Harry Potter maratont tartanál? Ebben a sorrendben haladj
A Harry Potter sorozat az a dimenzió, ahová időről időre jól esik belépni, kijönni belőle viszont már kevésbé, hiszen annyira elbűvölő és misztikus ez a világ, hogy egyszerűen képtelenség betelni vele. Milyen szerencse, hogy mind a nyolc film csak rád vár, és bármikor rendelkezésedre állnak, ha visszavágysz a varázslat birodalmába.
Ezeket láttad már?
A Harry Potter filmek nézése és a könyvek olvasása már önmagában is lenyűgöző és szórakoztató, ám ha a történet mögé nézünk, számos rejtett pszichológiai utalást is találhatunk. A legtöbb karakternek aprólékosan kidolgozott személyisége és életútja van, és a lelkük mélyére ásva érdekes felfedezésekre juthatunk. Vegyük sorra tehát, hogy egyes részekben milyen pszichológiai “kulisszatitkokat” fedezhetünk fel, úgyhogy javasoljuk neked, hogy ha maratont tartanál, mindenképpen sorban haladj.
Az elejétől indulj
- Harry Potter és a bölcsek köve ( 2001)
- Harry Potter és a Titkok Kamrája ( 2002)
- Harry Potter és az azkabani fogoly (2004)
- Harry Potter és a Tűz Serlege (2005)
- Harry Potter és a Főnix Rendje (2007)
- Harry Potter és a Félvér Herceg (2009)
- Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész (2010)
- Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész (2011)
Az összetartozás ereje
Harry az első részben találkozik először a Teszlek Süveggel, és ismeri meg a négy Roxfort Ház történetét. Pszichológusok szerint a Roxfort Házak rendszere fokozhatja a társadalmi törzsi ösztönt. Ez nem mindig jó, különösen, ha a csoportok előítéletekkel szembesülnek, mint például a Mardekár, amit már a kezdetektől fogva megbélyegzés övez. Az emberek hajlamosak társadalmi csoportokba tömörülni, aminek pozitív és negatív következményei is lehetnek. Erőteljesebbé válik a “mi” és az “ők”, és nem önálló individuumként, hanem egységként tekintenek önmagukra, amely a csoport iránti lojalitással társul, azonban kirekesztőek lehetnek a csoporton kívüliekkel szemben.
A Dobby-effektus
Tudtad, hogy a legtöbbek által rajongásig szeretett házimanó, Dobby egy pszichológiai koncepciót ihletett? A Dobby-effektus azt a fogalmat definiálja, amikor valaki túlkompenzálja/túlkorrigálja magát, miután elkövetett valami rosszat (akár jogosan, akár nem), és a filmekből azonnal leszűrhető, hogy Dobby pontosan ilyen. A lelkiismeretesség jó dolog, de a bűntudat egy ponton túl óriási méreteket ölthet, ami káros is lehet. Amikor Dobby-effektusról beszélünk, akkor az a gondolat fogalmazódik meg, hogy a bűntudat hogyan idézheti elő az önbüntetést.
Harry Potter és a PTSD kapcsolata
A poszttraumás stressz zavar, röviden PTSD egy, vagy több traumatikus esemény után alakulhat ki. Általában akkor fordul elő, ha az érintett egy haláleset szemtanúja, emberrablás áldozata vagy gyermekkori bántalmazás, szexuális zaklatás elszenvedője. Az, hogy Harry-nél fellelhetőek a PTSD tünetei (rémálmok, hirtelen felvillanások a múltból, a tragikus események újraélése) teljesen érthető, hiszen több szerettét is látnia kellett meghalni, sőt, gyilkosság áldozatává válni.
Voldemort, a könyörtelen
Szakértők szerint Voldemort már egészen fiatal korától kezdve a pszichopátia jeleit mutatja. A Harry Potter és a Félvér Herceg számos érdekes szakasza az ő pszichológiai profiljának felépítésére irányul. Deviáns személyiségének egy része magányos természetéből fakad, aki más gyerekek bántalmazása által próbálja kiélni a saját frusztrációit. Továbbá a saját felsőbbrendűségébe vetett erős hit, a mások iránti empátia hiánya és az állatok kínzása is mind-mind antiszociális személyiségzavarra utaló jelek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki egy, vagy több ilyen jegyet mutat, ezzel a mentális betegséggel küzd és/vagy sorozatgyilkossá válik, de Tom Denem esetében ez pont így történt.
Van olyan is, aki jó útra tér
Draco Malfoy igazán jó példa arra, hogy a legsötétebb pontból is el lehet jutni a fénybe. Malfoy hasonló családi körülmények között nő fel, mint Voldemort. Igaz, nem árva, de annak következtében, amilyen mintát a szüleitől látott, illetve követett, a lehető legrosszabb irányba indult el a felnőtté válás útján. Ki gondolta volna, hogy iskolai bántalmazóból egy érett, normális értékrenddel rendelkező felnőtt lesz, aki még a szülei ellen is ki mer állni, ha nem tartja helyesnek, amit tesznek? Ez egy nagyon izgalmas karakterfejlődés volt az írónő részéről.
Az ő gyászuk a miénk is
A paraszociális (egyirányú) interakció kitalált karakterekkel valójában nagyon sokat tud segíteni egy gyógyulási folyamat során. Több olvasó, néző is elmondta, hogy a Harry Potterben bekövetkezett halálesetek és az azt követő gyász hogyan segítette őket a saját tragédiájuk feldolgozásában.
Forrás: psych2go.net
