A gépek irányítanak? Így formálja az algoritmus a digitális kultúrát
A digitális világban egy új csatatér bontakozik ki: emberek küzdenek a rendszerek ellen, akik irányítani próbálják a mindennapi online tevékenységeinket. A mesterséges intelligencia térhódításával új frontvonalak alakultak ki az emberi kreativitás és a gépek által vezérelt tartalomgenerálás között.
Ezeket láttad már?
Az algoritmusok ma már nem csak egyszerű kódrészletek, hanem a digitális tartalom irányítói. Az online térben jelenlévő tartalmak – legyenek azok közösségi média posztok, hírek, vagy videók – egyre inkább az automatikus rendszerek szűrőjén keresztül jutnak el a felhasználókhoz.
Ezek a programok döntenek arról, hogy mit látunk, milyen híreket olvasunk, és milyen reklámokat kapunk. Ezeknek a rendszereknek az ereje abban rejlik, hogy képesek hatalmas mennyiségű adatot feldolgozni és személyre szabott tartalmat nyújtani. Azonban ez a kényelem áldozatokkal is járhat.
Az algoritmusok hajlamosak felerősíteni a meglévő előítéleteket és polarizálni a közvéleményt. A Facebook például híres arról, hogy előnyben részesíti a megosztó tartalmakat, amelyek több interakciót generálnak. Ez a jelenség nemcsak a közösségi médiát, hanem a szélesebb online kultúrát is alakítja. A felhasználók gyakran úgy érzik, hogy elvesztették az irányítást a saját online élményeik felett, és a gépek diktálják, mit lássanak.
Az Instagram, a TikTok és számos más platform egyre fejlettebb ajánlórendszerei folyamatosan figyelik a szokásainkat, az ízlésünket és az érdeklődésünket, hogy aztán személyre szabott tartalmakat kínáljanak fel nekünk.
Személyre szabott, egyedi élmények
Az automatizált rendszer által irányított hírfolyamok személyre szabása azt jelenti, hogy mindenki egyedi élményt kap. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a felhasználók olyan tartalmakat lássanak, amelyek érdeklik őket, és elkerüljék azokat, amelyeket nem.
Napjaink legnépszerűbb platformjai – legyen szó közösségi médiáról, videómegosztókról vagy online vásárlási felületekről – mind arra törekednek, hogy a felhasználók igényeit automatizált módon szolgálják ki. Gondoljunk csak a Spotify személyre szabott lejátszási listájára, a TikTok „For You” oldalára, amely mindig újabb és újabb videókat kínál, vagy az Amazon termékajánlásaira, amelyek pontosan azokat a tárgyakat kínálják, amikre valószínűleg szükségünk van – vagy legalábbis úgy gondolják, hogy szükségünk lehet rájuk.
Azonban ez a „buborékhatás” is veszélyeket rejt magában. Az emberek gyakran csak olyan információkkal találkoznak, amelyek megerősítik a meglévő nézeteiket, így a polarizáció tovább mélyül.
Az online felületek célja az, hogy minél több időt töltsünk el rajtuk. Az algoritmusok ennek érdekében manipulálhatják a felhasználói élményt, és úgy alakítják a tartalmakat, hogy azok a lehető legtöbb figyelmet kapják. Ez a jelenség különösen káros lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatalabb generációk jelentős időt töltenek online, és ezek a rendszerek jelentős hatást gyakorolnak az önértékelésükre és a világképükre is.
Egyre több az elégedetlen felhasználó
Ezek az algoritmusok úgy tűnik, hogy egyre inkább uralkodnak digitális életünkön, ám egyre többen vannak azok is, akik ezzel már nem elégedettek. A felhasználók egyre inkább érzik úgy, hogy az automatizált eszközök túl nagy hatalommal rendelkeznek, befolyásolják döntéseiket, és nem hagynak nekik elég szabad teret.
Az Egyesült Államok Kongresszusa is nemrégiben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a közösségi média algoritmusai veszélyeztetik-e a gyermekek mentális és érzelmi jólétét. Az automatizált rendszerek működése és hatása egyre nagyobb figyelmet kap a kutatók és az írók körében is, akik rámutatnak, hogy azok nem csak ajánlanak, hanem formálják is a kulturális ízlésünket.
Indul a digitális ellenállás!
A Big Tech uralmával szemben egy újfajta digitális ellenállás formálódik. Tyler Bainbridge, a PI.FYI nevű platform alapítója azon vállalkozók egyike, akik megpróbálnak alternatívát kínálni az automatizált ajánlásokkal szemben. A célja, hogy visszahozza az emberi tényezőt a digitális térbe.
Bainbridge szerint „az emberek vágynak arra, hogy ne bombázzák őket mindenhol személyre szabott hirdetésekkel”. A platform egyszerű, átlátható megközelítést alkalmaz: a felhasználók másoktól, nem pedig gépektől kapják az ajánlásokat.
A PI.FYI a Perfectly Imperfect nevű népszerű hírlevélből nőtte ki magát, és egy olyan platformot kínál, ahol a felhasználók mindent megoszthatnak egymással – a fogyasztási cikkektől kezdve olyan élményekig, mint „szerelmesnek lenni”, vagy éppen praktikus tanácsokat adhatnak egymásnak, például hol található a legjobb tisztító Londonban. A főoldala egy „kézzel válogatott algoritmust” használ, amelyben az adminisztrátorok és néhány gondosan kiválasztott felhasználó által összeállított posztok és profilok jelennek meg.
Nagy az érdeklődés az automatikus rendszerek nélküli platformok iránt
Az emberek egyre inkább keresik az olyan online tereket, ahol nem algoritmusok irányítják, hogy mit látnak. Stuart Rogers, a Spread nevű új közösségi platform társalapítója és vezérigazgatója szintén erre az igényre válaszol.
A Spread célja, hogy az emberek újra valós emberi ajánlások alapján alakíthassák ki digitális étrendjüket, nem pedig az algoritmusok által leginkább érdekesnek tartott tartalmak alapján. A platform zárt béta fázisban van, de már most is nagy érdeklődés övezi, hiszen nem engedélyezi a márkák és botok jelenlétét, és nem támogatja a hirdetéseket sem.
Az automatikus rendszerek uralják az internetet
A digitális tér átalakulása elkerülhetetlen, de az automatikus rendszerek uralma még mindig erős. Miközben egyre több felhasználó keres menedéket az algoritmus mentes platformokon, a hagyományos közösségi média továbbra is uralja a piacot.
A csoportos üzenetküldés például egyre inkább kiegészíti a mesterségesen összeállított közösségi média hírfolyamokat, hiszen a privát beszélgetések intimebb és kevésbé kaotikus teret nyújtanak a tartalmak megosztására és megvitatására. Azonban még ezek a privát terek is hajlamosak arra, hogy visszatükrözzék az algoritmusok által személyre szabott hírfolyamok tartalmait, így ezek hatása még itt is érezhető.
Az online kultúrharc tehát tovább folytatódik, és a tökéletes információs hírfolyamért folytatott küzdelem még messze nem ért véget. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az algoritmusok nemcsak segítenek, hanem irányítanak is, és ez az ellenállás új utakat nyithat a digitális tér fejlődésében. A jövőben talán új, társadalmilag felelős megoldások jelennek meg, amelyek jobban szolgálják a felhasználók érdekeit, de az biztos, hogy ezek uralma még sokáig velünk marad.
