Anya Taylor-Joy: „A hatvanas évek dallamaira lettem szerelmes a zenébe”
Anya Taylor-Joy A vezércsel című minisorozat után Edgar Wright Utolsó éjszaka a Sohóban című filmjében alakítja a főszerepet. Exkluzív interjúnkban Anya elárulta nekünk, milyen volt együtt dolgozni a rendezővel, beszél a főcímdal felénekléséről, a londoni forgatásról, az azon szerzett kedves emlékeiről és még sok minden másról.
Ezeket láttad már?
Az Edgar Wright rendezte mozifilm egy pszichothriller, melyben A vezércsel főszereplőnője egy feltörekvő divattervezőt alakít. A lány 1966-ig repül vissza az időben korának ikonikus bárénekesnője, Sandie testébe bújva. A filmben felcsendül Petula Clark Downtown című dala is, amit Anya Taylor-Joy ezúttal kísérteties verzióban énekelt fel. A dal Downtown (Downtempo) című kislemezként debütált a zenei piacon. Instagramján a következőt nyilatkozta: „Az embert nem minden nap kérik fel egy ikonikus dal különböző verzióinak feléneklésére. Egykor a hatvanas évek dallamaira lettem szerelmes a zenébe, ezért majd kiugrottam a bőrömből, mikor Edgar felkért a munkára.” Az Utolsó éjszaka a Sohóban szereplői között olyan neveket találunk még, mint Matt Smith, Thomasin McKenzie, Aimee Cassettari, Jessie Mei Li és Rita Tushingham.
Milyen volt felénekelni a film főcímdalát?
Nagyon élveztem, mert Matt Smith is egész végig ott állt mellettem és támogatott. Meglehetősen idegtépő élmény kiállni egy színpadra olyan emberek elé, akikre felnézel, akiket tisztelsz és akik a barátaid lettek, te meg ott állsz és nekik énekelsz. Még most is libabőrös vagyok tőle, azóta is teljes lázban égek.
Milyen volt együtt dolgozni egy ilyen fergetes stábbal?
Ilyen inspiráló kollégák mellett egészen fantasztikus. Mivel én több filmben is dolgozom, minden alkalommal, mikor megismerek valakit, valami újat is tanulok a szakmáról, és ez akkor is így volt, mikor Thomával és Mattel dolgoztam együtt. Mind nagyon megkedveltük egymást, ami sokat segített az éjszakai forgatásoknál. Sokáig vettük az éjszakai jeleneteket, ezért ez sokat számított.
Hogy életed meg a közös munkát Edgar Wrighttal?
Edgar annyira rajong a filmekért és zenéért, hogy aki körülötte van, az akarva-akaratlan ihletet merít belőle. A lelkesedése ragályos, mellette egyszerűen képtelenség elfelejteni, hogy most valami izgalmas készül, és ez nagyon motiváló. Imádok forgatni, és imádom a zenét is, így mikor a kettő összemosódik, az maga a főnyeremény!
Milyen volt London Soho negyedében forgatni?
Óriási élmény volt az éjszakai Sohóban filmet forgatni. Elég vad alakokat lehet ott látni. Az viszont vicces, hogy míg én dolgozni megyek oda, a barátaim hétvégente ugyanott szórakoznak, és el kell gondolkodnom, melyik is a valóság, vagy egyáltalán hol is vagyok. De rendkívül élveztem, hogy ennyi időt tölthettem a Sohóban. Sok jelenetet a sikátorokban vettünk fel, így a szűk utcákban is ki kellett ismernünk magunkat. Mostanra úgy érzem magam, mint egy titkos kém a Sohóban.
Említetted a zenét. Mennyire kap hangsúlyos szerepet a zene?
Óriási szerepe van a filmben, de ez Edgar összes filmjére jellemző. Ő egy igazi zeneőrült, és a rajongása másra is kihat, ránk is átragadt. Mindenesetre a zene segített visszarepíteni minket a hatvanas évekbe és az akkori helyekre, így könnyebb volt megérteni, miért lett Eloise ennek a kornak a megszállottja. Csodás képet sikerült festenie erről az időszakról. A filmzenében pedig ezt még sötét, kísérteties elemekkel egészítettük ki. Nagyon örültem, hogy én is a részese lehetek!
Milyen volt Steve Price-szal és Edgarral dolgozni?
Steve Price-szal is imádtam a közös munkát. Ő egy csodálatos ember, aki mohó szeretetet érez a zene iránt, mégis beleássa magát a részletekbe, mögöttes történeteket kutat, mindemellett nagyon támogató. Azt sem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy Edgar lelkesedése mennyire inspiráló. Az ember azt érzi mellette, hogy valami olyasmit csinál, amire gyerekkora óta vágyik. Mondhatnám úgy is, hogy életben tartja az álmokat. Fantasztikus velük együtt dolgozni! Nagyra értékelik, ha sikerül megtalálnom a kísérteties hangomat, ami igazán szórakoztató. Jó játék úgy felvenni egy dalt, hogy közben kislányos, hátborzongató hangon énekelek. Élvezem!
Szerinted Sandie története miért ilyen szívszorító?
Meghasad a szívem Sandie-ért, mert van egy álma. Olyan álmot kerget, amiért bármit megadna. Ismerem az érzést, mert nemrég még én is csak szerettem volna előadóművész lenni, de sehol nem volt kapcsolatom. Senki nem volt, aki be tudott volna ajánlani, vagy segítő kezet nyújthatott volna, hogy bejussak abba a világba, ahová hírhedten nehéz bekerülni. Követed az utad, reménykedsz és bízol abban, hogy mégis találkozol majd valakivel, aki segít. Sandie sajnos nem a megfelelő emberben bízott.
Elárulsz egy-két titkot a filmben alkalmazott speciális effektekről?
A forgatás egyik legizgalmasabb része az első naptól kezdve az volt, hogy Edgar valós képeket akart megjeleníteni. Vannak olyan felvételek, mikor egy kamera átmegy egy tükrön, és a néző azt hinné, én vagyok, de valójában Thomasin az, majd a tükör mögé rohanok, hogy erről meggyőződjek. Azért is élveztem ennyire, mert igazi csapatmunka volt. Sok apró dolognak kellett összeállnia ahhoz, hogy egy ilyen jelenet megvalósuljon.
Mi a legkedvesebb emléked a forgatásról?
A kedvenc pillanatom, mikor Matt, Thomasin és én a film elején táncolunk. Ez az első hatvanas éveket idéző jelenet. Rendkívül szórakoztató és nagyon valóságos volt. A kedvenc élmények nagy része a forgatáshoz köthető. Szerettünk a kamera túloldalán állni, és onnan nézni a forgatást. Csaknem szívesebben tevékenykedtem a kulisszák mögött, mint a kamera előtt, ami talán elárul valamit.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es májusi lapszámában jelent meg.
Szöveg: Vicky Dearden/The Interview People
Fordította: Balázs Tünde
