A legrosszabb, ami történhet egy emberrel, hogy nem mer változtatni"- interjú Walters Lilivel
Az interjú előtt én is csak annyit tudtam Walters Lili színésznőről, mint vélhetően a legtöbben az országban. Ő volt az Egynyári kaland című sorozatban Luca. A törékeny színésznő azonban most főszereplőként debütált a Drakulics elvtárs című filmben.
Ezeket láttad már?
Amikor megérkeztem a fotózás helyszínére, Lili valódi dívaként ült a kanapén. Figyeltem, ahogy szinte meg sem mozdul, mégis elbűvöli a fotóst. Pár perccel később már laza testtartással ült a földön és David Lynch művészetét méltatta.
Színészi kiszolgáltatottság
Lili drámatagozatos általános iskolába járt. Mivel családjával sokat költözött gyerekkorában, egyre zárkózottabb lett az évek során. Élvezte az egyedüllétet, amikor elbújhatott a világ elől. A gimnázium elvégzése után vetkőzte le ezt a zárkózottságot, és tért vissza arra az útra, amit elmondása szerint kisgyerekkorában úgy szeretett. Egy zenekarban próbálta ki magát először. Felment a színpadra, de nehezen győzte le a szorongást. Ezt követően egy videoklipben szerepelt, ahol megtapasztalta, milyen viszontagságokat kell eltűrnie színészként egy forgatáson. Annak ellenére, hogy fázott, éhes volt és kimerült, a végén mégis azt érezte, semmi más nem élteti ennyire. Egyre inkább motiválta, hogy feszegesse a saját határait, és a legjobbat hozza ki az adott szerepből és önmagából is. Az első, sikertelen felvételi után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre a Pesti Magyar Színiakadémia stúdiójához csatlakozott, ahol belecsöppent az aktív színészi munka világába. Ezzel párhuzamosan egyre több kisebb szerepet kapott.
Annak ellenére, hogy ezek mind előrelépések voltak karrierje szempontjából, ő mégis megfoghatatlannak érezte az egészet, sőt kicsit igazságtalannak is, hiszen sokszor nem igazán értette, mi alapján kap meg egy szerepet, vagy éppen miért utasítják el. A sikertelen felvételi pedig az önbizalmának sem tett jót. Ráadásul a színészet mellett erősen foglalkoztatta a vizualitás, a képző- és akcióművészet, a tánc, a filozófia, az irodalom. Még többet akart tanulni a színházról és magáról a színészetről is, ezért ismét jelentkezett az egyetemre, ezúttal azonban rendező szakra, melyre fel is vették. Úgy érezte, nem csak más gondolatait szeretné tolmácsolni, hanem a sajátjait is meg akarja mutatni. Mindemellett a színészi gyakorlatra is állandó igényt érez, így leginkább ez a kettősség jellemzi az életét.
Pár mondat után egyértelmű volt számomra, hogy Lilinek jó adag önkritikája van. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy ő egy olyan ember, aki folyton megfigyeli önmagát. Hálás is vagyok, boldog is, és folyamatosan elégedetlen. - mondja.
Nőiesség, mint kihívás
Lili számára nem okozott gondot, hogy huszonnégy évesen egy lázadó, különc tinédzser bőrébe bújjon az Egynyári kaland Lucájaként. Általában fiatalabbnak nézik koránál, ebben pedig szerinte fiús alkata is közrejátszik. Lucát játszani felszabadító volt, mert egy olyan karakter, aki nem fél semmitől, nem csak fantáziálgat, hanem mindent megvalósít, amit kigondol, még ha az őrültség is. - meséli a színésznő a szerepről, amely ismertté tette a tévéképernyőn.
Októberben debütál a mozikban a Drakulics elvtárs című film, amiben Lili életében először saját korával azonos korú karaktert alakít, ezzel együtt pedig először játszadozik a nőiességével a kamera előtt.
Máriát sem klasszikus értelemben vett nőies nőnek definiálta, és hozzá is tette: nem is lehet az, ha őt választották ki a szerepére. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ő ne érezné magát nőies nőnek. Egyszerűen csak nem ez a legfontosabb dolog, ami meghatározza a személyiségét. Ahogy a karakterről mesélt, Lili arcán látszott, mennyire kedveli, elmondása szerint ez részben azért van, mert olyannak tartja, aki nem hagyta magát megváltoztatni. Annak ellenére, hogy Mária külsőségekben teljes mértékben átalakult a filmben, mégsem hagyja magát eltéríteni, és egyre inkább rátalált saját magára a szerepben. Lili a dacos tini után kipróbálhatta a határozott, célirányos női erőt, és színészként is sokat tanult tőle. A színésznőt saját elmondása szerint sohasem tartották kifejezetten szépnek, és teljesen természetes volt számára ez az állapot, sőt élvezte is a különc szerepét. Klasszikus értelemben nem gondolom magamról, hogy szép lennék, hiszen nagyon csúnya is tudok lenni, és úgy érzem, a két végletet olykor csak milliméterek választják el egymástól. Egy kis eszmefuttatás után kiderült, hogy Lili számára azért nem pozitív ez a jelző, mert a szépség teljesen relatív és sem egy szép, sem egy csúnya ember nem tehet arról, hogy olyannak született, amilyennek. Lili például kifejezetten kevesebbnek érzi magát attól, ha úgy érzi, csak szépsége miatt kap meg valamit, például egy szerepet. "Az a legfontosabb, hogyha az ember belenéz a tükörbe, akkor azt mondja, hogy ez én vagyok, és nekem ez jó, és kész." - sommázza.
