Tökéletes időkapszula – A hét könyve: Menekülés New Yorkból

A jamaikai-angol írónő nagyon elfoglalt lehet, mert a legapróbb részletek sem kerülik el a figyelmét; mindent és mindenkit elemez. Kritikus, de empatikus lencsékkel szemléli a világot és ítélkezés mentes konklúziókat von le a brit vagy éppen az amerikai társadalomról – de földrajzi elhelyezkedéstől és nemzetiségtől függetlenül, bárki magára ismerhet.

A menekülés New Yorkból legnagyobb erénye, hogy elképesztően váratlan, néha meghökkentő, az olvasó sose tudhatja mi várja a következő oldalon. Smith a főszereplők széles spektrumát vonultatja fel: középkorú anyukát, Brexitet támogató angol turistákat, fűzőt próbálgató transz nőt, a popkultúra ikonikus alakjait, halott szülőket, és még magát Istent is. Bár a novellák között nincsen semmiféle történetbeli kapocs, egy valamiért mégis szétválaszthatatlanok: mindegyik a modern ember illúzióból való kiábrándulásáról szól.

A Lusta Folyó novellában a Spanyolországban nyaraló brit turisták egy csoportját ismerhetjük meg egy ismeretlen narrátor szemszögéből: szelfiket készítenek, lebegnek a vízben, isznak és tanakodnak, vajon a Brexit milyen hatással lesz a nyaralásaikra. Rá kell jönniük, hogy csakúgy, mint a medencében úszkáló tucatnyi matrac, ők is csak sodródni tudnak az eseményekkel.

Az Egybeforrva történetben egy nő találkozik újra halott édesanyjával egy kínai gyorsétteremben, és Billie Holidayről beszélgetnek. A gyászoló nő maradéktalanul emberinek látja anyját, nincsen illúziója, hogy szentté vált volna, és még veszekednek is. Az egész kötet talán legenigmatikusabb rövid elbeszélése a címadó Menekülés New Yorkból. Szeptember 11-e van és Michael Jackson egy bérelt Toyota Camryban menekül két jóbarátjával: Elizabeth Taylorral és Marlon Brandóval. Marlon és Liz folyton összekap, Michael az örök békítő, el kell fogadnia, hogy barátságukban ez a mechanika érvényesül és hogy hiába híresek és gazdagok, ha menekülni kell, ugyanúgy magukra maradnak, mint bárki más.

Smith könyve azért (is) telitalálat, mert a popkultúra tökéletes időkapszulája, és hihetetlenül releváns társadalmi körkép is egyben. Évek vagy évtizedek múlva, amikor visszatekintünk a 2010-es és 20-as évek felgyorsult eseményeire, pontosan azokat a dolgokat fogjuk látni, amiket Smith maga is kiemel. Egy külön novellát szentel a feketékkel szemben elkövetett rendőri brutalitásnak Amerikában, melyben a társadalmat kritizálja, hogy a feketék bőrszínével vannak elfoglalva, nem a megmagyarázhatatlan rasszizmussal. Ezt a fókuszáthelyezést összehasonlítja a boszorkányüldözésekkel: ne azt mondjuk a boszorkányoknak azért fog máglyán égni, mert boszorkány, hanem mert a sok buta és tudatlan ember azt hiszi létezik boszorkányság.

Zadie Smith a kortárs világirodalom egyik ikonikus, kikerülhetetlen alkotója, aki sosem félt áthágni a szabályokat és valami váratlant alkotni; a Menekülés New Yorkból erre egy újabb ékes példa.

Van, aki imádja – s vannak, akik képtelenek megszokni a stílusát.

Akárhogy is legyen, de legalább egy Smith kötetnek igenis helye van minden könyvespolcon.

Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara