A film, ami megváltoztatta az életemet

Bekúszott a bőröm alá

2003 május vége volt. Huszonegy voltam. Tudtam, hogy mit akarok. Legalábbis azt hittem. Az előző hat évemet azzal töltöttem, hogy tanultam, külön matekra, angolra, spanyolra jártam. Osztályelső voltam, büszke magamra és arra fényes jövőre, ami vár majd rám közgazdászként. Aztán a sráccal, akivel randevúztam, egyik kora este elmentünk a moziba, és megnéztük a Donnie Darkót. Sosem volt még rám film olyan hatással. A bőröm alá kúszott, befészkelte magát az agyamba, és azt éreztem, hogy tele vagyok elfojtott vágyakkal, reményekkel, szenvedéllyel az élet felé, amit ki kell élnem, különben megőrülök. Szerelmes lettem a srácba és a szabadságba is. Pár hét múlva elhatároztam, hogy halasztok az egyetemen egy évet, és elmegyek a rokonaimhoz Ausztriába au-pairnek. A szüleim nehezen fogadták el, de végül meggyőzte őket az, hogy megtanulok németül is. Életem egyik legmeghatározóbb tíz hónapját töltöttem ott kint, és máig azt gondolom, ha akkor nem a Donnie Darkót nézzük meg, talán sosem merem átgondolni azt, mitől is lennék valójában boldog. Végül ugyan közgazdász lettem, de diploma után egy induló vállalkozásnál helyezkedtem el, és kreatív munkát végzek – úgy érzem, ha akkor nincs meg ez az élmény, most egy fantáziátlan aktakukac lennék. Janka (38)

Tükröt tartott

Egy fesztiválon találkoztam Petivel, szerelmesek lettünk egymásba első látásra. Azt éreztem, mintha az álmom vált volna valóra, amikor először megpillantottam. Az első csók, az első közös hétvége, az első szeretkezés is mind-mind olyanok voltak, mint egy tündérmese. Utólag azt gondolom, talán gyanúsnak kellett volna lennie annak, hogy minden ilyen tökéletes és álomszerű, de ebbe nehéz belegondolni, amikor az ember agyát ellepi a rózsaszín köd. Néhány hónap múlva viszont már egyértelmű jelei voltak annak, hogy valami nem stimmel. Peti egyre féltékenyebb lett. Először ez imponált, de aztán rettentő terhes lett. A szerelem viszont még mindig lobogott – ha ketten voltunk, az maga volt a varázslat. Aztán elkezdett "megbüntetni", ha nem tetszett neki, ahogy viselkedtem. Szavakkal, hallgatással, sértettséggel. Év végére viszont már nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de minden veszekedés után visszatértem a karjaiba. Aztán egy barátnőmmel megnéztük Az én szerelmem című francia filmet, ami egy nő és egy narcisztikus férfi kapcsolatáról szól. Ijesztő volt a hasonlóság az én életem és a filmben látottak között. Akkor döbbentem rá, hogy a filmbeli nőnek gyereke van, én viszont még csak huszonöt éves vagyok, kiléphetek ebből az egészből. Zokogva szakítottam Petivel, és nagyon jól tettem, mert ezután már kimutatta a foga fehérjét, és jó pár hónapig igyekezett pokollá tenni az életemet. Egészen addig, amíg nem találta meg az újabb "áldozatát". Lili (27)

Álomszakma

Utolsó éves gimis voltam, amikor egy házibulin megnéztük A tökéletes másolat című filmet, amelyben Sigourney Weaver sorozatgyilkosokat tanulmányoz – miközben az ő élete is veszélybe kerül. Teljesen odavoltam a filmért, és elhatároztam, hogy kriminológus szeretnék lenni, és én is bűnözők személyiségét kutatni. Eredetileg magyar-angol szakon terveztem továbbtanulni, de mire eljött a jelentkezés ideje, már nem is volt kérdés, hogy pszichológiára felvételizem. Most vagyok végzős a BA-n, utána pedig irány a kriminológia mesterszak! A lelkesedésem a bűnügyi profilozás iránt azóta sem lankadt, rengeteg könyvet elolvastam a témában, és sok filmet is megnéztem, de máig a kedvencem A tökéletes másolat, hiszen tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy – ha minden jól megy – ilyen izgalmas szakmám lesz. Noémi (21)