„Hívjuk a tudatlanság arroganciájának” - Megkérdeztük, mit gondol az Emily Párizsban főhőséről egy pszichológus
Az Emily Párizsban című Netflix-sorozat a debütálása óta gyorsan meghódította a streaming világát. A sorozatot Darren Star, az olyan ikonikus sorozatok ötletgazdája, mint a Szex és New York vagy a Beverly Hills, 90210, alkotta meg, és a francia főváros varázslatos utcáira kalauzolja el a nézőket. A csillogó felszín alatt azonban a pszichológiai jelenségek tárháza rejlik, ezért ebben a cikkben betekintést nyerhetsz a sorozat pszichológiájába.
Ezeket láttad már?
Az Emily Párizsban középpontjában a címszereplő, Emily Cooper áll, akit Lily Collins alakít. Emily megtestesíti a fiatal, energikus, optimista, roppant ambíciózus és munka-alkoholista amerikait - aki váratlanul a párizsi haute couture nyüzsgő világában találja magát. Útját számos kaland, valamint kulturális és romantikus konfliktus jellemzi, amelyek mind-mind a különböző pszichológiai jelenségek feltárására szolgáltatnak lehetőséget.
Emily karakterének egyik meghatározó vonása a szüntelen optimizmusa és a megpróbáltatásokkal szemben tanúsított rendíthetetlen elszántsága. Annak ellenére, hogy számos akadállyal és kudarccal kell szembenéznie, megőrzi fékezhetetlen pozitív hozzáállását - ez a tulajdonsága pedig megragadja a nézőközönséget is. Emily a kihívásokkal szemben tanúsított rugalmasságot, vagyis a reziliencát képviseli - egy olyan tulajdonságot, amelyet sok néző szeretne megerősíteni a saját életében is.
Divatpszichológia sorozatba ágyazva
A divat és a stílus az önkifejezés és az identitás-építés egyik formája, amely nemcsak a személyes ízlést, hanem a társadalmi normákat és értékeket is tükrözheti. Emily divatiparban tett kiruccanásain keresztül a nézők a megjelenés, az identitás és a társadalmi státusz közötti kölcsönhatást fedezhetik fel.
Emily stílus és divat iránti szeretete meghatározó szerepet játszik. A ruhaválasztásunk sokat elárulhat arról, kik vagyunk és hogyan szeretnénk, hogy mások megítéljenek minket. Emily számára a stílusa az egyik módja annak, hogy kifejezze személyiségét és egyéniségét, még egy olyan városban is, amely az elegáns és kifinomult divatvilágáról ismert; Emily-t gyakran látjuk merész, színes vagy mintás ruhákban, amelyek tükrözik pezsgő és extrovertált személyiségét.
Főnöke, Sylvie, viszont gyakran visel formálisabb és klasszikusabb darabokat, amelyek kifinomultságát és professzionalizmusát sugározzák. A divat arra is szolgálhat, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal, és társadalmi kötelékeket alakítsunk ki. Bizonyos márkák vagy stílusok iránti közös érdeklődésen keresztül a divat összehozhatja az embereket és közösségi érzést teremthet.
A sorozat kitér arra is, hogyan lehet a divatot arra használni, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak. Gondolj csak arra a jelenetre, amikor Emily először találkozik Pierre Cadault-val, az elismert divattervezővel. Emily gyakran használja a divatot saját identitásának és függetlenségének érvényesítésére.
Ezt a koncepciót a divatpszichológiai kutatások is alátámasztják, amelyek azt vizsgálják, hogy az öltözködés és a megjelenés milyen módon befolyásolhatja gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. Karen Pine pszichológus és szerző szerint a divat a non-verbális kommunikáció egy formájaként szolgálhat, amely információkat közvetít mások felé az egyén identitásáról, értékeiről és társadalmi státuszáról.
A divat is szerepet játszhat abban, hogyan érezzük magunkat és milyen az önbizalmunk. Ha jól érezzük magunkat a külsőnkkel kapcsolatban, az növelheti az önbecsülésünket és magabiztosabbá tehet bennünket a társas helyzetekben. Emily nem fél kockáztatni a stílusával, és bátran vállalja a divatválasztásait, még akkor is, ha azok nem mindig hagyományosak vagy népszerűek. Ez az önbizalom segít neki abban, hogy eligazodjon az új városban való élet és az új munkahelyi környezet kihívásai között.
A kulturális különbségek összeütközése
Emily párizsi élményein keresztül a kulturális különbségek pszichológiáját is vizsgálhatjuk. Ahogy Emily megpróbál eligazodni a francia kultúra árnyalataiban és küzd a nyelvi akadályokkal is, a nézők elgondolkodhatnak az új környezethez és társadalmi normákhoz való alkalmazkodással kapcsolatos saját tapasztalataikon. Ehhez a témához sokan tudnak kapcsolódni, akik valaha is kívülállónak érezték magukat egy idegen országban.
A Henri Tajfel és John Turner által kidolgozott társadalmi identitáselmélet szerint az emberek saját önbecsülésük és identitásuk érzését csoporttagságukból merítik és ettől teszik függővé. A kulturális utalások és gesztusok a társadalmi identitás jelzőiként szolgálnak, tükrözve a szereplők különböző kulturális csoportokhoz való tartozását.
A főszereplő amerikai karaktere mellett a francia szereplők is sztereotipikusan eltúlzottak, amely ráerősít a társadalmi identitás elmélet jelentőségére. A szereplők stílusa, öltözködése és hozzáállása már-már szatírikus a sorozatban. Emily francia szokásokkal és hagyományokkal való találkozásai rávilágítanak az amerikai és a francia kultúra közötti csoportközi dinamikára (alkalmanként konfliktusra) és szemléltetik, hogy a kulturális utalások hogyan alakíthatják a csoporton belüli és kívüli tagok megítélését.
Gondolj csak arra, amikor Emily első alkalommal vesz részt egy üzleti partin, ahol kitörő lelkesedéssel számol be a marketing számszerűsíthető és KPI-okban kifejezhető erejéről, amit aztán követ a rendre utasítás: a francia szokásokhoz mérten mindenről szabad beszélgetni egy üzleti partin, csak a munkáról nem.
Az “amerikai tekintet”
Az amerikai tekintet az arra való teljes képtelenséget jelenti, hogy egy másik országot vagy kultúrát amerikaiként anélkül lásd, hogy a feltételezett felsőbbrendűséget használnád lencseként, amelyen keresztül megérted a valóságot. Az amerikai tekintet elmélete szerint az amerikai kultúra és nézőpont az alapértelmezett, amihez minden más kultúrát mérni lehet.
Emily sem kivétel ez alól, és büszkén áll ki az “amerikai nézőpontja” mellett számos alkalommal. Ez történt például akkor is, amikor a Maison Lavaoux egyik kampányát forgatták, és Emily nem tartotta elfogathatónak a kampányt az amerikai közönség számára, ezért a forgatást is leállították részlegesen. Sajnos Emily nem mutat jelentősebb jellemfejlődést a három évad során. Rendszeresen ugyanazokat a hibákat követi el, annak ellenére, hogy a franciák tükröt tartanak elé, mind kulturális, mind romantikus értelemben.
A beilleszkedés pszichológiája
Emily-nek nem csupán egy új országban, városban és kultúrában kell helyt állnia, amelynek még a nyelvét sem beszéli, de egy új szervezetben is. A beilleszkedés és az alkalmazkodás pedig nem könnyű feladat, különösen akkor nem, ha a viselkedésed és a gondolkodásmódod merőben eltér a többiekétől.
Nem meglepő, hogy Emily fogadtatása első napján a Savoir-ban nem a legpozitívabb, hiszen a céget felvásárolták és természetes, hogy a párizsi munkatársak gyanakvással és bizalmatlansággal állnak hozzá az “amerikai nézőponthoz”, amelyet Emily oly sokszor kihangsúlyozott.
Valószínűleg senki sem örülne annak, ha hirtelen betoppanna egy új és ismeretlen személy egy idegen országból, és meg akarná reformálni az eddig megszokott rendszereket és folyamatokat egy szervezet életében. Remélem, hogy hasznos tagja leszek a csapatotoknak azáltal, hogy egy amerikai nézőpontot nyújtok a nagyszerű francia ügyfeleiteknek.
- mutatkozik be Emily az első szervezeti megbeszélésen.
Nem meglepő tehát az sem, hogy Emily kezdeti próbálkozásai abban az irányban, hogy összebarátkozzon az új munkatársaival, kudarcba fulladnak, hiszen egy kívülállót látnak benne, aki egy “felesleges rossz”, amit el kell viselni az átállás során. Ez látható, amikor Emily ebédre hívja a kollégáit, és mindenki elutasítja vagy akkor is, amikor gúnynevekkel illetik őt. Párizsba jössz, nem tudsz franciául. Ez az arrogancia. (...) Hívjuk a tudatlanság arroganciájának.
- megyarázza Luc Emily-nek.
Érkezése felbolygatta a cég mindennapjait, és a Savoir tagjai attól tartanak, hogy a kellemes, ismerős működést fel kell majd váltania az amerikai hatékonyság-fókuszú és eredmény-orientált “hustle culture-nek”, vagyis a folyamatos munkának, nyomulásnak, a rövid ebédszüneteknek és az évi pár napos megengedett szabadságnak.
Az ismeretlentől és az idegentől való félelem és vonakodás természetes állapot. Ahogy Luc is mondta: Az egyensúly az amerikaiaknál rossz helyen van. Azért éltek, hogy dolgozzatok. Nálunk fordítva van. Igen, jó pénzt keresni, de ami neked siker, az számomra büntetés.
Szervezetpszichológiai szempontból a szervezeti változásokat általában jelentős bizonytalansággal fogadják egy cégben. Számos módszer és megközelítés alakult ki azzal kapcsolatban, hogyan lehet menedzselni a hirtelen érkezett vagy jelentős változásokat. Erre a nagyobb vállalatok gyakran interim menedzsereket keresnek, meghatározott időre szóló szerződésekkel.
Az interim menedzserek általában szenior vezetők, akik egy adott szakterületen jelentős, gyakran 10+ év tapasztalattal rendelkeznek. Feladatuk, hogy biztosítsák a lehető legzökkenőmentesebb átállást és működő stratégiát dolgozzanak ki erre.
Emily a sors váratlan fordulatának köszönheti párizsi munkáját és beilleszkedési nehézségeit tovább fokozza az is, hogy szakmai tapasztalatai is elsősorban gyógyszeripari cégekre korlátozódnak, keveset tud a luxusmárkákról, amelyekre a Savoir specializálódott. Luc nézeteit a Savoir egykori tulajdonosa is megerősíti: Azért jöttél, hogy amerikai trükkökre taníts bennünket? De nem divattal és luxusmárkákkal foglalkozol. Talán tanulhatsz tőlünk, de nem hiszem, hogy fordítva is menni fog.
Szerzőnk, Kertész Lilla szervezetpszichológusként és business coach-ként dolgozik, hogy startupokat, kis-és középvállalkozásokat, valamint azok vezetőit támogassa a fejlődésben, az üzleti és egyéni hatékonyság növelésében. Fő területe az én-vezetés, vagyis annak kérdése, hogyan tudjuk irányítani saját életünket, illetve hogyan válhatunk csapatok, egész szervezetek, valamint önmagunk eredményes és tudatos vezetőivé.
