Nagyon úgy tűnik, hogy a nők dönthetik el az amerikai elnökválasztás eredményét
Közelednek az amerikai választások. Vajon a világ harmadik legnagyobb országának 331 millió lakosa lesz elég bátor ahhoz, hogy megválassza első női elnökét, főleg így, hogy látva programja körvonalazatlanságát, progresszív, feminista értékek nyílt és kompromisszummentes képviseletétől nem is biztos, hogy annyira tartani kell?
Ezeket láttad már?
Ha más nem is, annyi biztos, hogy az ország legnagyobb választói csoportját a nők alkotják: jellemzően 7-10 millióval többen regisztrálnak a szavazásra, mint a férfiak (miközben utóbbiak vannak többen 28 millióval), és a regisztráltak közt is nagyobb arányban járulnak végül az urnához. Ezért aztán, akárhogy is alakul az eredmény, azt a nőknek tulajdonítják, noha egy titkos választáson nem lehet ellenőrizni, hogy milyen nemi megoszlásban szavaztak az adott jelöltre. Ennek ellenére Joe Biden 2020-as győzelmét a fekete nők szavazatainak tudták be, Donald Trump 2016-os hatalomra jutása miatt pedig a fehér nőket szidták a demokraták, illetve dicsérték a republikánusok. A nők a demokrácia megmentői, illetve a (hagyományos) család őrzőim attól függően, hogy melyik oldalt kérdezzük.
A nők választójogának támogatottsága annak idején éppen ezért nem feltétlenül úgy alakult a politikai oldalak mentén, ahogyan számítanánk rá. A pártok azt igyekeztek kisakkozni, hogy ha a nőknek lenne szavazati joguk, vajon rájuk szavaznának-e, és ez alapján szorgalmazták, vagy utasították el a jogkiterjesztést. Részben emiatt voltak a nők választójogának liberális vagy éppen baloldali ellenzői és keresztény-konzervatív támogatói. Ez Magyarországon is így volt: még a Tanácsköztársaságnak is volt olyan vezetője, aki úgy vélekedett, hogy a nők szavazati joga dupla szavazat, hiszen úgyis a férjüket követik. Az az elképzelés, hogy a nőknek nincs vagy nem lehet önálló politikai véleménye, olyannyira tartja magát a mai napig, hogy amerikai aktivisták egy csoportja matricakampányba kezdett, emlékeztetve a nőket, hogy senki sem fogja megtudni, hogyan ikszeltek a fülkében – a férjük sem.
Azzal, hogy a nők, noha igyekeznek sztereotípiákba tuszkolni őket, nem alkotnak egységes csoportot, már a szüfrazsettek is tisztában voltak. Ezért többségük nem azzal érvelt, hogy a nők jobbak, szelídebbek, gondoskodóbbak stb., hanem azzal, hogy azonos emberi és állampolgári jogok illetik meg őket, mint a férfiakat. Ez azt jelenti, hogy tévedni is joguk van. Az, hogy mint nők egyesüljenek és közösen fellépjenek érdekeikért, sok munkát igényelt a feministák részéről, ma pedig még nagyobb erőfeszítésbe kerül, és sokszor lehetetlennek is látszik. A GLAMOUR amerikai kiadása és a YouGov közös reprezentatív felméréséből is (melyhez az adatokat még januárban vették fel) az derült ki, hogy a női szavazók értékválasztásai jóval komplexebbek a hagyományos bal-jobb, demokrata-republikánus megosztottságnál, sőt időnként ellentmondásosak is lehetnek.
A nők köszönik, szavazni akarnak
Abban viszont mégiscsak majdhogynem egységesek a nők, hogy élni akarnak a szavazati jogukkal: a megkérdezett nők közel háromnegyede jelezte, hogy el fog menni szavazni. Aggasztó viszont, hogy a fiatal (18-29 éves) nők körében alacsonyabb ez az arány (56 százalék). Az idős (65 éves és ennél idősebb) nők ugyanakkor nagyon is tisztában vannak azzal, hogy milyen fontos élni a nehezen megszerzett választójogukkal (és, tegyük hozzá, ők a feminizmus második hulláma, a női felszabadítási mozgalom fénykorában, a hetvenes években voltak fiatalok): mintegy 91 százalékuk (!) regisztrált szavazó.
Vajon megérett a világ Kamala Harris elnökségére?
A szavazni szándékozó megkérdezettek közül 47 százalék a republikánusokat támogatja, illetve a republikánusok felé hajlik, 53 százalék pedig demokrata elkötelezettségű, illetve inkább a demokratákkal rokonszenvez. Ahhoz képest, hogy Trump győzelmekor a „fehér nők” bűnbakká váltak, köztük 55-45 a megoszlás, azaz nem állíthatjuk, hogy olyan óriási többségben tódulnának a republikánusokra szavazni. A fekete nők 88 százaléka viszont (ez nem olyan nagy meglepetés) demokrata szimpatizánsnak bizonyult.
Az iskolázottság jelentősége a felmérés szerint abban áll, hogy a középfokú vagy alacsonyabb végzettségű nők valamivel nagyobb arányban rokonszenveznek a republikánusokkal (57 százalék).
A felmérés kitért arra is, hogy a szavazó nők mely ügyek mentén döntenek. Kulcsfontosságúnak a következőket jelölték meg :
- gazdaság
- egészségügy
- a lakhatás költsége
- bűnüldözés, igazságszolgáltatás
- fegyvertartási törvények
- külpolitika
- abortusz
Megállapítható, hogy az első két helyezett állandó a nők körében. A republikánus irányultságú nőknek a 4-5., a demokrata irányultságú nőknek a 6-7. előrébb szerepel a rangsorban.)
Amerika az egyik a világ mindössze hat olyan országa közül, ahol nincs fizetett betegszabadság, illetve fizetett szülési és gyermekgondozási szabadság. Nincsenek államilag finanszírozott bölcsődék és óvodák, a magánintézmények pedig sokaknak megfizethetetlenül drágák. Abban egyetértés van politikai oldaltól függetlenül a nők között, hogy ezen változtatni kellene: a fizetett gyermekgondozási szabadságot a demokrata irányultságú nők 89, és a republikánus irányultságú nőknek is 69 százaléka kiemelten fontosnak tartotta. Nem csoda: azon megkérdezettek közül, akiknek van gyereke, 48 százalék már hat hét után visszament dolgozni. (A törvény szerint maximum 12 hét fizetetlen szabadság jár.) A fizetett gyermekgondozási szabadság ügyében elég magas volt azon válaszadók aránya, akik egyik pártban sem bíznak (39 százalék).
Az abortusz és a fegyvertartás ügyében kiderült, hogy a nők álláspontja nem feltétlenül a pártszimpátiához kapcsolódó sztereotípiák szerint alakul: a republikánus nők körében jelentős arány támogatja az abortuszt, ahogyan a demokratáknál a szabad fegyverviselést. A megkérdezettek 54 százaléka támogatja az abortuszhoz való hozzáférést (a republikánus nőknek is a 31 százaléka!), 46 százalékuk pedig ellenzi, vagy csak bizonyos kivételek esetén engedélyezné azt.
Érdekesség, hogy a republikánus nők közül is volt 8 százalék, aki feministaként jellemezte magát (a demokratáknál 79 százalék). Az összefoglaló szerzője csodálkozik, hogy a megkérdezettek 71 százaléka tartja magát nyitott gondolkodásúnak, holott olyanokkal, akik korlátoltnak vallják magukat, nemigen szoktunk azok körében sem találkozni, akikre a gyakorlatban ez igaz.
A legfontosabb észrevétel a felmérés készítői részéről talán az, hogy a látszólagos ideológiai következetlenség oka az lehet, hogy a nők által legfontosabbnak ítélt problémákat eddig egyik párt sem oldotta meg. Meglehet, hogy nem egyforma mértékben, de mindkettőre igaz, hogy igényt tart a nők voksaira, de aztán hatalomra kerülve nagyrészt elhanyagolja a legnagyobb szavazócsoportját. Talán most, ha esetleg egy nő lesz az elnök, ez változik? Drasztikusan valószínűleg nem (már csak azért is, mert a leendő elnök mozgástere a kongresszus majdani összetételétől is függ). De a nők jogainak további csorbítását, amit Trump és a Project 2025 jelentene, sikerül megakadályozni, és jelen helyzetben már ennyi fellélegzés is eredmény.
