az asztalra ebben a kicsike országban, amikre nagyon büszkék vagyunk, szóval nem fogunk belehalni, ha ennyi volt a mi feladatunk, de nekem személyesen is millió tervem van még, és a zenekarnak is. Most ért véget a táborunk, a Woodstock az Ugaron, amit már ötödjére rendeztünk meg. Ugrásszerűen fejlődik, most már egy minifesztivál. A filmforgatással kapcsolatban is millió terv és lehetőség merült fel. Ez egy csodálatos első szint egyelőre. Már profinak nevezném, de még játékosan élhetőnek.

Mikor és hol hallhatjuk legközelebb az UTÓPIA dalait?

Természetesen a Budapest Parkban, szeptember 21-én. Egyébként az utóbbi időben is már tisztességesen meg volt fűszerezve UTÓPIA dalokkal a repertoár. A rendes produkcióban – a nem akusztikus koncerteken – négyet vagy ötöt már folyamatosan játszunk a régebbiek mellett. Akusztikus koncerteken pedig azok hangzanak el, amik a többihez képest kicsit visszafogottabbak. Mostanra ezek mind szerves részei az életünknek.