Mérő Vera: Karikó Katalin olyan sokat tett a magyar nőkért, mint Puskás Ferenc a magyar fociért
Karikó Katalin nemcsak Nobel-díjas, hanem évtizedekig tartó, kitartó munkájával sokat tett a magyar nők emancipációjáért és nemzetközi megítéléséért is.
Ezeket láttad már?
Karikó Katalin az első Nobel-díjas magyar nő, ettől hangos a világsajtó és persze a hazai is. Meg attól, hogy itthon labdába rúgni sem engedték. Ha Magyarországon marad, mindezt nem érhette volna el. De mit jelent az ő díja egy most cseperedő magyar kislánynak?
Lányok és tudomány
Kezdjük azzal, hogy mi lehet az oka annak a világszerte megfigyelhető jelenségnek, hogy bár egyre több lány választja a tudományos pályát, és az egyetemen még akár többségben is vannak, a vezető kutatói pozíciókban már kevesen akadnak közülük, miközben a tudományos publikációkról is gyakran lemarad a nevük, akkor is, ha a munka oroszlánrésze az övék volt.
A tudományos életben gyakori jelenség, hogy a női hallgató ötlete alapján végzett kutatás, a megírt publikáció a - többnyire férfi - professzor neve alatt jelenik meg a szaklapokban. Amikor a hallgató(nő) megkapja a kreditet, az sokszor nem természetes, hanem a professzor (általában úr) nagyvonalúságának jele. (Persze ne általánosítsunk, sok tiszteletreméltó kivétel akad.) Mit jelent az üvegplafon a tudományos életben és mikor kezdődik a lányok hátrasorolása?
Nem lányos dolog ez, kérem!
Annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt a nők tudományban való részvételében, továbbra is kihívást jelent számukra, hogy jelentős kutatói karriert építsenek, és felemelkedjenek a hierarchiában. Az üvegplafonon túli, felsőbb pozíciókat még mindig túlnyomórészt az öregfiúkból álló gárda tölti be.
Hiszitek vagy sem, számos kutatás bizonyította, hogy a lányokat a tanárok kevésbé hajlamosak felszólítani a természettudományos órákon, mint a fiúkat, hiába jelentkeznek és hiába tudják a helyes választ. A lányoknak nem megy az ilyesmi, ez van, akkor is, ha nem így van. Emellett sokszor azt is megkapják a tanáraiktól, hogy nem valami lányos dolog odalenni a fizikáért, így nem fognak tetszeni a fiúknak!
Mindennek komoly következményei lehetnek, akár odáig, hogy a lányok száz méterrel a rajtvonal mögül startolnak el, ha tudományos pályára szeretnének lépni. Mutatom, hogy - egyebek mellett -, miért.
Tanult tehetetlenség és tanult optimizmus
A tanult tehetetlenségről biztosan hallottatok már, de az ellentétéről, a tanult optimizmusról talán kevesebbet. A tanult tehetetlenség az, amikor túl sok kudarc ér, belefásulunk a vereségbe, és egy idő után már nem is próbálkozunk, mert elhisszük, hogy úgysem sikerülhet. De ha az egyén ilyen jól kondicionálható negatívan, akkor ugyanezzel az erővel talán a pozitív irány is lehetséges, nem?
Az bizony. Lehetséges. Ugyanolyan jól kondícionálhatóak vagyunk a sikerre, mint a kudarcra. A sikerre nevelés a tanult optimizmus maga: ha elhisszük - vagy segítenek elhinni -, hogy menni fog, akkor, ha rajtunk múlik, menni is fog, és mert tényleg ment, egyre komolyabb célokat merünk kitűzni magunk elé.
Nos, a lányokat gyakran még ma is tanult tehetetlenségre kondicionálják az iskolában, ha “fiús” tantárgyakról van szó, és messze nem kapnak a sikereik nyomán annyi pozitív visszacsatolást, mint fiú társaik.
Vannak persze szuper kezdeményezések, amelyek például arra buzdítják a lányokat, hogy tanuljanak programozni, nekik is megy az, de ezek szórványos próbálkozások, nem az általános szemlélet. És ezen nem csak a lányok buknak hatalmasat.
Mindenkinek rossz
Nézzünk egy példát arra, miért termel a lányok - nehezen vagy alig behozható - hátránya hátrányt a társadalom egészére vetítve! A Nemzetközi Nőnap alkalmából az ENSZ minden évben egy, a nők jogaival kapcsolatos konkrét ügy, kampány vagy téma köré építi az ünnepet, idén ez volt a DigitALL: Innováció és technológia a nemek közötti egyenlőségért.
Az ENSZ azzal indokolta a témaválasztást, hogy az életünk alakulása napjainkban a technológiai integráción múlik: legyen szó tanfolyamokon való részvételről, szeretteinkkel való kapcsolattartásról, banki tranzakcióról vagy orvosi időpontfoglalásról. Ma már lényegében minden online, digitálisan zajlik, azonban a nők 37%-a mégsem használja az internetet. Circa 259 millióval kevesebb nő fér hozzá az internethez, mint férfi, jóllehet, a nők teszik ki a világ népességének kicsivel több, mint a felét.
Ha a nők nem férnek hozzá az internethez (mert nem engedik nekik, nincs rá pénzük, eszközük, ismeretük stb.), és nem érzik magukat biztonságban az online világban, akkor nem tudják kifejleszteni azokat a digitális terekben való részvételhez szükséges készségeket, amelyek híján csökkennek a lehetőségeik a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) pályákon. Ez azért is nagy baj, mert 2050-re a munkahelyek 75%-a ezekhez a STEM területekhez fog kapcsolódni. Ennek ellenére manapság a nők mindössze 22%-os arányban vannak jelen a mesterséges intelligencia területén, hogy csak egy példát említsünk.
Miközben az ENSZ szerint - nameg szerintem is - a nők bevonása a technológiába kreatívabb megoldásokat eredményez, és nagyobb lehetőséget teremt a nők igényeit is kielégítő és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító innovációkra. Az inkluzivitás hiánya ezzel szemben hatalmas költségekkel jár.
Az ENSZ a „DigitALL: Innováció és technológia a nemek közötti egyenlőségért” tematikával elismerte és ünnepelte azokat a nőket és lányokat, akik a transzformatív technológia és a digitális oktatás fejlődéséért küzdenek. Az ENSZ vonatkozó vizsgálata emellett feltárta a “digitális nemek” közötti szakadéknak a növekvő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását is, és rávilágított a nők és lányok jogai védelmének fontosságára a digitális terekben.
Továbbá felhívta a figyelmet az online lét által előidézett nemi alapú erőszak kezelésének fontosságára. De mennyit ért ebből a problémakörből a világ és mennyit egy átlagos általános iskolai matek-fizika szakos tanár? (Már persze ahol akad még ilyen.)
Képtelen képzés
A tanárképzésnek nem része a nemek közti egyenlőség elősegítésének módszertana, és ha egy-egy oktatónak nincs ilyesmi vesszőparipája, simán lehet tanári diplomát szerezni anélkül, hogy a téma egyáltalán szóba kerülne. Amire pedig nem készülünk fel, amire nem érzékenyítenek, arra jó eséllyel nem lesz szemünk sem, és mert észre sem vesszük, kezelni sem tudjuk. Így fordulhat elő, hogy egészen kicsi kortól arra kondicionáljuk a lányokat, hogy nincs annál természetesebb, mint az ő másodlagos állampolgárságuk a természettudományos - és egyéb - területeken. Miközben ugye az is alap, hogy kik csinálnak rendet az osztályteremben a sulibuli után.
Törd meg a rendet!
A helyzetet némiképp árnyalja, hogy azok a gyerekek, akik hozzáférnek a streaming szolgáltatásokhoz, találkoznak olyan filmekkel és sorozatokkal, amelyeket már a nemek közötti egyenlőségre való különös tekintettel alkottak. Így legalább bennük felmerülhet, hogy mégsem az a természetes, amit Jani bácsi vagy Janka néni mondott fizikán arról, hogy kell-e fizika versenyt nyerni egy lánynak. Azonban a mesék mit sem érnek hús-vér példaképek nélkül. A magyar kislányoknak (persze nem csak nekik), pedig ez lehet Karikó Katalin.
Karikó Katalin, aki a nőket a tudományos pályán érő összes hátrányt megtapasztalta, akit sokszor gáncsoltak a férfi oktatói, akinek mindig kétszer úgy kellett teljesítenie, mint férfi társainak, és akinek évtizedekkel ezelőtt el kellett hagynia az országot, hogy elérje azt, amit előtte eddig egyetlen magyar nő sem.
Amikor a tudományban a nemi alapú diszkriminációról beszélünk, lehetetlen, hogy ne térjünk ki az úttörő nők történelmi szerepére, azon nők emberfeletti küzdelmére, akiket nemi alapon diszkrimináltak (kőkeményen), mégis előre törtek, és akiknek a tudományos pályafutásukért folytatott küzdelme örök memento mindannyiunknak. Mert ezek a nők még holtukban is rengeteget tesznek a mai nők részvételéért a tudományos életben.
Kis történelmi kitérő: 1934. július 5-én a The Guardian bejelentette Marie Curie, halálát. Hatvanhat évesen halt meg vérszegénységben, miután évekig dolgozott magas sugárzású anyagokkal. Marie Curie volt az első nő Franciaországban, aki doktorált, és az első, akit férje 1906-os halála után az általános fizika professzoraként alkalmaztak a párizsi Sorbonne Egyetemen. Ő volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott. (Valójában két Nobel-díjat nyert különböző területeken, egyet fizikából 1903-ban, egy másikat kémiából 1911-ben, és ma is ő az egyetlen személy, aki két tudományban is megkapta ezt az elismerést.)
Ez a bámulatos teljesítmény ma is szinte elérhetetlen bármely tudós életében, amitől csak még figyelemreméltóbb, hogy Curie (született: Maria Salomea Skłodowska) akkoriban érte el mindezt, amikor a tudomány kizárólag a férfiak terepe volt. Az akkoriban a mainál sokkal inkább férfiak uralta tudományos életben Marie Curie-nek - és sok más, figyelemre méltó női tudósnak, akik jelentős mértékben hozzájárultak a haladáshoz -, rengeteg hátrányt kellett ledolgozni, azonban ez nem akadályozta meg őt és társait abban, hogy a tudományban elfoglalt helyükért és munkájuk elismeréséért körömszakadtáig küzdjenek. Ez akkoriban szinte lehetetlen vállalkozás volt, de éppenséggel ma sem könnyű.
Ne hagyjuk, hogy elsikkadjon a lényeg
Most az egész ország Karikó Katalin - lázban ég, rá büszke mindenki. Pedig igazán nincs okunk, jogunk a kalapunkra tűzni a sikerét, ugyanis ezek idegen tollak. Nem itthon kapta meg azokat a lehetőségeket, amelyek idáig vezettek, bármekkora píár is ez most az országnak.
Így aztán szerintem az lenne most a dolgunk, hogy Karikó Katalin laudálása mellett szakítsunk egy kis időt arra, hogy elgondolkodjunk: mit kell tennünk, hogy a magyar kislányoknak Karikó Katalin lenyűgöző eredményei a tudományos életben ne elérhetetlen álmok, hanem követhető példák legyenek. Mint Puskás eredményei a fociban.
