Mégis miért kell felülvizsgálni, ha valakit Oscar-díjra jelölnek?
Az Oscar-díjátadó körül évről évre csak gyűlnek a botrányok, legyen szó tévesen kihirdetett nyertesekről, közelharcról vagy éppen a diverzitás hiányáról, amely nemcsak az alkotók nemére vagy a származására vonatkozik, hanem az anyagi helyzetükre egyaránt.
Ezeket láttad már?
Az egész filmszakmát meglepetésként érte, amikor Andrea Riseborough-t Oscarra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriájában, hiszen a To Leslie című független film mindössze 27 ezer dolláros bevételt hozott, és egészen addig viszonylag kevesek számára volt ismert. A film igaz történet alapján, Michael Morris rendezésében készült, a 41 éves színésznő pedig egy egyedülálló anyát alakít benne, aki, miután elherdálta az összes lottón nyert pénzét, az alkoholizmus felé fordul.
A film promotálásakor számos befolyásos híresség fejezte ki támogatását a film és a színésznő iránt a közösségi médiában. Az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia felülvizsgálta az ügyet, hogy kiderítsék, történt-e bármi sportszerűtlen vagy etikátlan a kampány során. Végül arra a döntésre jutottak, hogy Andrea Riseborough megtarthatja az Oscar-jelölését, a kampánytevékenységre vonatkozó szabályzatot azonban korrigálni fogják – hogy milyen módon, azt egyelőre nem ismertették.
Mi volt a gond a jelölésével?
Hagyományosan egy erősen finanszírozott kampányra van szükség ahhoz, hogy valakit Oscar-díjra jelöljenek, ezért kapta fel a fejét mindenki Andrea Riseborough nevének láttán. Sokan eltöprengtek rajta, hogy a brit színésznő, aki főszereplője és producere is az alacsony költségvetésű független filmnek, mégis hogyan került fel a listára. Ez pedig az a pont a történetben, amikor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy valójában mi is a gond ezzel az egésszel.
Andrea Riseborough ügye egyedi esettanulmányként értelmezhető az Oscar-kampányok történetében. A filmek jelöléséért való kampányolást ugyanis közel egy évvel korábban szokás elkezdeni, ráadásul profi csapat dolgozik zsúfolt időbeosztással az alkotás népszerűsítésén, a kisebb volumenű díjak bezsebeléséről nem is beszélve, amelyek belépőként szolgálnak az Oscar-díjátadóra. De mi juttatta Andrea Riseborough-t Hollywood legrangosabb gálájának kapujába?
A To Leslie kampánya rendkívül későn kezdődött, és legfőképp abból építkezett, hogy Michael Morris rendező és Andrea Riseborough producer A-listás barátai az egekig dicsérték a színésznő alakítását a közösségi médiában. Többek között Cate Blanchett, Kate Winslet, Jane Fonda és Jennifer Aniston is elismerő szavakkal illették a színésznőt: Andrea Riseborough megérdemli, hogy „minden létező díjat megnyerjen, azokat is, amelyeket még nem is találtak ki” – fogalmazott Gwyneth Paltrow.
Miért is ne lehetne egy olyan független filmet Oscarra jelölni, amelyet kevesebb mint egymillió dolláros költségvetéssel gyártottak le mindössze 19 nap alatt és csupán 27 ezer dolláros bevételt hozott? A válasz nagyon is egyszerű: azért, mert ez sérti a nagy filmstúdiók érdekét, akik több tízmillió dolláros költségvetéssel hónapokig forgatják az Oscarra szánt filmeket. Mi a sportszerűtlen vagy etikátlan abban, hogy egy alkotásnak – amelynek még reklámra sincs pénze – rendhagyó módon szereznek médiafigyelmet az alkotók?
A To Leslie minden idők legalacsonyabb bevételt hozó filmjei között került a jelöltek közé. „Nevetséges, hogy egy zseniális alakítás »meglepetés jelölését« (ami annyit jelent, hogy nem költöttek rengeteg pénzt a színésznőre) vizsgálat alá helyezték. – nehezményezte a történteket Christina Ricci színésznő – Tehát csak azok a filmek és színészek érdemlik meg az elismerést, amelyek megengedhetik maguknak a kampányolást? Ez számomra elitistának, kirekesztőnek és őszintén szólva nagyon elmaradottnak érződik.”
Arról nem is beszélve, hogy az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia mintegy 10000 szavazó tagja az Oscar-díjak nyerteseinek kiválasztásakor minden kategóriában szavazhat, míg a jelölés során a saját területük kategóriáiban nominálják az alkotókat (kivéve a legjobb film esetében, amelyre mindannyian szavazhatnak). Tehát a kampányolás körülményeitől függetlenül több száz hozzáértő szakmabeli határozza meg, kik legyenek a jelöltek – a pénz még az ő véleményüknél is fontosabb?
