9 félelmetes jel, amiről azonnal felismersz egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyt a szakértő szerint

A nárcizmus fogalmát Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológia Nárkisszosz karakterére alapozva, aki beleszeretett a saját tükörképébe. De vajon a nárcisztikus személyek valóban szeretik önmagukat? A pszichológiai személyiségzavarok közül a nárcisztikus személyiségzavar (angol rövidítéssel: NPD) az egyik legösszetettebb állapot, ezért nem is lehet néhány jelzővel körbeírni.

Az NPD gyakran társul nagyfokú énközpontúsággal, az empátia hiányával és jelentős kihívások elé állítja nemcsak azokat, akik ebben szenvednek, hanem azokat is, akik kapcsolatba kerülnek velük. Ebben a cikkben az NPD mélységeibe merülünk el, és különbséget teszünk a nárcizmus egészséges és egészségtelen megnyilvánulásai között.

Mi az a nárcisztikus személyiségzavar?

A nárcisztikus személyiségzavar a patológiás szintű nárcizmus, amikor az életünk valamennyi területét átfedi. Az állandó csodálat iránti igény és a mások iránti empátia hiánya jellemzi. Az NPD-ben szenvedő egyének gyakran felfújt önérzetet táplálnak, eltúlozzák eredményeiket és tehetségüket, miközben különleges bánásmódot és megkérdőjelezhetetlen engedelmességet várnak el másoktól.

Ráadásul hajlamosak kihasználni az interperszonális kapcsolatokat saját szükségleteik és vágyaik kielégítésére, gyakran figyelmen kívül hagyva mások érzéseit és határait. Szorosabb emberi kapcsolatokban, például barátságokban vagy párkapcsolatban a társukat saját maguk kiterjesztéseként látják, nem pedig önálló értékekkel és célokkal rendelkező személyekként.

A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve ötödik kiadásában (röviden: DSM-5) a nárcisztikus személyiségzavarnak 9 fő jellemzőjét állapították meg. A DSM V szerint az alábbi 9 kritérium közül legalább 5-nek tartósan teljesülnie kell ahhoz, hogy valakit ebbe a kategóriába sorolhassunk:

1. Eltúlozza az elért eredményeket és felnagyítja a saját tehetségét, elvárja, hogy felsőbbrendűként anélkül ismerjék el, hogy megfelelő eredményeket érne el.
2. A korlátlan sikerről, hatalomról, ragyogásról, szépségről vagy ideális szerelemről való fantáziálással való foglalatosság jellemzi.
3. Azt hiszi, hogy "különleges" és egyedi, és csak más különleges vagy magas státuszú emberek (vagy intézmények) érthetik meg őt igazán, vagy más különleges, magas státuszú emberekkel (vagy intézményekkel) kell társulnia.
4. Nagymértékű csodálatot követelnek maguknak.
5. Különösen kedvező bánásmódot várnak el, vagy indokolatlanul követelik az elvárásaiknak való automatikus megfelelést.
6. Interperszonális kizsákmányolás jellemzi őket, és mások kihasználása a saját céljaik elérése érdekében.
7. A nárcisztikus nem hajlandó felismerni mások érzéseit és szükségleteit, illetve nem hajlandó azonosulni velük.
8. Gyakran irigykednek másokra, vagy azt hiszik, hogy mások irigyek rájuk.
9. Arrogáns, gőgös viselkedés vagy hozzáállás jellemzi.

Mi NEM nárcisztikus személyiségzavar?

Fontos megjegyezni, hogy a pszichológia tudománya a különböző pszichológiai jelenségeket általában egy skálán vagy spektrumon helyezi el. Ez nincs másképp a nárcizmus esetén sem. Nem minden önbizalom- vagy önszeretet-kinyilvánítás egyenlő a nárcisztikus személyiségzavarral, ahogy az sem, ha alkalmanként nem tudjuk beleképzelni magunkat mások helyzetébe.

Míg az NPD-ben szenvedő személyek nyílt nárcizmust mutathatnak, például dicsekszenek az eredményeikkel vagy lekicsinyelnek másokat, fontos felismerni, hogy a magabiztosság és az önbizalom egészséges tulajdonságok lehetnek, ha egyensúlyban vannak az empátiával, az alázattal és mások nézőpontjának figyelembevételével.

A grandiózus és a sérülékeny nárcizmus megkülönböztetése

A nárcizmus spektrumán belül két szélsőséges típust azonosítottak: a grandiózus nárcizmust és a sérülékeny nárcizmust.

A grandiózus nárcisztikusok azok, akikre elsőként gondolunk, ha a nárcizmus fogalmával találkozunk. Jellemzően a felsőbbrendűség és a feljogosítottság nyílt kifejezését mutatják. Gyakran keresik mások csodálatát és elismerését, mivel önmagukat eredendően különlegesnek gondolják és kivételes bánásmódot érdemlőnek tekintik. Magatartásuk arrogánsnak, hencegősnek tűnhet, elfedve a mögöttes bizonytalanság és törékenység érzését.

Ezzel szemben a sérülékeny nárcisztikusok a nárcizmus egy rejtettebb formáját mutatják, amelyet a kritikára való túlérzékenység, az elégtelenség érzése és a folyamatos megnyugtatás iránti vágy jellemez. Bár nem dicsekszenek az eredményeikkel, mint grandiózus társaik, mégis mélyen gyökerezik bennük a csodálat és az elismerés iránti igény, bár ezt az alázat vagy az áldozatiság homlokzatával leplezik, és ha meg is kapják a megfelelő megerősítést és elismerést, általában nem hiszik el.

A sérülékeny nárcisztikus személyeket leginkább az foglalkoztatja, milyen ítélet alakul ki róluk másokban, ezért rendkívül érzékenyek mások legapróbb verbális vagy nem-verbális reakcióira, és rendkívül kritikusak és könyörtelenek tudnak lenni önmagukkal szemben. Félnek attól, hogy igazán közel kerüljenek valakihez, mert akkor “lebuknának” és végül biztosan elhagynák őket, ha megismernék valódi énjüket. A rejtett nárcisztikusok úgy érzik, hogy titkolózniuk kell és elrejteniük önmagukat, mert azt hiszik, hogy szégyenkezniük kell, és biztosan valami végzetes hiba van bennük.

Mindkét szélsőséges típusra igaz, hogy a viselkedésük és reakciójuk mögött rendkívül ingatag önbecsülés húzódik meg, és mindkét esetben önmaguk és az önbecsülésük áll gondolataik és létezésük középpontjában. Mindkét esetben erőteljesen vágynak az elismerésre, a dicséretre és arra, hogy különlegesnek érezhessék magukat, de a rejtett típus képviselői ezt ritkán fejezik ki a külvilág számára.

Egészséges vs. egészségtelen nárcizmus

Ahogyan azt említettem, a nárcizmus egy spektrumon létezik, amely az adaptív és funkcionális, valamint a maladaptív és diszfunkcionális között mozog. Már Sigmund Freud is megállapította, hogy a nárcizmusnak van egy egészséges szintje, ami abban támogat minket, hogy elérjük a céljainkat és kielégítsük a szükségleteinket.

Egészséges szinten a nárcizmus az ambíció, az önbizalom és a rugalmasság hajtóerejeként szolgál. Az egészséges nárcizmussal rendelkező egyének erős önértékeléssel rendelkeznek, céljaik elérésében magabiztosságot mutatnak és kölcsönösen kielégítő kapcsolatokat tartanak fenn anélkül, hogy manipulációhoz vagy kizsákmányoláshoz folyamodnának.

Megbecsülnek másokat és tiszteletben tartják mások határait. Az egészséges nárcizmussal rendelkező emberek képesek az egyedüllétre is, például nem akarnak azonnal új párkapcsolatot keresni, amikor szakítanak valakivel, hogy kitöltsék a keletkezett űrt. Az egészségesen nárcisztikus személyek a munkájukban is arra törekednek, hogy értéket teremtsenek, és például egy előadás során az a céljuk, hogy átadják a hallgatóság számára az üzenetet.

Ezzel szemben az egészségtelen nárcizmus merev és eltúlzott önérzetben nyilvánul meg, amelyet mások érzelmeinek semmibe vétele és az önérvényesítés könyörtelen hajszolása kísér. Az egészségtelen nárcizmusban szenvedők nehezen tudnak valódi, mély kapcsolatokat kialakítani másokkal, és a kapcsolatokat gyakran inkább a személyes haszonszerzés tranzakciós lehetőségének tekintik, mint a kölcsönös növekedés és támogatás lehetőségének.

Az egészségtelen nárcizmusra jellemző az is, hogy egy szakítás során kétségbeesnek és úgy érzik, mintha hajótörést szenvedtek volna. Ha előadást tartanak, általában az a céljuk, hogy bemutathassák tehetségüket, és arra várnak, hogy elismerjék és csodálják őket.

A nárcisztikus személyiségzavar sokrétű kihívást jelent mind a klinikusok, mind a hatásaival küzdő személyek számára. A nárcizmus egészséges és egészségtelen megnyilvánulásai, valamint a grandiózus és a sérülékeny nárcizmus közötti különbségek megértésével nagyobb empátiát és betekintést nyerhetünk a személyiség dinamikájának összetett kölcsönhatásába.

A célzott beavatkozások és terápiás megközelítések révén az NPD-ben szenvedő egyének elindulhatnak az önfelfedezés útján, nagyobb önismeretet és empátiát elősegítve, miközben tartalmasabb kapcsolatokat alakíthatnak ki másokkal. Végső soron a nárcizmus bonyolultságának feltárásával utat nyitunk a nagyobb megértés és gyógyulás felé a mentális egészség területén.