Nincs főnöke, nincs beosztása, és köszöni, nagyon jól él - Interjú Fitos-Dombai Laura vállalkozóval
Fitos-Dombai Laura nem hisz a szerencsében – viszont hisz az előre tervezésben, a precíz kalkulációban és a tudatos manifesztálásban. 2018-ban GLAMOUR Nagykövetként vált ismertté, és azóta is az akkor szerzett tapasztalatait és élményeit kamatoztatja a saját vállalkozásában.
Ezeket láttad már?
A szabadúszó PR menedzserként dolgozó egykori nagykövettel a sikerről és a karriercsúcsokról beszélgettünk. Laura iskolásként gyakran tett sétákat szülővárosában, Mohácson, miközben arról ábrándozott, hogy milyen lesz az élete, amikor felnő. Az utolsó részletekig vizionálta azt a jövőképet, amit egyszer kitalált, és onnantól már csak annak a megvalósítása volt hátra.
Tudatosan lépett a járatlan útra
„A döntés, hogy jelentkezzek a GLAMOUR-nagykövet pozícióra, egyértelműen az egyik legjobb dolog volt, amit tehettem” – meséli Laura. Nagykövetként fantasztikus, értékes embereket és profi rendszert ismerhetett meg, amiből erőt tudott meríteni, és a mai napig hálásan gondol vissza arra az időszakra.
Már a jelentkezés előtt eljátszott a gondolattal, milyen lenne, ha megnyerné, hogy egy évig ő képviselje a márkát – a gondolati síkon való elkalandozás azonban már akkor túlmutatott az így szerezhető népszerűségen, és a potenciális karrierutakra fókuszált.
Amikor Laura 2018-ban képviselte a GLAMOUR-t, ő már akkor is szabadúszó PR menedzserként dolgozott, saját vállalkozását közel tíz éve egyengeti. Bár alapvetően nem hisz benne, mégis szerencsésnek tartja magát, hogy olyan munkát végezhet, amivel szívesen foglalkozik nap mint nap. Laura csak egy a sok hasonló fiatal kreatív közül, akik a munkavállalás terén függetlenek, a maguk urai, és a saját maguk által szerzett ügyfélkapcsolatok révén építik a portfóliójukat.
Sokak számára vonzó ez a karrierút, hiszen fix beosztástól, főnököktől és irodától független, bármikor bárhonnan végezhető a munka. „A legtöbben azt feltételezik, hogy milyen könnyű így dolgozni” – meséli.
Hazudnék, ha azt mondanám nem élvezem ki az előnyeit, de mint mindennek, a freelancer munkának is meg vannak árnyoldalai.
Tapasztalatai szerint, míg egy tradicionális munkahelynél egy főnök, vagy vezető elvárásainak kell megfelelni, addig a vállalkozásában minden egyes ügyfeléhez azonosan kell igazodnia; az ismerős nyolctól-ötig munkarendet pedig felváltja a kiszámíthatatlanság, ami jelenthet rugalmasságot, viszont Laura még sose utazott el úgy nyaralni, kikapcsolódni, hogy ne válaszolt volna közben e-mailekre, vagy ne figyelte volna a telefonját.
Ő mindezzel együtt sem panaszkodik, hiszen tudatosan lépett a járatlanabb útra és azóta is büszkén építi a PR hírnevét.
Számos márka szavazott neki bizalmat
Laura számos cég és szervezet imázsáért felel; hozzá tartozik például a Sugarbird, a Dorko és a Playersroom is. „Ügyfeleim nagy részével már hosszú évek óta működöm együtt, megválogatom őket, hiszen fontos egyrészt a kémia, másrészt pedig a lojalitás. Itt most arra gondolok, hogy ha olyan potenciális megrendelő kopogtat az ajtón, aki konkurenciája egy meglévő ügyfelemnek, akkor nem vállalom el a felkérést.”
A majdnem egy évtizedes pályafutása során kivehette a részét olyan projektek lebonyolításában, amelyek a mai napig büszkeséggel töltik el. Ilyen volt például a Dorko „Loyalty is Royalty” elnevezésű kampánya, amely kapcsán 2015 óta, sorban kilencedik éve fognak össze hazai zenészek, előadók és sportolók, hogy a márkával közösen a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vakvezető kiképző kutyaiskoláját támogassák.
Ennek az akciónak Laura már az első perctől fogva részese volt, és számára nagy elismerés, hogy évről-évre lekövetheti, hogy a kampány valóban eléri a célját, egyre szűkül a várólista, amelyen látássérült emberek várakoznak kiképzett vakvezető kutyára. Az állatok védelme és az állatvédelem melletti kiállás eleve Laura egyik szívügye, munkájával párhuzamosan rendszeresen szakít időt a jótékonykodásra is.
„Az állatvilág kifejezetten közel áll hozzám, nemrégen például örökbe fogadtam egy teknőst, egy cápát és egy bálnát is, akiket azóta GPS nyomkövetőn figyelhetek, hogy merre járnak a nagyvilágban.”
Minden úgy történt, ahogy elképzelte
A temérdek munka, illetve a saját projektjei kitöltik a mindennapjait, egy hosszú hét vagy sűrűbb periódus után a különleges esti rutinjával vezeti le a fáradt gőzt. Feltöltődés még számára, amikor felhívja a szüleit, és ha beszélgethet egyet a férjével, aki a legjobb barátja is egyben. Laura mindennap végén hálát ad mindenért, ami vele történt, és megünnepli a sikereit, erőt merít azokból az eredményekből, amelyekért keményen megdolgozott.
Az újabb és újabb sikerélményekhez – főleg egy kreativitást igénylő szakmában – elengedhetetlen a megújuló inspirációs forrás, amiből táplálkozni lehet. Környezetében rengeteg rokona és barátja személye ihleti meg, de az ügyfelei révén is lát maga előtt követendő példákat. Gyakran olvas életrajzi könyveket, mivel véleménye szerint: „tanulni vagy erőt meríteni mások elért álmaiból és a célok felé vezető útjaiból, az örökké valóságig lehet és kell is.”
Laura életútja, sziklaszilárd hite saját magában és a képességeiben, inspiráló lehet azok számára, akik éppen a saját vállalkozásuk elindításán gondolkodnak, vagy egy új és izgalmas lehetőség kapujában állva elbizonytalanodtak, hogy vajon nem álmodtak-e túl nagyot. Mert az a mohácsi lány, aki kislányként még a várost járva terveket szőtt és csak találgatni tudta, egyszer mennyi mindent ér majd el, ma már felnőttfejjel mosolyogva sétál ugyanazokon az utcákon tudva, hogy minden úgy lett, ahogy ő azt egyszer elképzelte.
