´A rádiózás a szerelmem, a televíziózás a szeretőm, az újságírás az egyéjszakás kalandom´

Sok éven át a sport volt a szerelmed, aztán jött valami, ami teljesen átírta a jövőddel és a karriereddel kapcsolatos elképzeléseidet. Mi történt?
A sport gyerekkorom óta a mindenapjaim része volt, többek között karatéztam, kosárlabdáztam, amerikai fociztam, felsőfokú tanulmányaimat sportszervező szakon kezdtem. Aztán egyszer csak jelzett a testem. Tudtam, hogy nem zsigerelhetem ki tovább. Mindarról, amiről addig azt hittem, hogy a jövőm lesz, le kellett mondanom, egyúttal el kellett gondolkodnom azon, hogy mi az, amit a sporthoz hasonlóan nagy lendülettel, szívvel-lélekkel tudnék csinálni. Valami olyasmit akartam, ahol ismét feszegethetem a határaimat, ahol minden nap bizonyíthatom, hogy egyre jobb és jobb vagyok, és amit olyannyira a szenvedélyemnek érzek, hogy miatta akár heti hét napot is dolgoznék. Rendszeresen hallgattam a rádióban reggeli műsorokat, és bizony eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én ülnék a műsorvezetői székben, mi lenne, ha egyszer én adhatnék olyat, ami hozzátesz a hallgatók napjaihoz, életéhez. Az egyetemen volt szerencsém kipróbálni magam riporterként. Rákaptam a dolog ízére, és úgy döntöttem, szerencsét próbálok: az esélytelenek nyugalmával küldözgettem a jelentkezésemet online rádiókhoz. Legnagyobb meglepetésemre végül egy hagyományosan és interneten is elérhető zenei rádió hívott fel azzal, hogy lenne-e kedvem online tartalomszerkesztő gyakornokként csatlakozni a csapatukhoz. Természetesen igent mondtam, és azóta kialakult egyfajta hitvallásom: a rádiózás a szerelmem, a televíziózás – amibe a közeljövőben szeretnék majd belekóstolni – a szeretőm, az újságírás pedig legyen csak az egyéjszakás kalandom!

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre? Milyen volt a legelső heted online tartalomszerkesztő gyakornokként?
Az első nap végigvezettek a rádió stúdiójában, ami óriási élmény volt. Először adminisztrációs feladatokat láttam el, hat héttel később már kipróbálhattam magam riporterként és szerkesztőként, írtam cikkeket, illetve gyártottam tartalmat a rádió közösségi oldalára is. Aztán egyszer csak bevágtak a mély vízbe: rövid idő leforgása alatt tettek meg műsorszerkesztőnek, ami azzal járt, hogy négy kiemelt műsorból háromért én feleltem. Hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor roppant nagy nyomás is volt ez, hiszen rengeteg munkával járt, de kétségkívül életem egyik legizgalmasabb periódusa volt.

Eleinte nyilván olyan kritikákat is kaptál hallgatóktól, amik nem feltétlenül voltak építő jellegűek. Hogyan védted be a lelked a rosszindulat ellen?

A rosszindulatú megjegyzéseket és hallgatói üzeneteket a kezdetekkor még nagyon a szívemre vettem, de aztán elkezdtem tudatosítani magamban, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni. Tudom, hogy sokan szeretnek, ugyanakkor sokaknak feláll a szőr hátán a hangomtól és a beszédstílusomtól, de én ezt már elfogadtam. Tisztában vagyok azzal, hogy megosztó személyiség vagyok, de őszintén szólva inkább vagyok megosztó, mint középszerű és unalmas. Talán nem véletlenül példaképem Howard Stern.

Mi volt az eddigi legnagyobb rádiós bakid?
Szerencsére nem tobzódom bakikban, de azért néha előfordul, hogy összeakad a nyelvem, miközben híreket mondok, vagy hogy összecserélek két nevet. Az ilyesmi a legtöbb kollégával előfordul időnként, hiszen emberek vagyunk, dolgozunk, hibázunk. Minden rádiós rémálma, hogy a mikrofonja bekapcsolva marad, mikor épp nincs adásban – na, ilyen még sosem fordult elő velem, és ezt le is kopogom!
Egyszer egy olyan betelefonálót fogtam ki, akinek a hangjából nem tudtam megállapítani, hogy fiú-e vagy lány, és sajnos a nevét sem értettem kristálytisztán. Kellemetlen volt hosszú percekig úgy beszélgetni, hogy gyakorlatilag a sötétben tapogatóztam. Van, amit nem baki kategóriába sorolnék, az abszurditása miatt azonban sose fogom elfelejteni: kiküldtek sajtótájékoztatóra azzal, hogy készítsek riportot egy kínai interjúalannyal. Nem kaptam semmilyen infót arra nézve, miről kell őt kérdezgetnem, de úgy voltam vele, hogy a helyszínen majd minden kiderül, én pedig úgyis remekül feltalálom magam, s ha minden kötél szakad, majd a tolmács ellát némi tudnivalóval. Nos, nem így lett. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy durván a beszélgetés felénél jöttem rá, hogy pontosan kivel, miért és milyen téma kapcsán beszélgetek.

Milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó rádiós szerkesztő, műsorvezető és riporter váljék?
A rádiózás egy része tanulható, a többi pedig tehetség és érzék kérdése. A műsorszerkesztésnél fontos, hogy felismerd, milyen téma érdekelheti a hallgatókat, illetve, hogy azok a témák, amikről beszélni szeretnél, passzolnak-e a rádiód arculatához. A műsorvezetésnél jó, ha a rádiós megfelelő érdeklődéssel, tájékozottsággal, jó hanggal (ez beszédtechnika tanár segítségével fejleszthető), elszántsággal, kíváncsisággal, pozitív életfelfogással és némi humorérzékkel is rendelkezik, de szerintem a személyiség, a te személyes "vonzerőd" az egyik legfontosabb pillér. Ha ezekből valami nincs meg, azt a hallgatók azonnal észreveszik.

Hogyan készül egy adásod?
Én format műsorvezetek drive time-ban, ami elsőre talán bonyolultan hangzik, de röviden annyit jelent, hogy az én műsorsávomban a zenéé a főszerep, zenéket konferálok fel, de színes híreket és időjárást is mondok, illetve válaszolok a hallgatók üzeneteire. Mindezt délután, amikor a legtöbben autóban ülnek, és tartanak hazafelé a munkahelyükről.
Minden reggel vár rám egy, a zenei szerkesztő által összeállított lista – az ezen szereplő dalok szólnak aznap a műsorsávom alatt, ezeket a kell kevernem számítógéppel. Ha például azt látom, hogy két percen belül következik egy Cascada-dal, akkor tudom, hogy el lehet mondani, hogy az együttes énekesnője, Natalie Horler elsőként esett át a koronavíruson. Ha időközben leszakad a Lánchíd, akkor természetesen témát váltok, és megpróbálom a rendkívüli eseményt megfelelően lereagálni. Ha egy megszólalásom, vagy egy hír felpaprikázza a hallgatókat, és elkezdenek özönleni az sms-ek, akkor egy kicsit félreteszem az időjárás előrejelzést, és válaszolok a kommentekre. A lényeg, hogy folyton ritmusban legyek, és rugalmasan álljak a történésekhez. Törekszem arra, hogy viccesebb témákból is merítsek, mert szeretném, ha a hallgató egy fárasztó nap után tudna egy kicsit nevetni is.

Nemrégiben a Hírstart új podcast szolgáltatást vezetett be, melyben női mesterséges intelligenciát alkalmaz, ő szerkeszti meg, olvassa fel nap mint nap a híreket, és még a vágási feladatokat is ellátja. Nem tartasz attól, hogy eljön az idő, amikor a munkád feleslegessé válik?
Szerintem teljes mértékben mesterséges intelligenciára hagyatkozni rádiózás esetében nem lehet. Hírolvasás és hírválogatás, zenekeverés tekintetében érzem a létjogosultságát, ugyanakkor mindig is szükség lesz jó improvizációs készséggel rendelkező hús-vér riporterekre, beszélgetős műsorokra. Látod? Itt jön be a korábban emlegetett personality, azaz a személyiség, a műsorvezető személyes vonzereje.

Mit gondolsz arról, hogy manapság inkább celebeket, színészeket tesznek meg műsorvezetőnek, semmint végzett, gyakorlott szakembereket?
Az egészben az a hátborzongató, hogy bár évente több ezer hallgató jön ki a felsőoktatási intézményekből kommunikációs diplomával, utánpótlás szinte nincs. A kereskedelmi rádiózás (televíziózás) három évtizeddel ezelőtt egybeforrt Bochkor Gábor nevével, majd jött a második generáció, élén Sebestyén Balázzsal. Na, de mi van a harmadik rádiós generációval? Biztosan van, csak éppen nem halljuk a hangjukat, pedig én nagyon kíváncsi lennék rájuk. A színészek és a celebek kétségkívül meghozzák a várt nézettséget-hallgatottságot, de úgy vélem, hogy nem elég eljátszani, hogy valaki tud műsort vezetni. Ez egy komoly szakma, amit éveken át gyakorolnak azok, akik ezen a pályán szeretnének érvényesülni. Volt már példa arra, hogy az ország egyik megmondóembere kíméletlenül nekiment egy színésznek, amikor kiszagolta, hogy az híján van a műsorvezetéshez szükséges kompetenciáknak.

Több, mint egy éve indult útjára a Best FM, melynek a kezdetektől fogva tagja vagy. Milyen érzés itt dolgozni?
Nagyon élvezem. Egyrészt, mert modern technológia áll rendelkezésünkre, másrészt mert a kollégák is fantasztikusak, harmadrészt pedig maximálisan tudok azonosulni az általunk képviselt zenei arculattal, a kilencvenes és kétezres évek zenéivel. Olyan zenék ezek, amilyenekre én magam is imádok bulizni, igazi retro őrült vagyok!

Szöveg: Jónás Ágnes
Fotós: Csudai Sándor