Mi történik a szülőszobán?
A szülés egy súlyos orvosi probléma, amely fájdalmas és traumatikus módon oldódik meg, vagy a gyermeket vállaló nők életének egy természetes, meghatározó része, amely maradandó élménnyel gazdagítja őket? Neked melyik felfogás a szimpatikusabb?
Ezeket láttad már?
Szülni sokféleképpen lehet, és Magyarországon is több módszerből választhatunk. Mégis, a közvélekedés leginkább kétfajta szüléstípust különböztet meg: azt, amelyik természetes módon, otthoni körülmények között zajlik és azt, amelyik kórházban, szigorú orvosi irányítás alatt. Pedig a kettő integrációja is elképzelhető, sőt, több helyen gyakorlat is. Erről beszélgettünk dr. Dékány Annamáriával, a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyászával.
Kórházi és alternatív szülés összhangjáról beszélsz. Hogyan képzeljük ezt el?
Nem szeretem a természetes szülés kifejezést, hiszen minden szülés az, ha nem így lenne, már kihalt volna az emberiség. Inkább a háborítatlan szót használnám arra, ami számomra is az ideális gyakorlata a szülés levezetésének. Egy ilyen helyzetben kórházban van a kismama, orvosokkal, ugyanakkor nem betegségként tekintenek az állapotára, hanem azt tartják alapvetésnek, hogy képes egyedül világra hozni a csecsemőjét, és ezen az úton csak végigkísérik, nem ők oldják meg helyette. Egyre több kismama vágyik erre a háborítatlanságra, miközben az is fontos számára, hogy ha mégis adódna valami gond, akkor azonnal ott legyen a segítség.
Mi az, ami miatt az elmúlt évtizedeknek elveszni látszott a szülésnek ez a természetes mivolta?
Gyakran a várandósok sincsenek tisztában a szülés valódi természetével. Régen elképzelhetelen volt az, hogy valaki úgy essen teherbe és úgy szüljön, hogy előtte sosem látott kismamát vagy csecsemőt. Ma ez már egyre gyakoribb. A média is fals képet fest a szülésről. Szenvedő, kiabáló anyákat mutatnak a filmekben, a szülés szépségét egyáltalán nem ábrázolják. Már eleve emiatt is van egy hatalmas görcs a kismamákban, ami nehezíti, hogy természetesen folyhasson le a szülés. Pedig ez is egy olyan dinamikus folyamat, aminek vannak nehezebb és felemelőbb részei, de összességében egy fantasztikus, életre szóló élmény lehet. Aki szült már, tudja, hogy nem folyamatos fájdalomról van szó, és én hiszek abban, hogy még a legnehezebben lefolyt szülés végén is ott a katarzis. Már csak azért, mert az anya megpillantja a gyerekét, akit kilenc hónapig a testében hordott. Égető szükség van most a fiatal lányok edukációjára a nőiség, a szexualitás és a gyerekvállalás témakörében, és a várandósság alatt is sokat segíthet egy felkészítő tanfolyam. Jó lenne, ha a terhesgondozás alatt a kismama megerősítést kapna, hogy ő igenis képes kihordani és megszülni egy gyereket. A szülést gyakran hasonlítom a maratoni futáshoz. Ott is van egy hosszú felkészülési idő, és szerencsés esetben egy jó edző, aki segíti a felkészülést, de magát a távot már a sportolónak kell lefutnia egyedül. Az edzőnek az a szerepe, hogy a fókuszt jó irányba terelje, és ha a futó megtorpan a fejlődésben vagy úgy érzi, nem bírja tovább, ő nem lebeszéli, hanem bíztatja, segít neki, hogy higgyen önmagában. Azt gondolom, hogy a szülés is akkor a legszebb élmény, ha a kismamát egy olyan csapat kíséri közben, akik az ő eredetileg kitűzőtt céljait támogatják, és nem elveszik tőle az irányítást, hanem az ő saját erőforrásait segítenek kiaknázni.
7 tipp, hogy pihentető legyen az alvás várandósan is
7 tipp, hogy pihentető legyen az alvás várandósan is
A háborítatlanság, ha jól értem, azt is jelenti, hogy a lehető legkevesebb beavatkozás történjen a szülés levezetése közben.
Az a szemlélet, hogy a lehető legkevesebbet avatkozzunk be, nem egy úri huncutság, hanem évezredes múltra tekint vissza, és emiatt élünk túl. Egy csecsemőnek létfontosságú, hogy az anyukája kötődjön hozzá. Ha a kötődést a beavatkozások akár kicsit is gátolják, akkor csökkentenünk kell ezek gyakoriságát. Magyarországon jelenleg csak indokolt esetben lehet császrámetszést végezni vagy megindítani a szülést, ugyanakkor talán mégis gyakrabban fordul elő, mint az szükséges lenne. A császármetszést - amellett, hogy ez egy komoly hasi műtét, melynek szövődményei vannak és a műtét után fájdalommal jár - követően előfordul, hogy a babát szükségtelenül hosszú időre szeparálják el a mamájától, ami nehezíti a kötődés kialakulását, hiszen a lehető legjobb az, amikor a születést követően az újszülött egyből az anya mellkasára kerül. Az oxitocinnal indított szülés kényelmesnek tűnik, hiszen tervezhető, az orvos kipihenten érkezhet a megbeszélt időpontra, ugyanakkor ez a hormon erőteljesen befolyásolja a szülés folyamatát, sokkal intenzívebbé és erőteljesebbé teszi a fájásokat. Ráadásul a szervezet által a szülés közben termelt oxitocin bejut a központi idegrendszerbe, és erősíti az anya és gyerek közötti kötődést, ám a kívülről adott nem. Az epidurális érzéstelenítéssel az a baj, hogy az anyát lekapcsolja a fájdalomról, de a babát nem. Ehhez fontos tudni, hogy a baba ugyanúgy megszenvedi a szülést, ahogyan az anya. Ennek hatására azonban olyan hormonok szabadulnak föl benne, amelyek segítik, hogy minél gyorsabban alkalmazkodjon a kinti világhoz. Ha a fájdalommal egyedül marad a csecsemő, az ugyancsak negatív irányba befolyásolhatja az anyjához való kötődését.
Ez elég ijesztően hangzik azok számára, akik a fent említett módszerekkel szültek...
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az anya-gyerek kötődés szempontjából az első hat hónap az úgynevezett szenzitív periódus, tehát az esetleges, beavatkozásokkal kapcsolatos gondok orvoslására temérdek idő áll az anya rendelkezésére! Maga a szoptatás is oxitocint termel, ami jelentősen erősíti a kötődést. Császár esetében pedig jó gyakorlat az, hogy amíg az anya a műtőben van, addig az apa meztelen mellkasára helyzik az újszülöttet. Az ilyen apák utána sokkal erősebben kötődnek a gyerekükhöz, és az anyát is hatákonyabban támogatják a csecsemő ellátásában. A lényeg tehát korántsem az, hogy minden körülmények között beavatkozásoktól mentesen szüljön minden anya, hanem az, hogy ő és az őt segítők is tisztában legyenek a különböző módszerek rizikójával testi és lelki szinten is, és odafigyeljenek arra, hogy azokat később orvosolják. Ezért is nagyon fontos a korábban már említett lelki felkészülés a szülésre.
A maratoni futásnál említetted a jó edző fontosságát. Milyen a jó orvos, szülésznő, dúla?
Először is fontos, hogy ismerje a szülés folyamatának lelki oldalát is, a természetes fájdalomcsillapítás lehetőségeit, illetve azt, hogy teljes mértékben az anya mellett álljon, az ő célkitűzését támogassa és elősegítse, hogy az ő - és a szülés folyamatát úgyszintén aktívan irányító csecsemő - tempójában haladhasson a szülés. Nagyon sokat segít, ha csak egy valaki érzékenyítve van erre a szülést kísérők közül. A perinatális szaktanácsadó képzés például egy remek tanfolyam, ahová szülésznők, dúlák, szülész-nőgyógyászok járhatnak, és megérthetik azt, ami az egyetemi oktatásból gyakran kimarad: a szülés lelki oldalát.
