Mérgező kapcsolat, érzelmi zsarolás, szeretetmegvonás - Nincs károsabb film a 365 napnál, mégis tarol
Az egész világot meghódította a Blanka Lipinska regénye alapján készült 365 nap című erotikus thriller. A könyveket viszik, mint a cukrot, a filmeket toplistásra nézik a Netflixen. De hogy lehet egy ilyen rettenetesen káros sorozat ennyire népszerű?
Ezeket láttad már?
A számok magukért beszélnek: az első 365 nap film 2020 júniusában a második helyre kúszott fel, öt hónappal a bemutató után, majd számos országban a nézettségi toplista élén állt több hónapon keresztül. A folytatás, a 365 nap: Ma az első héten (2022. április vége) közel 78 millió streamelési órával dicsekedhetett a Netflixen.
Amióta csak elstartolt az első rész 2020-ban, az emberek körmüket rágva várták a folytatást. Rongyosra olvasták a könyveket, addig nézték az első részt, amíg bele nem égett az elméjükbe minden pillanata annak, hogy a fiatal és gyönyörű Laurát (Anna Maria Sieklucka), a lengyel sales-est a nyaralás alatt elrabolja az überjóképű, atommacsó maffiavezér, Massimo (Michele Morrone). Milliók sírtak, vagy boldogan sóhajtozva nézték, amint egy lányt bedrogoznak, bezárnak, és azt mondják neki: kapsz 365 napot, hogy belém szeress, és ha a végére nem szeretsz meg, hát elengedlek. Aztán persze jött a „boldog végkifejlet”, megtörtént a „nagy szerelem”, az álomesküvő, és a köztes részekben tulajdonképpen veszekedtek vagy szexeltek. Rengeteg szívet rabul ejtett ez a történet. De van egy szűk réteg, amely sokkal inkább elborzadva szenvedte végig, és azóta sem képesek ép ésszel felfogni: hogy tetszhet ez a történet bárkinek?
Az megvan, hogy az érzelmi terrort és az erőszakot éltetik a sorozatban?
Csupaszítsuk le kicsit a „szexi rosszfiúnkat”: van egy veszélyes, nárcisztikus, pszichopata, szociopata férfi, aki beleszeret egy nőbe. Nem ám meghívná egy italra vagy randira! Egyszerűen elrabolja őt. Bedrogozza, és a palotájába viszi, ahol előadja a 365 napos ajánlatát, kiegészítve azzal, hogy ő ugyan nem fog erőszakoskodni, hozzányúlni, nem tesz semmit, és tulajdonképpen úriember lesz, amíg a hölgy nem kezdeményez. Miért nem lehetett volna az egészet ezzel kezdeni?! De nem, ő biztosra akart menni, és megfosztva a szabadságától, több héten keresztül „csábítgatta” a lányt, hol a testi adottságaival, hol a pénzével, a szakácsával, a birodalmával. Mindennek a tetejében arra kényszerítette, hogy végignézze, amint orálisan kielégíti őt egy másik nő. Aztán abba is beleszólt, mit vegyen fel, valamint többször megszegi a nem bántás ígéretét, amikor megragadja a torkánál fogva, mert nem engedelmeskedett. Hol lökdöste, hol bekötözte a magángépébe, és akarata ellenére fogdosta. Tényleg egy modernkori Anthony Bridgerton - de tessék-lássék, megtörténik a „csoda”, és Laura beleszeret.
De miért?! Mert olyan sármos és vonzó a több rétegben zselézett haja vagy a kockateste miatt? A vastag pénztárcája olyan megnyerő? A legkevésbé sem adta jelét annak, hogy más okból is érdekfeszítő lehetne. Nem mutatott fel valóban vonzó tulajdonságokat, mint: lovagias, intelligens, humoros, empatikus, sőt, azonkívül, hogy egy maffiózó, semmi egyebet nem tudunk meg róla. De Laura istenigazán akkor szeret bele, amikor a férfi megmenti őt a fulladástól. Egy halálközeli élmény kellet ahhoz, hogy az ellenséges, bántalmazó elrablóból maga a megváltó legyen. Valóban elég ennyi indok a szerelemhez?
Stockholm-szindrómára építve
A válasz nagyon egyszerű lehet: stockholm-szindróma. Hacsak nem az előbb felsorakoztatott érvek miatt lett szerelmes a főszereplő, akkor egész egyszerűen kötődni kezdett a fogvatartójához. Most képzeljük magunkat a helyébe: azt mondja nekünk egy maffiózó, hogy van egy évünk beleszeretni, de amennyiben nem jön össze, elenged. Oké. Mi a biztosíték arra, ha nem szeretek belé, csakugyan megkíméli az életemet, és nem öl meg mérgében? Vagy mi van, ha félúton türelmetlen lesz és megerőszakol vagy megöl? Elvégre már egyszer bedrogozott, elrabolt, és úgy néz ki, bármire képes. Ahogy telik-múlik az idő, nem csoda, hogy a férfi, aki egyébként nem éppen hányingert keltően ronda, és ruhákat vesz nekem, bulizni visz, egészen szimpatikusnak tűnik. De ez sajnos ebben a helyzetben teljesen normális, ha kedvelni kezdjük azt, akitől tulajdonképpen az életünk függ, és innentől kezdve a félelmet, az életben maradás ösztönét összekeverhetjük a szerelemmel.
Ezt a gondolatmenetet Tamekis Williams klinikai szociális munkás, terapeuta is megerősítette: A Laura szerinti szerelem valójában Stockholm-szindróma lehet. Stockholm-szindróma akkor fordul elő, amikor a fogoly kötődik fogvatartójához, sőt azonosul is vele. Egyes foglyok, például Laura, még érzelmeket is kifejthetnek a bántalmazó iránt. Ez egy pszichológiai válasz és egy megküzdési mechanizmus.
Szóval, már az első rész azt üzeni: erőszakkal minden megoldható. A nő akaratának semmibevételével, és azzal, hogy a férfi szabályosan ráerőszakolja magát, elérhető a hölgy meghódítása.
A feleség egyetlen feladata a férj maradéktalan kiszolgálása
A második, a 365 nap: Ma részben szintet lépnek emberi lélek és kapcsolatok mérgezéséből. Egyrészt elhangzik benne a legrosszabb tanács, amit egy barátnő adhat: „Tudod, mit szeret Massimo? Hát csináld azt!” - mondja ezt Laura barátnője, Olga. A főszereplő pedig meg is fogadja, aki átmegy unatkozó gazdag feleségbe. Nincs más dolga, mint szépnek lenni, és mindig ura és parancsolója rendelkezésére állni. Egyszerűen taszító ez a gondolatsor, hogy a házasság arról szól: a nő adja fel az akaratát, rendelje magát a férje alá, és elégítse ki minden (perverz) vágyát. A feleség nem kérdezhet, semmibe sem szólhat bele, csak tegye azt, amit az férje mond. Vagyis, ha random megjelenik az étteremben a barátnős ebéd közepén, és csúnyán néz, akkor azonnal haza kell menni.
Ehhez hozzájön még egy burkolt „tanács”: problémáitok vannak? Sokat veszekedtek? Akkor kiabáljatok és szexeljetek! Nem, kérem szépen, a problémákról nem kell beszélni, mivel a szex mindenre megoldás. Ennél a pontnál már nemcsak a nőket alázzák meg azzal, hogy tulajdonképpen szexuális tárgynak minősítik őket, hanem a férfiakat is lealacsonyítják. Hiszen ez arra utal: a férfi ösztönlény, és a farkánál kell megfogni. Amennyiben megkapja a vágyott kielégülést, akkor boldog, elégedett, és békén hagy bennünket.
Amit 1 óra 52 percben láthatunk, az lényegében megtestesíti azt, amit mérgező kapcsolatnak hívunk, amiben alá-fölé rendeltség van, érzelmi zsarolás, szeretetmegvonás, egymás szabadságának és életének korlátozása. Továbbra is a fizikai és verbális erőszakot, a bántalmazó kapcsolatokat dicsőíti a háromrészes produkció, és még ezek után is töretlen népszerűségnek örvend.
Mit gondolnak a szakértők?
Egyesek szerint azért olyan népszerű, mert olyan, mint A szürke ötven árnyalata, csak ez sokkal rosszabb. Ott szó sincs arról, hogy Christian bármiféle erőszakot alkalmazna Anastasián. Minden, ami történik, a lány beleegyezésével valósulhat meg!
Most pedig kövezzenek meg, de szerintem semmi romantikus nincs abban, ha egy gazdag, de jóképű bűnöző annyira belém van zúgva, hogy elrabol, és megfoszt az alapvető jogaimtól. A sorozat szégyentelenül szexinek és szórakoztatónak mutatja be a bántalmazó kapcsolatot. Mégis odáig vannak érte!
Meglehet, azért, mert nem tesz különbséget a néző a film világa és a valóság között. Williams szerint, ha egy filmben látjuk a romantikus, de sértő, kontrolláló viselkedést, elfogadhatóbbnak érezzük. Ha sorozatosan ajándékokat küldenek egy nő irodájába vagy otthonába, romantikus kitartásnak tűnhet a képernyőn, miközben a valóságban ez egy nemkívánatos, zaklató tevékenységnek minősülhet, ami igazából egyenlő a magánélet megsértésével. Azt is hozzáteszi: „Sokszor látjuk, hogy a működési zavarok (párkapcsolati - szerk.) luxusba burkolóznak, mint a 365 napban, és ez az, ahol az embereknek nagyon óvatosnak kell lenniük” – mondja a szakértő – „Ne áldozd fel a biztonságodat, a fizikai egészségedet, mentális egészségedet egy hamis szerelemért vagy egy luxuscikkért. Egyszerűen nem éri meg."
De Almara Abgarian, szabadúszó újságíró, szex- és szerelemszakértő arra kér bennünket, hogy nézzük ezt a szituációt kicsit valóságosabban: „Képzeld el, hogy Massimo nem vonzó, nem gazdag vagy nem maffiafőnök. Egyszerűen egy csúnya, hátborzongató ember, aki 365 napig egy bezárt szobában tartja Laurát. Még mindig azt állítja, hogy szereti őt, és ugyanazt az irányító magatartást tanúsítja. Elmondja neki, miként viselkedjen, mit vegyen fel, és tilos távoznia, de nincsenek több ezres ruhák vagy drága jachtok. Még mindig szexinek találod ezt a forgatókönyvet?”
Holly Richmond, PhD, szomatikus pszichológus és okleveles szexterapeuta szerint azért nem ördögtől való a sorozat. Arra hívja fel a figyelmet: a cselekmény teljesen kitalált, így a 365 nap alapvetően egy forró romantikus regény, ezáltal a filmekkel együtt nyugodtan élvezhetjük úgy, ahogy van. Richmond szerint a párok az újdonság varázsát vihetik át egy hosszú távú kapcsolatba, ha olyan szerepet játszanak, mint Laura és Massimo találkozása. Az ilyen jellegű szerepjátékok és szexuális fantáziák képesek fellobbantani a szikrát egy kapcsolatban, és az inspiráló hatása miatt nézik meg annyian a filmeket. Egyeseket szexuálisan felizgat a gondolat, hogy egy szexi (de ismerős) pasi vagy a párjuk elrabolja őket vagy eljátssza a gazdag milliárdost. „A való életben sok nő számára azért működik olyan jól, mert ez egy fantázia, ami azt jelenti, mi irányíthatjuk a végét. Pontosan tudjuk, mi fog történni, és hogy minden rendben lesz” – mondja Richmond, aki lényegében azt mondja, normális, ha a film kapcsán szeretnénk otthon, biztonságos keretek között kiélni a szexuális vágyainkat.
Jó, rendben, talán egyesek számára a 365 nap nem jelent mást, mint szextippeket az esti hancúrhoz. De egy pillanatra se feledjük el, valójában mennyire mérgező, és az életünkbe történő beavatkozás, ami a beleegyezésünk nélkül történik, igenis erőszaknak minősül és törvénysértő, és ezt nem kellene dicsőíteni!
