A szén-dioxid ideális ellenség - mit tudunk valójában az éghajlatváltozásról?
A magyar sajtóban elsőként írt a globális felmelegedésről, mint ahogy az interjúnk során visszaemlékezett rá, akkoriban kapott jóindulatú vállveregetéseket, de igazán senki nem vette komolyan a kérdést. Kovács Róbert ennek ellenére sokat foglalkozott az éghajlatváltozással újságíróként, nem is véletlenül, hiszen meteorológus-éghajlatkutató a végzettsége. Most Klímaváltozás címmel írt egy könyvet, Pánik és tagadás között alcímmel, ami máris jelzi, hogy nem a témával kapcsolatos szélsőséges reakcióra számíthatunk tőle, hanem éppen arra, amire talán a legnagyobb szükségünk van, egy higgadt és tényeken alapuló ismertterjesztő művet, ami a féligazságok helyett valóban azt meséli el, hogy a korunk nagy kérdésének látszó éghajlatváltozásról mit tud ma a tudomány. Kovács Róberttel a könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk:
Ezeket láttad már?
- Nagyon fontos, sőt mostanában az egyik legtöbbet tematizált téma az klímaváltozás, de rengeteg homályos pont van, és médiában arra is találunk megerősítést, hogy nem is létezik felmelegedés, és arra is, hogy a felmelegedés miatt összedől az emberi civilizáció. Hol az igazság?
- Nagyon kiélezett most a klímaváltozással kapcsolatban a közvélemény, nem féltél attól, hogy ezzel a könyvvel beszorítanak majd az egyik táborba, mondjuk azt mondják, hogy te is szkeptikus vagy?
- A könyved erről szól, de dióhéjban összefoglalnád akkor azt, hogy mi az, amit biztosan tudunk?
- Úgy gondolod, hogy a klímavészhelyzet kihirdetése túlzás?
Kovács Róbert: Klímaváltozás, Typotex, 3200 Ft
- A klímaváltozás ügye pedig rengeteg embert megszólít, és sok olyan fiatalt is, aki korábban nem foglalkozott politikai dolgokkal. Van valami értelme az ő sztrájkjaiknak, tiltakozásuknak, annak fényében, hogy a tudomány szemszögéből a klímakatasztrófát túlzó riogatásnak nevezhetjük?
" A klímasztrájk valójában arra mutat rá, hogy igazságtalan a rendszer, és azt a kérdést teszi fel, hogy miként lehetséges, hogy emberek éheznek, vagy miért nincs embereknek hajlék a feje felett, ha van forrás, márpedig van, akkor hogyan lehet ilyen rosszul és igazságtalanul elosztani ezeket a forrásokat?"
A kapitalizmus kritikája ez, nem mintha én tudnék jobbat, de látjuk, hogy most nem működik jól, igazságosan semmiképp. Valószínűleg egy-két generációval később a klímaügyet is helyén tudják majd kezelni, és hisztéria helyét az értelmes párbeszéd veheti át.
- Mi lenne a jó hozzáállás?
- Van értelme az egyéni döntéseknek, például annak, hogy nem utazunk repülővel, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat, miközben a jelentős széndioxid-kibocsátást nagyvállalatok idézik elő, és azt sem tudjuk, hogy ez mennyire van hatással az éghajlatra?
- Szóval, nem a felmelegedésben fogunk elpusztulni?
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket