Szingli vagy egyedülálló? A kettő nagyon nem egy és ugyanaz a szakember szerint
Mi a különbség a szingli és az egyedülálló között? Milyen sztereotípiák övezik ezt az élethelyzetet, és miért olyan nagy kihívás a mai világban társat találni? Nőnap alkalmából az Egyenlítő Alapítvány konferenciáján jártunk, amelyen számos kérdésünkre választ kaptunk, többek között arra is, miért annyira nehéz szinglinek lenni 2025-ben.
Ezeket láttad már?
Az Egyenlítő Alapítvány idén 13. alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Nőnapi Konferenciát, amely a nők összetartására és egymás támogatására hívta fel a figyelmet. A Te hangod mélyebb! címmel futó egész napos rendezvényen izgalmas, érdekfeszítő és nem utolsó sorban tanulságos előadásokat, kerekasztal beszélgetéseket láthattunk. Az egyik ilyen diskurzus címe „Egyedül, de nem magányosan – Szingliség és családalapítás másképp”, amely az egyedülálló nők élethelyzetét helyezte fókuszba. Miért növekedett az egyedülálló nők száma az elmúlt években? Milyen korosztály érintett? Miért annyira negatív a szingli nők megítélése a társadalom részéről? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ a beszélgetés során.
Egyre többen élnek egyedül
Dr. Rövid Irén szociológus, a szingliterkep.hu alapítója 2017 óta foglalkozik a témával. Akkoriban ő is szingli volt, és szeretett volna változtatni ezen, viszont rájött, hogy ez nem is olyan egyszerű. Úgy látta, hogy sokan járnak hasonló cipőben, mégsem áll rendelkezésre elegendő adat erről az élethelyzetről – innen jött az első szinglitérkép elkészítésének ötlete is. Az utolsó átfogó magyar szinglikutatás a 2000-es évek elején készült, azóta viszont nem születtek új eredmények a témával kapcsolatban. Pedig a 2022-es népszámlálás adatai szerint az egyszemélyes háztartások száma 1970 óta több mint kétszeresére nőtt.
„A szingli szó hallatán legtöbben egy harmincas-negyvenes éveiben járó, gyermektelen, karrierorientált, nagyvárosban élő, magasan képzett nőre gondolnak, pedig ez az élethelyzet sokkal összetettebb, és az életünk különböző szakaszaiban szinte mindannyian megtapasztaljuk" – mondja a szociológus. „Ha megkérdeznénk, ki volt már életében szingli, a többség valószínűleg igennel válaszolna. A szingliség tehát többnyire nem egy állandó állapot, időről időre visszatérhet az életünkbe.”
A szakember azt is hangsúlyozza, hogy fontos különbséget tenni a szinglik és az egyedülállók között. „Míg a hétköznapi szóhasználatban gyakran szinonimaként használjuk ezt a két szót, a kutatások szerint az egyedülálló az, aki egyedül él – függetlenül attól, hogy például van-e párkapcsolata vagy gyermeke. Tehát valaki lehet egyedülálló úgy is, hogy kapcsolatban van, de nem él a párjával egy háztartásban.”
Mit jelent ma szinglinek lenni, és mennyiben múlik ez a saját döntésünkön?
Több a férfi szingli, mint nő
A 2022-es adatok szerint körülbelül 299 ezer 20-49 éves szingli élt Magyarországon, ami nagyjából egyötödével több, mint 2011-ben. Ők azok, akik még sosem kötöttek házasságot (nőtlenek, hajadonok), nem született gyermekük, nincs tartós párkapcsolatuk, egyedül élnek. Nincsenek nemzetközi adataink arra vonatkozólag, hogy szám szerint mennyi szingli él a többi országban, azonban ha kitekintünk a világra, láthatjuk, hogy nemcsak Magyarországon nőtt meg az egyedül élők száma.
Az Európai Unióban jelenleg 48,7 millió ember él egyedül, ami azt jelenti, hogy minden harmadik háztartásban egyetlen ember lakik. Magyarország e tekintetben a középmezőnyben helyezkedik el, ami megfelel az uniós átlagnak. A legmagasabb arányt Svédországban, Lettországban és Törökországban mérték, de ezeknek az eltéréseknek a pontos okai még nem tisztázottak.
A szingliség tehát egyre gyakoribb és természetesebb életforma, amely sokféle élethelyzetet takar, és jóval összetettebb annál, mint amit a média vagy a társadalmi vélekedés sugall. Ezért fontos, hogy pontosabb képet kapjunk róla, és eloszlassuk a hozzá kapcsolódó előítéleteket. Vonatkozik ez a férfiak esetére is, ugyanis hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szingliség főként a nőket érinti, viszont az adatok azt mutatják, hogy több férfi él szingliként, mint nő.
„Gyakran feltételezik, hogy a szinglik tudatosan választják ezt az életformát, és nem is akarnak változtatni rajta. A kutatások azonban azt mutatják, hogy tízből kilencen szeretnének párkapcsolatban élni és családot alapítani a jövőben” – folyatja a szociológus.
Ezek a pártalálás legfőbb nehézségei
Dr. Rövid Irén és a Randivonal társkereső oldal 2023-ban egy közös online kérdőíves kutatást készített, amelyben 1600, a Randivonalon regisztrált párkereső vett részt. A válaszadók átlagéletkora 50 éves kor körül alakult. A felmérés során 12 lehetséges okot soroltak fel, és arra kérték a válaszadókat, értékeljék, mennyire befolyásolják ezek a tényezők a pártalálás nehézségeit.
Dr. Hevesi Kriszta: A Valentin-nap nem csak a szerelmesek ünnepe - így éld túl szingliként február 14-ét
A férfiak és nők válaszai között nem volt jelentős eltérés. A leggyakoribb akadályok közé tartozott az, hogy túlzott elvárásokat támasztunk a másikkal és saját magunkkal szemben is, továbbá a karrierépítés és a saját célok megvalósítása felé irányuló vágy is a gyakori nehézségek között szerepelt. Az önismeret hiánya szintén gyakran felmerült — ez a nőknél a negyedik, a férfiaknál az ötödik helyen szerepelt. Érdekes módon a közösségi média és az influenszerek hatását a válaszadók nem tartották jelentősnek a párkapcsolatok alakulásának tekintetében. Bár a média befolyásolja, milyen képet alkotunk a párkapcsolatokról és a családalapításról, a valós döntéseket és vágyakat úgy tűnik, mintha ez kevésbé érintené.
Az örök kérdés: „Hol van már a nagy Ő?”
Az előadás egy kerekasztal beszélgetéssel folytatódott, melynek vendégei Hegedűs Betti, a NEManya blog alapítója, Virovecz Anna, a Kedves Idegen Instagram oldal és közösség alapítója, valamint a Kedves Idegen podcast co-hostja, továbbá Mangel Berény, klinikai szakpszichológus és szervezetfejlesztő tanácsadó voltak.
Betti már kislánykora óta tudja, hogy nem szeretne gyermeket, ennek ellenére a környezete a mai napig bízik abban, hogy egy nap majd "meggondolja magát". “ „A családtagok és az ismerősök sokszor aggódva kérdezgetik, mikor találok már valakit. Nálunk a családban például mindig azt kérdezik, hogy »Mikor hozod már haza a nagy őt?« Ráadásul én etikus nem monogámiában élek, így erre mindig csak annyit válaszolok: »Melyiket?«” – meséli.
Mit jelent, ha valaki saját magával jár együtt?
Anna azt tapasztalja, hogy van, ahol a család egyáltalán nem gyakorol nyomást, különösen akkor, ha már van egy idősebb testvér, aki szült gyermekeket, és a szülők már nagyszülők lettek. Ugyanakkor sok helyen erős a nyomás, főleg vidéken. A családi összejöveteleken gyakran elhangzanak olyan kérdések, mint a „Mikor lesz már gyereked?” vagy a „Nem késtél még el?”. „Ezek főleg akkor bántóak, ha valaki épp nehéz időszakon megy keresztül vagy küzd az egyedülléttel” – hangsúlyozza Anna.
30 felett még nagyobb a nyomás
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy míg egyesek tudatosan döntenek úgy, hogy nem keresnek párkapcsolatot vagy nem vállalnak gyermeket, addig sokan vágynak társra, családra, de nem a terveik szerint alakulnak a dolgok. Ez az egyedülállókra nehezedő nyomás pedig csak növekszik, ahogy egy nő belép a 30-as éveibe.
„A Tinder remek dolog, ha pontosan tudjuk, mit szeretnénk” - így forradalmasították a társkereső oldalak az ismerkedést
„A harmincas évek eleje ebből a szempontból vízválasztó, hiszen a statisztikai adatokból tudjuk, hogy erre az időszakra tolódott a házasságkötés és a gyermekvállalás átlagos életkora. A család részéről viszont ilyenkor felerősödhet a nyomás, hogy a párkapcsolatnak vagy családalapításnak »itt lenne már az ideje«. De mit tehetünk akkor, ha egyszerűen nem találjuk a megfelelő partnert?” – teszi fel a kérdést a szociológus.
Mangel Berény elmondása szerint nagyon ritkán találkozik tudatosan gyermektelen vagy egyedülálló emberekkel praxisa során. „Azért is vannak kevesen, mert ahogy Betti is említette, rendkívül erős társadalmi nyomás és elvárás nehezedik azokra, akik tudatosan választják a gyermektelenséget vagy az egyedüllétet. Ehhez komoly belső erő, önismeret és határozottság szükséges, ami azt eredményezi, hogy ezek az emberek általában később fordulnak szakemberhez” – mondja a pszichológus.
Hozzáteszi: „Azokkal dolgozom többet, akik nem tudatosan választották az egyedüllétet vagy a gyermektelenséget. Ők általában valamilyen külső vagy belső ok miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Az egyik legnehezebb dolog ilyenkor az, hogy megértsük a háttérben húzódó okokat. Mi az, ami miatt valaki hosszabb ideje egyedülálló, és mi gátolja a párkapcsolat kialakulását?”
12 felemelő ok, amiért jó szinglinek lenni
Hibáztatás helyett önreflexió
A szakember kiemeli, hogy a kutatások alapján az önismeret hiánya előkelő helyen szerepel a statisztikákban. Ez azt jelenti, hogy sokan tisztában vannak azzal, hogy belső munkára van szükségük ahhoz, hogy sikeresebb párkapcsolatokat alakíthassanak ki.
Természetesen olyanok is akadnak, akik önmagukat vagy a környezetüket hibáztatják az élethelyzetük miatt: „Sokan a két véglet között mozognak: vagy saját magukat hibáztatják azért, mert egyedülállók, vagy teljes mértékben a külvilágot okolják miatta. Gyakran hallani olyan véleményeket, hogy »a férfiak ilyenek«, »a nők olyanok«, vagy hogy »az egész világ elromlott«. Ez a szélsőséges gondolkodásmód viszont nem segít megtalálni a megoldást.”
A pszichológus hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy valódi előrelépés történjen, először a belső okokat kell feltárni. Fontos megérteni, hogy miért alakult ki ez az élethelyzet, és milyen akadályok állhatnak a pártalálás útjában. A terápia során éppen ezen belső tényezők megértésén és feldolgozásán dolgozunk, ugyanis ha ezek tisztázódnak, könnyebb lesz továbblépni és sikeresebb kapcsolatokat kialakítani.
A privát szféra szerepe a párkapcsolatokban - Így befolyásolja a házasságot a digitális világ
Kilógni a sorból teljesen rendben van
Heal Edina az Egyenlítő Alapítvány alapítója és vezetője szerint a tolerancia, az empátia és az elfogadás, sokat segíthetne ebben az esetben (is): „Azt szeretnénk elérni, hogy a nők merjenek segítséget kérni és adni is. Fontos, hogy kiálljunk azokért a csoportokért, akik kevésbé tudják hallatni a hangjukat, például a romákért, a kisgyermekes szülőkért vagy az egyedülállókért – különösen azokért, akik egyedül nevelnek gyermeket. Gyakran előfordul, hogy az egyedülállók nem felelnek meg a társadalmi normáknak, és emiatt negatív megítélés éri őket. Ez a nyomás a nőknél még erősebb, mert a társadalom elvárja tőlük, hogy legyen párjuk és gyermekük” – magyarázza Edina.
„A társadalmi elvárások szerint a nőknek anyává kell válniuk, és ha valaki ettől eltér, arra furcsán néznek. Sok nő szembesül azzal, hogy ha karriert épít és nem vállal gyermeket, akkor önzőnek vagy célt tévesztettnek bélyegzik. Ez pedig hatalmas nyomást helyez rájuk” – teszi hozzá.
A mi életünk, a mi döntésünk
Az évről évre megrendezésre kerülő nőnapi konferencia fő célja az, hogy a női összetartást erősítse, hiszen összefogással nagyobb lépéseket lehet tenni a vágyott cél érdekében: „Közös erővel azt szeretnénk elérni, hogy az elfogadás és a kölcsönös tisztelet alapvetés legyen a társadalomban. Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar gyermeket, vagy nem talál társat, akkor ezt el kell fogadni anélkül, hogy bárki megkérdőjelezné a döntését. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy sokan úgy gondolják: az ő életük a normális, és aki eltér ettől, az »furcsa« vagy »selejtes«.”
Ez a párkapcsolatok egyik leggyilkosabb gesztusa, mégsem érezzük a valódi súlyát
Heal Edina végül kimondja azokat a gondolatokat, amelyeket mindannyiunknak érdemes útravalóként magunkkal vinnünk – hogy emlékezzünk rájuk, amikor valaki megpróbálja megmondani, hogyan kellene élnünk. „A tolerancia és az elfogadás hiánya, valamint az egymás iránti szeretet megfogyatkozása különösen érezhető ebben az elidegenedő, technológia által uralt világban. Most, talán minden eddiginél nagyobb szükségünk lenne arra, hogy emberként tiszteljük egymást – úgy, ahogyan mindannyian szeretnénk, hogy minket is tiszteljenek. Nem kellene, hogy idegenek, kollégák vagy akár a család megpróbálják megváltoztatni azt, akik vagyunk, hiszen ezek az erőfeszítések legtöbbször úgyis kudarcra vannak ítélve.”
