Az Álommeló a túlteljesítés magasiskolája, ami megmutatja, hogy még a legjobbak is elbukhatnak egy konyhai pletyka miatt
Gondoltad volna valaha, hogy munkaidő után azért szurkolunk és izgulunk majd heteken keresztül, hogy valaki a szemünk láttára váljon Balogh Levente elnöki asszisztensévé? Pedig nem véletlen, hogy aki elkezdte a műsort, azt az utolsó pillanatig a kanapéhoz szegezte a formátum. Szervezeti pszichológust kértünk fel rá, hogy elemezze a műsort.
Ezeket láttad már?
Az Álommeló (The Apprentice) eredetileg egy amerikai TV műsor, amit az USA-ban Donald Trump ingatlanmogul és egykori amerikai elnök tett igazán népszerűvé. A reality TV show egy csapat versenyzőt követ végig hat héten át, akik az ország egyik legkiválóbb üzletemberének, jelen esetben Balogh Leventének, elnöki asszisztensi pozíciójáért küzdöttek. A 7000 jelentkező közül mindössze 24-en jutottak be a műsorba, akik heteken keresztül versenyeztek az egyetlen elérhető pozícióért, az ígéretes jutalmakért és természetesen azért, hogy Balogh Levente jobb kezévé válhassanak.
A reality show során hétről hétre csökkent az esélyes versenyzők száma, illetve fokozatosan egyre komplexebb feladatokkal szembesültek. Bár a jelentkezők számos, kihívást jelentő feladat megoldásán keresztül kerültek közelebb a végcélhoz, az igazi verseny a pszichológiai dinamikákban rejtőzik. Ebben a cikkben az Álommeló mögött meghúzódó pszichológiáról írok, és hozok néhány pszichológiai jelenséget is, amelyek meghatározzák a műsort.
Kiélezett versenyhelyzet? Abból volt bőven
A versenyzés mélyen bele van vésődve az emberi pszichológiába. Az Álommeló intenzíven megragadja a versenyszellem erejét, és olyan versenyhelyzetet teremt, ahol a jelöltek folyamatosan azért küzdenek, hogy túlteljesítsenek. A versenyzők többsége erőteljes teljesítmény-motivációval rendelkező fiatal, akik készen álltak arra, hogy bizonyítsanak. Lehet, hogy a saját területükön már most is kiemelkedőek, azonban számos tényező nehezítette a helyzetüket: nagy nyomás nehezedett rájuk, ez részben fakadt a versenyhelyzetből, részben pedig abból, hogy Levente segítői, Farmosi Larisza és Dr. Krasznai István sem könnyítették meg a dolgukat, és néha akár szándékosan is megnehezítették a versenyzők helyzetét, a stressz interjúkon megszokott provokatív stílust alkalmazva, hogy esetlegesen kiugrasszák a nyulat a bokorból, és felszínre kerüljön, mi is lapul az álarc mögött.
Mi sem mutatja ezt másként, mint az, hogy Levente és a segítői gyakran emlegették az epizódok során, hogy szeretnék megfejteni a jelöltek valódi személyiségét. Keserű Balázs és Vajtó Detti is megemlítették, hogy ennyi idő és ennyi feladat lehetetlenné teszi azt, hogy ne derüljön fény az emberek valódi személyiségére. A résztvevőknek a show egyedi elvárásaihoz kellett igazítaniuk a készségeiket. Egy olyan környezet teremtődött meg, ahol minden cselekedetnek, döntésnek, sőt, szónak is súlya volt a továbbjutás szempontjából. Czibolya Viktória például bekerült a top 4-be, azonban egyetlen “munkahelyi pletyka” miatt elveszítette a lehetőégét arra, hogy a top 3-ba kerülhessen. A verseny tehát erőteljesen kiélezett.
A társadalmi összehasonlítás is komoly szerepet kap
A műsor a versenyszellemen kívül nagyban épít a társadalmi összehasonlításra is. Ez már nem csak rejtetten, de expliciten, vagyis egyértelműen megmutatkozik a véghajrában, amikor már csak négy versenyző marad játékban a pozícióért. Az utolsó négy játékosnál Levente kihelyezett egy nagy kijelzőt, ahol a jelentkezők folyamatosan nyomon követhették, hogy az adott pillanatban a leendő főnök kit tart a legmegfelelőbb jelöltnek. Könnyen megtörténhetett, ahogy Viktória esetén is, hogy aki az egyik pillanatban első volt, a következőben az utolsó helyre került. A véghajrában minden cselekedet és szó hatással volt a helyezésre.
A társadalmi összehasonlítás azt is kimondja, hogy az emberek az alapján alkotnak ítéletet és értékelik önmagukat, amit a környezetükben látnak és tapasztalnak. Brian Tracy, híres amerikai üzleti tanácsadó szerint “A téged körülvevő öt ember átlaga vagy.” Ez azt jelenti, hogy ha sikeres emberekkel veszed körül magad tudatosan, akkor te is sikeressé fogsz válni, hiszen a sikeres emberekhez hasonlítod magad. Az Álommelóban a jelöltek azt látva, hogy valaki kiváló teljesítményt nyújtott egy feladatban, és megdicsérték, tovább fűtötte a vágyát, hogy még jobban teljesítsen egy következő feladatban. Ez egészen addig tartott, hogy abban a feladatban, amikor Leventének kellett 8 feladatot megoldaniuk - többek között különböző dolgokat elhozniuk (virágcsokrot, dokumentumokat, öltönyt a tisztítóból), igazi, szinte vérre menő hajsza alakult ki a versenyzők között azért, hogy a legtöbb pontot érjék el.
Üdv az autoriter személyiség szerepében!
Az Álommeló műsor főszereplője nem más, mint Balogh Levente, a Vízkirály, aki meghatározza ez egész reality show jelentőségét autoriter megjelenésével. Levente a teljes műsor alatt, akárcsak a Cápák közöttben is, megőrizte azt a szerepét, hogy egyszerűen nem lehetett leolvasni róla, ki az, aki felé éppen húz a jelöltek közül. Ez a hozzáállás megerősítette Levente vezetői szerepét. Épp annyira fejezte ki az érzelmeit és a véleményét a műsor alatt, amennyire az adott szituáció azt megkívánta, a legtöbb esetben azonban olyan diplomatikusan és semlegesen igyekezett fogalmazni, amit egy szervezetpszichológus is megirigyelhet.
Az összes jelentkező nagy tisztelettel viselkedett az Elnök Úr irányában. Olyan tisztelettel és megbecsüléssel, amelyet sok cégtulajdonos szeretne magáénak tudni a saját vállalkozásában. Levente az évtizedek alatt elért eredményeivel és tapasztalatával, a munkában és magánéletben egyaránt kiemelkedő teljesítményével és széleskörű érdeklődési köreivel, a marketingben és a márkaépítésben szerzett tapasztalatával kivívta 7000 jelentkező tiszteletét, és ez a műsor során csak erősödni látszott azáltal, hogy egyre több információt megtudtunk a műsor főszereplőjéről. A Segítők is hozzátettek a vezetői szerep erősítéséhez a távolságtartással, a magázódással, a sokszor szigorúan hozzáállásukkal.
Vezető vagy asszisztens? Nem mindegy
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az Álommeló című műsorban nem egy kiváló vezetőt keresnek, hanem egy kiváló asszisztenst. Azok, akik Balogh Leventét a Cápák között című műsorból ismerhették meg, észrevehetik, hogy más szempontok alapján mérlegelt az asszisztense kiválasztásánál, mint amikor a vállalkozókat és vállalkozásaikat értékeli. Az asszisztensei esetén több alkalommal is kihangsúlyozta a csapatfeladatok esetén, hogy nem akarja, hogy bárki is átvegye a csapatvezetői feladatot. Azt szeretné, hogy mindenki egyformán részt vegyen a projektekben, nem menedzsereket keres, hanem olyan munkatársat, aki nem fél bepiszkolni a kezét, és engedelmesen végrehajtani a rábízott feladatokat.
A Cápák közöttel szemben fontos kiemelni azt is, hogy az erőteljesen vállalkozói szemléletű jelöltek nem jutottak el a döntőig, így például Pégé vagy Bálint sem. A vállalkozói szemlélethez ugyanis hozzátartozik az átlagosnál nagyobb mértékű kockázatvállalás és merészség, illetve az is, hogy az adott személy hajlamosabb a saját feje után menni.
Ezek a tulajdonságok egy vállalkozó esetén előnyösek lehetnek, egy elnöki asszisztens pozíció esetén azonban a túlzott merészség és kockázatvállalás, illetve a makacsság veszélyessé válhat. Egy elnöki asszisztens egyik meghatározó feladata az, hogy a lehető legjobban ráhangolódjon, és azonosuljon a vezető személyével, gondolkodásmódjával és értékrendszerével annak érdekében, hogy szükség esetén az elnök nevében is magabiztosan tudjon döntést hozni.
Kiszámíthatatlanság? Abból is jutott ám
A műsort az elejétől a végéig átszövi a bizonytalanság és a megjósolhatatlanság, ami a nézők figyelmét is fenntartja. Minden egyes epizódban egy új kihívást kaptak a versenyzők, azonban a legtöbb esetben nem tudták, hogy mi az a készség, személyiségvonás vagy tudás, amit Levente és segítői valóban felmértek a feladattal. Például a csoportos feladatokban nem csak azt figyelték megy, hogy mennyire oldják meg jól az egyes feladatot a versenyzők, hanem azt is, hogyan osztották fel egymás között a feladatokat, kinek a véleménye érvényesült végül, és mennyire tudtak együtt dolgozni, vagy esetleg valaki elvitte a végrehajtás oroszlán részét, míg más inkább a pálya széléről figyelte az eseményeket.
A végéhez közeledve az egyik epizódban egy viszonylag egyszerű feladatot kaptak a játékosok. Istenes Bence vezetésével egy kvízjátékban kellett részt venniük. A játék önmagában nem volt sem megterhelő, sem bonyolult, azonban nagyon sokat számított az, ahogyan hozzáálltak a jelöltek ahhoz, ha helyes vagy helytelen választ adtak a kérdésekre. A kudarctűrés és az esetleges belső vagy külső konfliktusokhoz való hozzáállás többször is döntő tényező volt. Például Balázs ázsiója nagyot esett, amikor flegmatikus volt ebben a feladatban, illetve döntő szempont volt az is, amikor Detti idő előtt feladta, amikor a festményt, a jubileumi palackot és az aláírást kellett felkutatniuk.
Hogy volt-e értelme nekünk, nézőknek ennek a műsort? Határozottan igen. Az Álommelóban rejlő pszichológiai dinamikák megismerése hasznos lehet mind az állást keresők, de a munkatársakat kereső cégek számára is, ugyanis mindkét oldalról találkozhatunk olyan praktikákkal és szemlélettel, amit be lehet építeni a mindennapi szervezeti működésbe.
