500 év szerelem - Fél évezredes a Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi esküvői ruhája

Kapcsolat: magyarmenyasszony@mnm.hu

Csatlakozz a Magyar Menyasszony Facebook-csoporthoz, és oszd meg fotóidat, történeteidet!

"Soha ne érezzem hiányodat, azt akarom, hogy szívem örökké a tiéd mellett dobogjon" – részlet Mária királyné leveléből, melyet II. Lajos királyhoz írt a török veszedelem idején. Habár a középkorban szokásos elrendezett hatalmi frigy volt az övék, mégis igaz szerelem lett belőle.

Tragikus szerelem a holokauszt idején: Menyasszony sárga csillaggal, Budapest, 1944 nyara. Forrás: Fortepan.hu/ Shoshanna Shofrony-Kis Marianne. A képen Kis Ágnes (Budapest, 1923 – Budapest, 1945) és Róth Dezső (Vásárosnamény?- 1944). Feltöltötte: Czingel Szilvia - Jalsovszky Katalin kommentje egészítette ki a bejegyzést: Kis Ágnes szüleit, édesapját, Kis Pál neves fényképészt és édesanyját 1944 decemberében Buchenwaldba deportálták, ahol mindketten életüket vesztették. Emléküket botlatókő őrzi a Király utca 51. számú ház előtt, ahol Kis Pál fényképész műterme volt. Kis Ágnes 1945 nyarán agyhártyagyulladásban halt meg, férjét a Dunába lőtték. (A kép megjelent: Csillaggal nem jó járni most - Kis Pál budapesti fényképész naplója. Magvető, 2016.) Az eredeti fotó tulajdonosa Kis Ágnes Izraelben élő testvére, Shoshanna Shofrony.

2022. decemberére a Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony címmel nagyszabású kiállítást tervez, hogy bemutassa a magyar nő, a magyar menyasszony nézőpontjából az esküvői szokások, hagyományok, viseletek térbeli és időbeli változatosságát. A társadalmi sokszínűség jegyében egyforma hangsúlyt kap város és vidék (népviseletek és népszokások, polgárosodás, városiasodás, modernizáció), a hazánkban egymás mellett élő felekezetek és népcsoportok, illetve a különböző társadalmi rétegek esküvői szokásai 1521-től 2021-ig.

A Rotschild Klára-kiállítás elsöprő sikerére alapozva az intézmény újabb divat témájú, társadalom-, és mentalitástörténeti távlatokat nyitó, nőket és férfiakat, illetve több generációt egyaránt vonzó, a saját gyűjteményeire és közösségi gyűjtésre épülő történelmi tárlatot rendez.

A múzeum több száz esküvővel kapcsolatos műtárgyat őriz a kora újkortól egészen a jelenkorig. A textilgyűjtemény legkorábbi menyasszonyi öltözete a 16. század elejéről való. Mária királyné a csodálatos, késő burgundi divat szerinti zöld selyemdamaszt ruhát a hagyomány szerint II. Lajos királlyal való házasságkötésekor, 1521-ben viselte. A legújabb menyasszonyi ruha az 1990-es években készült, és 2020 végén került a Nemzeti Múzeum Történeti Tárába. A ruha Szűcs Edit jelmeztervező munkája, aki a Dán Filmakadémia rangos Roberts-díját nyerte el csapatával.

Ózdi szerelem: "Anyósomék, Mária és József 1968. szeptember 12-én esküdtek Ózdon. A menyasszonyi ruha Amerikából érkezett a fiútestvér ajándékaként hatalmas dobozban és nagyon magas vámot fizettek érte. A felső része gyöngyös, csillogó volt, amihez utólag itthon varratták a csipke ujjakat. Az alsó része hosszú uszályos volt. Azt hiszem, ez a ruha ma is megállná a helyét. Az esküvőről három műtermi fotó készült összesen, mert az esküvői fotós későn vette észre, hogy az objektíven rajta maradt a kupak, így egy templomi fotó sem maradt fenn. Mária dekoratőrként, színházi díszlettervezőként és -készítőként dolgozott. József jómódú vendéglátós családból származott és a Gundel étteremben pincérkedett, de nagyon fiatalon, 29 évesen meghalt. Két gyermekük született, a kis Marika három évesen hunyt el betegségben, fiuk Váradi József író, dalszövegíró, rapper. Közismert nevén Tyson." Feltöltötte: Mészáros Henrietta

A tárlat az intézmény saját anyagán felül a hazai és a határon túli magyar közgyűjtemények anyagára épít.

A kiállítás kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus kutatási projektjének kezdetén, 2020. augusztus 29-én Facebook-csoportot indított, amelyhez eddig 3500-an csatlakoztak. A tagok 1003 posztot, azon belül 1800 fényképet osztottak meg. A legkorábbi fotó az 1870-es években, a legújabb 2020-ban egy frissen végzett orvosnő és egy fiatal mentőtiszt, Gerda és Márton esküvőjén készült.

A karantén idején zajlott My Home Office Challenge-gyűjtéshez hasonlóan a múzeumi kurátor ismét közösségépítésbe kezdett, hogy a közgyűjteményekben fellelhető, az esküvői szokásokra vonatkozó 19-20. századi forrásokon túl a leendő látogatók családtörténete, fényképeik és elbeszéléseik is beépüljenek a magyarság házasulási szokásait bemutató kiállításba.

A megkerült ruha: "24 év után újra az enyém! Simonovics Ildikó szenzációs projektjének köszönhetően vissza tudtam vásárolni a ruhámat. Az én ruhám története attól érdekes, hogy az általam preferált olasz tervező ruhája sajnos nem volt elérhető számunkra akkor még. Ezért a férjem Dr. Segatto Emil, aki szenzációsan tud szabni/varrni is, tökéletesen lemodellezte a ruhát, beszerzett hozzá mindent és egy varrónő közreműködésével megvarrták nekem. Kétrészes, enyhén fényes, vastag selyemből készült, rövid, hátul záródó bolero jellegű felsővel, alján és ujján kézzel készített olasz csipke. Maga a ruha teljesen egyszerű, kerek nyakkivágású, ujjatlan, lefelé bővülő, több "cikk"-ből összeállított gyönyörűség, alatta 7 réteg tüll biztosítja a tartást hátrafelé, de elől csak kevesebb, hogy viszonylag egyenesnek tűnjön. Sajnos már nincs meg! Tárolási akadályok miatt eladtuk pár évre rá egy menyasszonyi ruha szalonnak. Biztosan másnak is okozott örömöt a viselése. Erre a posztra reagált Szoko Gabriella, akinek a tulajdonában volt mostanáig és akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy úgy vigyázott rá, hogy ma is olyan mintha most készült volna. Én nem is láttam a kommentet, a kisebbik húgom, Barabás Gyöngyike hívta fel rá a figyelmemet és segített a visszavásárlásban. Még mindig Erdélyben van a ruhaköltemény, próbáljuk átgondolni a szállítását. ÉS HÁT IDÉN ÁPRILIS 13-ÁN 25. ÉVES HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓNK LESZ" - Feltöltötte: Angie Segatto

Az esküvő évezredek óta az emberi élet egyik legkiemelkedőbb eseménye, ún. átmeneti rítusa, amely az elmúlt évszázadokban a párok életének leglátványosabb és legszélesebb körben celebrált ünnepségévé vált. A kiállítás múlt és jelen dinamikus kapcsolatát, a ma emberének saját gyökereihez való viszonyát mutatja be, egyedi és általános, mikro- és makrotörténeti témákat dolgoz fel, viselet-, társadalom-, politika- és gazdaságtörténeti, valamint gender szempontból.