Sarok-történelem
Ha a GLAMOUR Stiletto Run-t a XVI. század Itáliájában rendezték volna, bizony, merőben más lábbelikben álltak volna rajthoz a versenyzők, bár ami a futásra való alkalmasságot illeti, azok sem voltak kifejezetten edzőcipők. Ott és akkor ugyanis az olykor 20-40 centi magas talpú, ún. zoccoli volt divatban, mely állítólag eredetileg az utcákon hömpölygő szennyvíz és más szemét felülről való kikerülésére szolgált - természetesen kizárólag a gazdagok kiváltságaként. Ám mégis ezt a cipőviseletet tekinthetjük a tűsarkú elődjének, hiszen azt megelőzően az emberiség szigorúan lapos talpú és -sarkú lábbelit viselt. A viseletkutatók szerint ebből a típusú cipőből varázsolták a korabeli cipőkészítők az első tűsarkúkat, mert a nők már akkor is jól tudták, hogy a magas sarkú előidézte tartással, a kecses járással sok férfiszívet hódíthatnak meg. Így a cipők talprésze egyre finomabbá, áttörtebbé vált, s a suszterek addig-addig farigcsáltak belőle, míg a végén akár 12-15 centis sarkú, de már nem teletalpú lábbelik nem kerültek ki a kezeik közül. Ez a magasság egészen a francia forradalomig divatban volt, majd hosszú időre megszelídült, és a XX. század derekáig csendben várakozott. Az 1950-es évektől aztán ismét megjelent a kifutón és az utcán is a tűsarkú, azaz az olasz tőr szó nyomán stilettóként emlegetett lábbeli, s népszerűsége azóta is töretlen. Mindent összevetve egészen szerencse, hogy május 23-án csupán 8 centiméter az előírt minimális sarokmagasság a GLAMOUR Stiletto Run-on. Ki tudja, akadna-e egyáltalán valaki, aki mondjuk egy 30 centis holdjáróban le tudná futni a távot?
Ezeket láttad már?
Miért igyunk kávét délután a jó alváshoz? A dietetikus elmagyarázza