A szolgálólány meséje kezdi túlzásba vinni ezt a filmes eszközt

Valószínűleg te is észrevetted, hogy nemcsak a disztópikus Gileád oppresszív és erőszakos világa az egyetlen ok, ami miatt diszkomfortosan érzed magad A szolgálólány meséjét nézve. A sorozatnak az előző évadokban védjegyévé vált a közeli képkivágások használata, ami kiváló eszköz arra, hogy a néző kényelmetlenül intim közelségből élhesse át a karakterek érzelmeit. Ez a tudatosan kivitelezett alkotói döntés nagyban hozzájárult a sorozat sikeréhez és kreatív képi világához – de nem sok választja el attól, hogy klisévé váljon.

A szolgálólány meséjének 5. évadától garantáltan pattanásig fognak feszülni az idegeink

A közelik hatásosak voltak, de mostanra értelmetlenné váltak

Az intim közelség eredetileg bevonta a nézőket June Osborn félelmébe, beletörődésébe és haragjába, de az arcközelik mértéktelen, ismétlődő használata egy idő után meglehetősen kellemetlen és bosszantó élményt nyújthat a nézők számára. Ráadásul a közelik túlzásba vitt használata akár már-már komikussá is tehet jeleneteket a sorozat témájának komolyságával szemben.

Először is az érzelmek közvetítését még számtalan filmes eszközzel meg lehetne oldani, nem csak úgy, hogy belemászunk Elisabeth Moss arcába. Másodszor pedig a néző empátiája már évadokkal ezelőtt kialakult a szolgálólányok felé, azonban onnantól kezdve, hogy kijutottak Gileádból, egészen komplikálttá válik a helyzet. A külvilágban ugyanis kiderül, hogy a közösen átélt traumának ezer arca lehet, és mindenki másként küzd meg vele – épp ezért az őrület szélén álló June gyilkos mámorával sem feltétlenül tudunk majd azonosulni, hiába nézzük közelről hosszú perceken át.

Disztópia vagy valóság?

• Abortusztilalom, melegellenesség, élő inkubátorok - Egyre jobban hasonlít a valóságunk A szolgálólány meséjére
• A szívhang kényszerű meghallgatása az abortuszok számát nem csökkenti, csak a nők jogait csorbítja
• Az Európai Unió határozott véleménye: fenn kell tartani a biztonságos és legális abortuszhoz való jogot