Amerikai fociról női és férfi szemmel: „Itt nem csapat van, hanem család”
Bár az amerikai futball az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb és legnézettebb sportja, szerencsére már Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a sportcsatornáknak köszönhetően pedig mi is átérezhetjük a National Football League (NFL) néven futó észak-amerikai profi bajnokság iránti fanatikus rajongást. A szeptemberi szezonkezdés apropóján Hortobágyi Júliával és Király Dáviddal beszélgetünk, akik évekig űzték e kemény sportot, és a mai napig a szerelmesei.
Ezeket láttad már?
Gyakran összekeverik az amerikai focit a rögbivel. Mi a különbség a kettő között?
Dávid: Csak annyi, hogy két teljesen különböző sportágról van szó, bár az igaz, hogy a rögbi és az amerikai foci korábban egyazon sportág volt – a rögbiből vált le az amerikai foci. A pálya és a labda „hasonlósága” miatt keverhetik a kettőt az emberek, lényeges különbség, hogy a rögbiben nem használnak védőfelszerelést a játékosok.
Miért tartottátok vonzónak az amerikai focit? Miért éreztétek úgy, hogy szeretnétek kipróbálni?
Júlia: Engem tinédzser koromban bűvölt el. Ekkoriban döntöttem el, hogy aktív játékos leszek, és űztem is a sportot öt éven át, elkapóként. Akkoriban a Budapest Wolvesnak több mint 300 igazolt játékosa volt, nem beszélve az edzőkről, családtagokról, szurkolókról. Egy ilyen családhoz tartozni fantasztikus érzés, amellett, hogy az amerikai foci egy rendkívül impulzív és adrenalin-dús, látványos játék. Az edzések, a meccsek, a sportesemények hétről-hétre adtak egyfajta muníciót és célt, amikre összpontosíthattam, s amik lekötötték az energiáimat.
Dávid: Tizenegy évesen láttam a tévében egy-két mérkőzést, és elkezdett foglalkoztatni maga a sport. Ekkoriban még karatéztam és kosárlabdáztam. Tizenhat voltam, amikor összefutottam egy barátommal, aki amerikai focizott, és hívott, hogy menjek le egy edzésre. Valahogy így kezdődött. És hogy mit tetszett meg ebben a sportban? Talán az vonzott benne, hogy taktikai játék, még akkor is, ha az ember csak annyit lát belőle, hogy két csapat sokáig áll, aztán egymásnak mennek, és megint sokáig állnak. Szerintem sokkal nagyobb összhangot igényel, mint a „sima” foci. Itt nem is csapat van, hanem család, akikben nagyon meg kell bíznod.
Miként emlékeztek vissza az edzésekre és a csapathangulatra?
Júlia: Ha nem szezonközi erőnléti edzésekről beszélünk, akkor a koreográfia mindenhol hasonló a világ összes amerikai fociedzéséhez: bemelegítés, erőnléti edzés, posztok szerinti technikai edzés, majd közös játék. Minden edzésünket fegyelem, dinamika, felfrissülés és jó hangulat jellemzett, agresszió sosem volt jelen. Egy amatőr felkészülés arról kell szóljon, hogy imádod minden percét. Tanulás vagy munka után összeszeded a maradék erődet, felmész a pályára és kihajtod magadból minden frusztrációdat, feszegeted a határaidat és felszabadítod a gondolataidat.
Dávid: Ha már a posztokat említette Juli… Ebben a sportban irányítók, futók, elkapók, falemberek vannak, ők valóban elszeparálódnak, és posztspecifikus gyakorlatokat hajtanak végre az edzéseken. Van külön támadó, védő és speciális csapat, ők is külön tréningeznek, aztán eljön az egységes edzés ideje, amikor együtt játszunk, gyakorlunk. A végén van egy kis levezető futás vagy erősítés, végül pedig a nyújtás és némi agymosás (nevet). Az edzőtáborok nagyon hasznosak, de irtó kemények is voltak: napi két-három edzés, 7-9 órán át a tűző napon teljes felszerelésben, de a közös munka és a jó hangulat a nap végén mindenért kárpótolt.
Én 162 centi vagyok és 50 kiló. Teljesen átlagos a testalkatom és a sportteljesítményem. Szerintetek beférnék így egy csapatba, vagy elhajtana az edző?
Júlia: Ebben a sportágban rengeteg, alkatodhoz vagy atlétikai ügyességedhez, étrendedhez passzoló pozíció közül tudsz választani, de talán a legfontosabb az, hogy szeress sportolni. Nincsenek alkati vagy technikai megkötések, de persze muszáj
aktívnak és fittnek lenni, hogy elkerülhesd a sérüléseket. Mivel én amatőr sportoló voltam, nem különösebben az étrend, sokkal inkább a rendszeres edzés állt a fókuszban, és ez megadta számomra a megfelelő edzettségi állapotot. Heti két-három technikai edzés mellett jártam erőnléti edzésekre, kondizni, futni.
Ha valaki az amerikai filmekből indul ki, hiheti, hogy ez a sport a valóságban is rengeteg sérüléssel, durvasággal, káromkodással jár.
Júlia: Az amerikai foci látványossága nem párosul kötelezően ugyanolyan mértékű sérülésveszéllyel. Nálunk az agresszió egyáltalán nem volt jellemző. Esetemben voltak törések, zúzódások, agyrázkódás, pár nap kórházi megfigyeléssel járó apróbb baleset, de mindez általában a saját hibámból következett be, és rövidtávú sérülések volt, amikből sokat tanultam.
Dávid: Nekem mindenem fájt már a végén és minden testrészem sérült legalább egyszer, bár szerencsére teljes szalagszakadásom még nem volt, de törés, repedés, zúzódás, húzódás, kopás, sérv, vállkiugrás igen.
A futballban Cristiano Ronaldo állítólag addig nem lép pályára, míg nincs frissen belőve a frizurája, és van olyan játékos is, aki pusztán babonából nem hajlandó levenni a sípcsontvédőjét. Nektek volt bármilyen amerikai futballmeccs előtti babonátok vagy rituálétok?
Júlia: Nekem csak mantráim voltak. Segítettek koncentrálni. Ha épp nem a lányok játszottak, hanem a csapat másik divíziója, akkor ott évekig én voltam Lupi, a Budapest Wolves kabalafigurája. Ez nekem akkor egy egész meccsen keresztül tartó rituálé volt, sokszor talán keményebb is, mint amikor a jelmez helyett a sisakot húztam fel.
Dávid: Nekem megvolt a napi rutinom. Mindig pontosan ugyanabban az időpontban keltem fel meccsnapon, és jó előre tudtam, milyen aláöltözőt veszek fel, melyik zokniban játszom, vagy, hogy mit eszem aznap.
Júlia, nem tartanak tőled a férfiak, ha meghallják, hogy amerikai fociztál?
Júlia: Meglepődnek, de ezután általában rengeteg kérdésük támad, és inkább a kíváncsiság lesz úrrá rajtuk, mint félelem.
Dávid: Egyébként az amerikai focit a hölgyek nemcsak játsszák, de vezetik is. Az idei Super Bowl (az NFL döntője) volt az első, ahova női játékvezető is bekerült.
Melyik egyesülethez fordulhat itthon az, akinek feltett szándéka, hogy ezt a sportot űzze?
Dávid: Ma már bármelyikhez. Az ember rákeres az interneten az amerikai focira, és számos csapatot talál. Minden csapatnak van úgynevezett rookie csapata/programja, ami tulajdonképpen újoncképző. Sok egyesület tart külön válogatókat is, ami azt jelenti , hogy el lehet menni kipróbálni, megízlelni a sportot.
Júlia: Ami a dolog női részét illeti: Magyarországon egyetlen aktív női csapat van, a Budapest Wolves Ladies. Ők hazai ellenfél híján az osztrák ligában szoktak játszani. Egyetértek Dáviddal abban, hogy aki azt fontolgatja, hogy kipróbálja ezt a sportot, az mindenképp látogasson el egy meccsre, esetleg próbálja is ki, milyen az, amikor két sisak egymásnak ütközik. Mindenhol szívesen látnak új jelentkezőket, akár teljesen kezdőket is. Érdemes figyelni a csapatok Try Out felhívásait, hiszen ott az edzőkkel, a játékosokkal is tud találkozni az érdeklődő, és ki tudja próbálni magát a pályán.
Szerző: Jónás Ágnes
