A K-pop meghódítja a világot!
Fiataloknál a csapból is ez folyik: imádják vagy utálják, de senkit nem hagy hidegen. Ha elmúltál már harminc, ismerkedjünk meg együtt a K-pop világával, ha pedig rajongó vagy, biztos szívesen látsz hasonszőrű rajongók közreműködésével készített cikket a témában.
Ezeket láttad már?
Sokáig azt hittük, popszámról van szó, aztán hogy külföldi együttesről, mígnem rájöttünk, hogy valójában egy zenei irányzat, ami ráadásul megkerülhetetlen. A 2000-es években a K-pop az úgynevezett koreai hullám részeként kezdett terjedni, de 2012-ben figyeltek fel rá a legtöbben, a dél-koreai popsztár, PSY Gangnam Style című számának köszönhetően.
Zita, a cikk megírásához segítségnek felkért egyik rajongó később találkozott a műfajjal. A Tiktokon botlott bele egy videóba, amiben valószínűtlenül mély hangon énekelt egy fiú, ellentmondva törékeny külsejének. „Sehogy sem tudtam összeegyeztetni a külsőt a hanggal, a produkció különleges volt. Később megtudtam, hogy a K-pop világában külön kifejezést használnak erre; ez a duality, melynek jelentése tágabb értelemben is vonatkozik kettősségre.” Azonnal feltűnik a fiú énekeseknél ez a kettősség. „Az ázsiai fiúk nagy része az európaiakhoz képest nőiesebb, amire az együttesek – főként sminkkel – rájátszanak, az aktuális trendnek megfelelően” – avat be Zita. Koreában hagyományosan elég élesen kettéválnak a női és férfi szerepek.
SZÍNES, SZAGOS, JELLEGZETES
Másik meghívottunkat, Lilit arra biztatom, meséljen a zenei stílus jellegzetességeiről. „A K-pop lefedi az egész koreai zeneipart, nemcsak a popzenét, bár az a leghangsúlyosabb. Az együttesek sokféle műfajban játszanak, az egyik leghíresebb fiúegyüttes, a BFG albumaiban a raptől kezdve az R&B-n át a popzenéig vonultat fel dalokat. A zenekarok sokszínűek, és maguk a tagok is. A változatosságot fokozza, hogy a csapatoknak cserélődő koncepcióik vannak, fantasztikus látványvilággal. Klipjeik minősége felér egy hollywoodi filmmel! A sokféleségnek köszönhetően szinte mindenki megtalálja a neki tetsző stílust.”
Megkérdezem Zitát, választott-e kedvenc előadót. „Nem érdemes. Az elején automatikusan kinéztem egy kedvencet, de ahogy jobban megismertem a produkciókat, rájöttem, hogy lehetetlen kiválasztani egy embert – mindegyikük különleges és tehetséges a maga módján.” Vannak-e frontemberek, és ha igen, miért nem emelkednek ki? „Van vezető, de míg a nyugati bandáknál mindenkinek egyértelmű, hogy ki az, addig a koreaiaknál, ha nem nevesítenék, nehéz lenne beazonosítani. A vezetőszerep a belső munkák, gyakorlások során érződik. Megtévesztő, de nem egyértelműen a legtehetségesebb tag kapja a címet” – igazít el Zita.
MINDENEKELŐTT: BTS
Lili favoritja az NCT. „Ez a formáció azért is egyedülálló, mert több alegysége van: NCT U, NCT 127, NCT Dream, NCT 2018… Ott van még a NCT Way V is, ami a „kínai részleg”. Ha így nézzük, érthetőbb, hogy a banda huszonegy (!) főből áll.” Leghíresebb a BTS, Zita tömören megmagyarázza az okát: „a fiúk felülmúlhatatlan minőségben adnak elő!” Feltűnik, hogy csupa hárombetűs rövidítés takarja a neveket, sokkal könnyebb így a kiejtés. Lili kimondja koreaiul a BTS teljes nevét, de meg sem kísérlem ideírni. Egyébként a BTS a K-pop-együttesek amerikai befutásának egyik emblematikus formációja. 2018 és 2020 között – példátlan módon, a The Beatlest is megelőzve! – négy albumuk is vezette a Billboard slágerlistáját. „Akkor szerettem bele igazán a K-popba, amikor utánanéztem a dalszövegek jelentésének olyan oldalakon, ahol koreaiak magyarázzák el. Általában mély a mondanivaló, a fogalmazás költői vagy filozofikus” – mondja Lili.
RAJONGÓK ÉS IDOLOK
A rajongók árgus szemmel figyelik idoljaik üzeneteit. A K-pop kapcsán jól mutatja ezt a Black Lives Matter mozgalom kapcsán nagy port felvert szerepvállalás: az amerikai tüntetések után képek és videók alapján akartak letartóztatni tüntetőket, mire a rajongók fancamekkel árasztották el az azonosításra használt weboldalakat, hogy lefagyjon a rendszer. Egyébként a fancam a sztár saját kameráját jelenti, amin keresztül nézheted, és csakis őt látod. „De egyébként is, minden olyan alkalommal tiltakozásra buzdítanak minket, amikor rasszista tartalmat akarnak blokkolni. Ráadásul, a K-pop-együttesek rendszeresen adományoznak pénzt nemes ügyek érdekében, erre sarkallva minket is” – mondja Lili.
Megkérdezem még tőle, milyen a viszony rajongó és K-popsztár között. „Hihetetlen mértékű a kapcsolat, még ha virtuális is. Rajongóként »bónuszokat« kapunk: a koreai popsztárok folyton színészkednek, vannak sorozataik, amiket feltesznek a weboldalaikra, csetelünk velük. És az életük szinte minden másodpercét levideózzák! Példátlan, hogy együttestagok minden pillanatát – még azt is, ahogy reggeliznek – nyomon követhetjük!” Zita mindezt úgy viszonozza, hogy sokszor éjszakákon át böngészi a neten, minden hírt elolvas és az akcióikban lelkesen részt vesz. „A karantén alatti kétnapos Bang Bang elnevezésű ingyenes koncertsorozatot huszonnégy órán át végigültem.”
ÁRNYOLDALAK
Muszáj szót ejteni a jelenség árnyoldalairól; az énekesek szabadságukban korlátozott életéről és sajnos az utóbbi időben, a K-pop háza tájáról hallott öngyilkosságokról. „Szerintem a koreai popsztároknak több a szabadságuk, mint a nyugatiaknak. One Direction-fan is voltam, azokat a fiúkat legalább annyira irányították. Mivel a koreaiak multifunkcionálisak – ők írják a zenét, producerkednek, ötletelnek, koreografálnak –, bizonyos értelemben nagyobb szabadságot élveznek. És míg Nyugaton általában letagadják a szigorú irányítást, itt viszonylag nyíltan csinálják. Negatívum, hogy az előadóknak jószerivel nincs magánéletük; hivatalosan nem lehet kapcsolatuk és nem randizhatnak. A legsúlyosabb probléma a nagyszámú öngyilkosság. Ennek oka lehet, hogy míg a nyugati együttesek tagjai a nyomást gyakran droggal vezetik le, a koreaiak az ellenőrzés miatt nem nyúlhatnak élvezeti szerekhez, és a felgyülemlett feszültség az öngyilkosságig vezethet” – vélekedik Zita.
A MAXIMALIZMUS MINT HAJTÓERŐ
Lili arról beszél, mi mindent ad számára a dél-koreai irányzat. „A K-pop-rajongók különösen kedves, nyitott emberek. Házibulikban mókás, mikor idegenekként mutatjuk egymásnak a hasonló témájú telefonos háttérképeinket. Ha kiderül a másikról, hogy K-pop-rajongó, azonnal családtagként kezeljük. A rajongás valahova tartozást jelent, csomó pozitív élménnyel, de a legjobb, hogy érzed, nem vagy egyedül. A koreai fiúkat példaképeimnek tartom, mert szuperjól táncolnak-énekelnek, a legtöbben hangszereken is játszanak, jópofák és csinosak. Példát mutatnak munkabírásból, szorgalomból, abból, hogy ha valamit el szeretnél érni, és teszel érte, valószínűleg sikerül. Inspirál a profizmusuk. Sokszor segített már túllendülni a mélyponton, hogy láttam, igenis van értelme a befektetett munkának.”
A cikk eredetileg a GLAMOUR 2020-as decemberi számában jelent meg.
Szöveg: Kiss Annamária