´A szeretet a jelenben történik´

Éppen a repülőtéren ülök, hajnal van, hazautazom, ugyanis tavaszi szünet van az egyetemen. Egy hetet leszek otthon, aztán indulunk Marokkóba, úgyhogy van egy bőröndöm a téli göncökkel, meg egy a tavaszi-nyáriakkal... csak az egyszerűség kedvéért (Marokkóban most 25 fok nappal).

Amikor nagyobb útra indulok, vagy hosszabb időre megyek haza, lehetőleg napokkal az indulás előtt szeretek írni egy listát azokról a dolgokról, amiket magammal szeretnék vinni. Ez azért fontos, hogy legyen időm újra meg újra átgondolni mindent. De ezen a héten kicsit összekavarodtam. Például tegnap jutott eszembe, hogy csütörtök van és nem szerda, ráadásul Valentin-nap, és mivel Miki turnén van, ezért úgy döntöttem, hogy vacsorát készítek a barátaimnak, akik amúgy nem mozdulnának ki.

Gondolom el tudjátok képzelni mit éreztem, amikor éjfélkor félrészegen dobáltam a cuccaimat a bőröndökbe, remélve, hogy semmit nem hagyok otthon és nem fogom átaludni az ébresztőmet.

Nem aludtam át, iszom a kólámat (amit egyébként csak ilyen esetekben "használok"), és picit kapaszkodom a székembe. Szóval minden szuper. A rosszullétem ellenére azt kell mondjam, hogy megérte, nagyon is.

Annyira élvezem azt, hogy itt a barátaim között mindenki máshonan jött, más országból, más kultúrából. Egy asztal körül volt francia, spanyol, holland, kenyai és magyar. OLASZ SPAGETTIT ettünk, amit az olasz barátnőm karácsonykor hozott nekem a szülőfalujából. Persze a fő téma a szerelem volt: kinek mit jelent maga a szó, hogy szeretlek, és mik az elvárások ezzel a szóval kapcsolatban.

Majdnem mindannyiunknak teljesen más volt az elején a véleményünk, aztán két óra filozofálás után kábé ugyanoda lyukadtunk ki. Méghozzá oda, hogy a szeretet a jelenben történik, és nem kell, hogy a jövőben is történjen, vagyis amikor azt mondjuk valakinek, hogy szeretlek azzal nem képviseljük a jövőt, csak a jelent. És a hollywoodi filmek, meg persze a kulturális-társadalmi berögződések támasztják bennünk az elvárást, hogy ha valaki azt mondja, szeretlek, akkor már legyünk egy pár, mi több házasodjunk meg, és kötelezzük el magunkat, mert azt úgy való.

Az egyik nővérem mondta egyszer nekem egy nagy szakítás után, hogy más dolog szerelmesnek lenni, vagy leélni valakivel az életed. A szerelmet nem tudod választani, viszont azt, hogy ki mellett alszol el, azt tudod. Akkor nem értettem mit akar ezzel, tegnap pedig teljesen kitisztult a kép.

Teljesen felesleges elvárni a szerelemtől bármit, mert irányíthatatlan. Élvezni kell, ha jön, de nem ragaszkodni hozzá, mert valószínűleg nem marad ott örökre. Szeretni más, hiszen az idők végezetéig lehet egy embert szeretni. Talán az egyik legvarázslatosabb érzés számomra, amikor a szüleimet nézem, és látom, hogy az egykori szerelem még mindig mozgatja őket belülről. És attól még, hogy az ember megtalálja élete párját, lehet szerelmes másba is, akár hétfőn ebbe, kedden pedig abba, hiszen a szerelem át is futhat mint egy kis láng az emberen, és amikor egészséges kapcsolatban vagyunk, akkor ez nem tilos. Nem baj, ha meglátsz mást is. Persze biztosan vannak olyan esetek, amikor ez nagyon intenzív, akkor nyilván az eredeti kapcsolattal valami nincs rendben. De ha boldogok vagyunk a társunkkal, akkor annyira jó érzés szabadon szárnyalni, látni az embereket magunk körül, és kicsit szerelmesnek lenni beléjük.