50 - Cate Blanchett, a színész, akiért érdemes moziba járni
Bármire képes, de tényleg bármire. A Manifesztum című filmben 12 különböző karaktert alakít, hajléktalan férfit, hírolvasót, lázadó punkot, munkást. Az I´m Not There - Bob Dylan életei című filmben pedig ő az egyik a hét színészből, aki a Nobel-díjas dalszerzőt alakítja, nem mellesleg talán ő a legjobb. Nem biztos, hogy ezek a legkönnyebb, legjobb filmjei, de nagy kihívások és színészi munkának elsőrangúak. Cate Blanchett lubickol a nehéz szerepekben, olyan mintha a tét csak még inkább felszabadítaná.
Ezeket láttad már?
Frusztrált csodagyerek
Minden furcsán van valahogy vele kapcsolatban, ausztrál, de az édesapja valójában amerikai tengerész volt, akik egy elromlott hadihajó miatt vesztegelt Melbourne-ben, amikor megismerte a későbbi feleségét, hogy aztán ne térjen vissza az amerikai hadsereghez többet. Mindössze 10 éves volt, amikor elveszítette az édesapját, aki váratlanul, szívrohamban hunyt el. Cate Blanchett sosem titkolta, hogy ezután nagyon zűrös évek következtek, punk bandákkal lógott, de dolgozott nővérként is. A középiskola után képzőművészetet és gazdaságot is tanult, aztán kitalálta, hogy régészéttel, muzeológiával akar foglalkozni, ezért egy évre Egyiptomba ment. Nagyon szűkös anyagi lehetőségei miatt Kairóban mindenféle munkákat vállalt, egyszer egy bokszfilmhez csinos angolul beszélő cheerleadert kerestek, mivel viszonylag sok pénzt ajánlottak a nyúlfarknyinál is kisebb szerepért. Amikor visszatért Ausztráliába jelentkezett a színművészeti egyetemre. Még le sem diplomázott, amikor Szophoklész Elektrájának a címszerepére kérte fel a Sydney Színház. A korabeli kritikák nem fukarkodtak a jelzőkkel, egyenesen zseniálisnak tartották a szerepben, elnyerte vele a legjobb fiatal tehetségnek járó színházi díjat abban az évben. Az ausztrál színházi világ csodagyereknek tartotta, aki halmozta a az erősebbnél erősebb szerepeket. Geoffrey Rush, az ausztrál színészlegenda ajánlotta be I. Erzsébet szerepére. Az Elizabeth fantasztikus siker lett, habár nagyon jellemző Cate Blanchettre, hogy évekkel később elmesélte, hogy a forgatás után úgy érezte, hogy ezzel véget is ért a színészi karrierje, annyire csapnivaló volt. Valósággal sokkolta, hogy mégis megnyerte vele a BAFTA díjat, aztán Golden Globe-ot is, és begyűjtötte az első Oscar-jelölését is.
Hollywood mindenese
Cate Blanchett az a ritka színésznő, akinek nincs egy típusú szerepe, bármilyen karaktert rá lehet bízni. Hűvös, erős és feltétlenül okos nőket osztanak rá, de bármikor bravúrosan váltogatja a hangsúlyukat. Tud őrülten szexi lenni, de nem fél attól, ha szürke, jelentéktelen nőt kell alakítania. Tykwer szinte költői filmjében (A gyilkosok is a mennyországban mennek) kétségbeesetten elszánt merénylőként indul, megtört, kopaszra borotvált fejű, esetlen menekülővé válik, de a játékában végig van valami kétségbevonhatatlan erő. Talán ez az a minden karakterében meglévő erő, tartás köti a leginkább össze a szerepeit. Nincs valódi filmes pályája, sorban jönnek a szerepei kasszasikerek éppúgy, kisebb költségvetésű nehezebben emészthető alkotások.
Könnyen megkeresett sok-sok pénz, és szinte szívességből elvállalt fontos alkotások. A Gyűrűk Ura, vagy A hobbit mellett megfér a Bábel, A Benjamin Button különös élete, az Indiana Jones, vagy az elfeledett remeklése A síró emberben, a Kávé és cigaretta mozibolondoknak szánt csemegéje, az Édes vízi élet szeretnivaló őrültsége, vagy a Thor szuperhősös. Cate Blanchett készen érkezett Hollywoodba, lefegyverző a repertoárja, mindent tud, ezért is érdemelne meg minél több olyan szerepet, mint a Blue Jasmine, vagy a Carol. Az összeomló életű arisztokrata Jasmine, vagy a nők iránti vonzalmait a társadalmi helyzete miatt titkoló, de végül a saját helyzetéből kitörő Carol olyan szerepek, amikben tényleg ráteszik a megfelelő terheket, és ezekben a szerepekben egyszerűen magával ragadó.
Zseniális videón a filmtörténet leggyönyörűbb színorgiái
Zseniális videón a filmtörténet leggyönyörűbb színorgiái
Bizonytalan zseni
Aligha van bárki, aki a szakmában a tehetségét kétségbe vonná. Sőt! A két Oscar, és még ki tudja mennyi egyéb szakmai díj ellenére Cate Blanchett biztosan nincs elszállva magától, valószínűleg előbb tudná felsorolni a szerepeket, amikben pocséknak érezte magát, minthogy arra válaszoljon, hogy melyikben volt jó. Nagyjából tíz évvel ezelőtt például elhatározta, hogy félig-meddig visszavonul. Azt nyilatkozta, hogy a színésznők életkorát úgy kell számolni, mint a kutyákét, és így most már nagyjából 120 évesnek számít. Nem várt sok jó szerepet Hollywoodtól, pedig csak utána jött Woody Allen a Blue Jasmine-nal, és egyik kedvenc rendezője, Todd Haynes a Carollal. Tíz éve éppen ezért visszaköltözött a férjével Ausztráliába. A drámaiíró Andrew Uptonnal több mint húsz éve házasok, és négy gyerekük van, együtt vették át a Sydney Színház irányítását, és Cate Blanchett komolyan vette, hogy valami másba fog, de ekkoriban egy interjúban önkritikusan, és nyilván túlzóan kijelentette, hogy valójában nem ért semmihez a színészeten kívül. Több jótékonysági projektbe is belefogott, küzd a klímaváltozás ellen, küzd azért, hogy a szénkibocsátásra kivetett adó általános bevezetéséért. A műanyaghulladék visszaszorításáért, legújabb szívügye a fenntartható divat. Cate Blanchett fontos dolgokról beszél, arra használja a hírnevét, hogy komoly ügyekre hívja fel a figyelmet, és nem dől be a látszatnak. A női egyenjogúságról például egyszer kijelentette, hogy bár egyre többet hallani ugyan róla, és Hollywood is évente megünnepli az ezen a téren tett "áttörő változásokat", de a valóságban alig volt előrelépés. Cate Blanchett gondolkodó, elemző ember, aki zsigerből zseniális művész, és nagy-nagy példakép.
