Variációk az anyaságra – A hét könyve: Rose Napolitano kilenc élete

Donna Freitas második regényében párhuzamosan történetszálakon ismerjük meg a főhőse előtt álló lehetőségeket – és szembeállít minket a döntéseink súlyával.

Rose Napolitano egy sikeres professzor, akinek valódi szenvedélye a munkája, szereti a férjét, az életét teljesnek érzi. Harmincas éveit taposva viszont egyre többször teszik fel neki a kérdést (főleg a férje, Luke szülei), hogy mikor vágnak már bele a családalapításba. Eleinte Luke is kényelmesnek érzi a tudatos gyermektelenséget, de talán pont a szülői nyomás hatására valami átfordul benne, és gondolatai egyfolytában a gyerekek körül kezdenek el keringeni.

Rose nem ambivalens a témában, ő fiatal kora óta biztosan tudja, hogy nem vágyik az anyaságra, számára a szociológiai kutatásai és a gondosan felépített karrierje a prioritás; a férje viszont ezt egyre nehezebben viseli. Több körben veszekednek, érvelnek a témában, míg egy újabb vita tetőpontján kiderül, hogy Rose nem szedte a terhességi vitaminokat, amelyeket Luke vásárolt – innentől válnak szét Rose életei, attól függően, hogy a kritikus pillanatban hogyan dönt. Összepakol és elmegy, vagy Luke hagyja el őt? Beszedi a vitaminokat és teherbe esik, vagy továbbra sem szedi és elválnak? Együtt maradnak és gyermekük születik, vagy egy sor másik megpróbáltatással kell megküzdeniük?

5 könyv, amit érdemes együtt olvasnod anyukáddal

Már az első oldalak is finoman jelzik, hogy Freitas regényében nemcsak az anyaság felvállalására fókuszál, hanem annak megannyi változatára is. A könyv bensőséges jelenetekkel fest képet Rose és édesanyja kapcsolatáról, későbbi, alternatív valóságokban pedig Rose-t látjuk, mint anyuka, aki biológiai vagy nevelt lányait tanítja sütögetni, vagy viszi el egy csajos bevásárlásra. A regény ilyen szempontból nem tesz különbséget a biológiai anyaság és a más felállásban betöltött anya szerepről – a gondoskodás és a szeretet pontosan ugyanolyan mindegyik állapotban.

A regény kendőzetlenül őszinte, és látszik, hogy Freitas nem fél az emberi psziché és a kapcsolatok legmélyére ásni, felszínre hozni a legrosszabb oldalaikat. Egyes variációkban Rose, vagy éppen Luke megcsalja a másikat; esetleg Rose hagyja, hogy a férje rámásszon a termékeny napokon miközben érezelemmentesen bámul ki az ablakon; vagy az egyik életében, Rose direkt megszegi a terhességi diéta szabályait, ezzel lázadva a nem kívánt állapot ellen.

Kifejezetten ritka, hogy a női karakterek nemcsak maternális, kedves és szerethető karakterként érvényesülnek, hanem teret kap a társadalmilag kevésbé elfogadott oldaluk is. Rose lázadásai, majd következő fejezetben bemutatott odaadó anyai viselkedése kiegyensúlyozzák egymást, így válik Rose teljessé – egy emberben egyszerre létezhet két, egymással ellentétes érzés is.

A regény konklúziója, az utolsó fejezet egyértelműen jelzi, hogy a szerző melyik alternatívát képzelte el valósnak, viszont a fejezetekben és az idősíkokban ugrálva, az olvasó is összerakhatja a számára legszimpatikusabb befejezést. Mindegyik életút egy kicsit más, és emiatt az olvasóknak is lehetősége van más és más életekben megtalálni saját magukat.

Freitas olyan regényt ír, amely könnyen olvasható akár a tengerparton vakáció közben, vagy otthon egy álmos vasárnapon – de mégis tovább megy az egyszerű romantikus síknál, és foglalkozik a szülők elvesztésével, a nőkre nehezedő társadalmi nyomással, és azzal, hogy igazából mindegy milyen nehéz döntéssel harcolunk éppen, a végén nincsen rossz végkifejlet, csak egy újabb variáció.

Csibra-Kaizler Tamara