Kihez fordulhat egy nő, egy anya, ha úgy érzi, senki nem hallgatja meg? - Ismerd meg az EMMA Egyesületet!

A GLAMOUR Women of the Year Az év hősnői díjat 2022-ben az Emma Egyesületnek adjuk. Az egyesület két munkatársával, Csörgő Andrea perinatális szaktanácsadóval és Hofgárt-Ékes Noémi kommunikációs munkatárssal beszélgettünk.

Sok szervezet munkája mögött húzódik személyes motiváció. Ti hogyan kerültetek az EMMA Egyesülethez?

Noémi: A két lányom születésétől kezdve több személyes szál is kapcsolt az EMMA-hoz, azonban igazán közel a harmadik szülésemhez kapcsolódó veszteség által kerültem hozzájuk. Ekkor kezdett foglalkoztatni az anyává válás és a szülés körüli kérdések nőjogi perspektívája is. A korábbi munkáim, tanulmányaim során is mindig az anyaság kérdései mozgattak meg, a harmadik babánk elvesztése pedig arra ösztönzött, hogy a sokakat érintő, gyakran tabusított nehézségekről nyilvánosan is beszéljek. Később önkéntesként, majd fél év múlva kommunikációért és adománygyűjtésért felelős munkatársként csatlakoztam a stábhoz.

Andi: Nem kifejezetten női motiváció miatt kerültem az EMMA-hoz, inkább szakmai miatt. Pályafutásom alatt sok szervezettel dolgoztam már együtt, de miután megismerkedtem az EMMA Egyesület tagjaival, úgy éreztem, kiteljesedtem. Figyelmes társakra találtam, olyan személyekre, akik között nincs versengés. Nagyon hamar kiderült, hogy egyformán gondolkodunk arról, hogy hol foglalja el a helyét az anyaság egy nő életében.

Mit mondanátok el mindenképp az egyesületről azoknak, akik még nem hallottak róla?

Noémi: Az EMMA Egyesület segít abban, hogy úgy lehess anya, hogy közben felteheted a kérdéseidet. Azokat a kérdéseket, amik nem feltétlenül csak az anyasághoz kapcsolódnak, de folyamatosan szembesülsz velük nőként. Akár az anyaságig vezető úton, akár az anyaságtól elkezdve a későbbi életed során. Ezek nehéz kérdések. Nemcsak a szülészeti erőszakot vagy a szülészeti ellátást érintik, hanem azokat a problémákat is, amikkel egy nő például a munkahelyén szembenéz. Azokat a kérdéseket, amiket az egészségügy kapcsán minden nő feltesz magának. Vagy akár azt, hogy miért olyan nehéz boldogulni nőként. Nem egy-egy kiragadott szegmensére reagálunk a női útnak, hanem az egészet próbáljuk kibontani egy olyan alapvetően közös élményből, mint az anyaság. Tehát olyan biztonságos felületeket hoztatok létre, ahol a nők, anyák beszélgethetnek a problémáikról.

Andi: Igen. Ez nem arról szól, hogy miben tudunk mi valami okosat mondani a nőknek, hanem arról, hogy az anyák beszélhessenek arról, ami számukra fontos. Nekünk szervezetként van egy víziónk arról, hogy a nők képesek arra, hogy erőt, tudást, aktivitást adjanak egymásnak és saját maguknak. Fontos számunkra, hogy megfelelően beszéljünk egymással és elfogadjuk egymást. Ez sokszor nagyon nehéz feladat. Az EMMA az a hely próbál lenni, ahol egyrészt van egyfajta védettség és támogatottság, de van lehetőség arra is, hogy egymás nézőpontját, életét, döntéseit, motivációját megismerjük. Sokfélék vagyunk, sokféle traumával. Ezekkel saját magunknak is dolgunk van, és közben figyelni kell a másikra, aki szintén hozott magával egy csomagot. Egy mondatban összefoglalva: a célunk az, hogy a nőket, anyákat támogassuk és képessé tegyük arra, amire képesek szeretnének lenni! Ahány személy, annyi probléma. Viszont a nőket érintő társadalmi problémák is gyorsan változnak, sokasodnak.

Hogyan tudtok mindig naprakészen reagálni?

Andi: Azt fontos látni, hogy ez nem egy stabil, kész szervezet, hiszen az igények tényleg folyamatosan változnak. Nekünk fontos, hogy kapcsolatban maradjunk azokkal a nőkkel, anyákkal, akik segítségért fordulnak hozzánk, és figyeljük, hogy nekik mire van szükségük. Legyen szó az otthonszülésről, arról, hogy a kórházi szüléseknél mi történik az anyákkal, vagy arról, hogy a járványhelyzet alatt hogyan zsákmányolódnak ki a nők. De említhetném azt is, hogy hogyan növekedett meg a családon belüli erőszak az elmúlt időszakban. Ez mind valahol ugyanazt mutatja. Hogy anyának, nőnek lenni méltatlanul hátrányos helyzetet jelent ma Magyarországon.

Talán az EMMA Vonal az egyesület legismertebb felülete.

Andi: Igen, ez a legfőbb platform, ahol segítséget kaphatnak az anyák. Kifejezetten segítő platform, ahol az önkénteseinkkel lehet beszélgetni. Róluk fontos tudni, hogy egy képzés után teljes mellszélességgel ott tudnak állni a telefonáló mellett. Meghallgatják a történetét, ha valamit keres, megmondják, hol keresse, útbaigazítják, hogy milyen szakemberre lehet szüksége. Annyira szétszabdalt az ellátás, millióféle szakértő létezik, hogy sokszor a nők nem is tudják, hogy egy adott problémával kihez kellene fordulni. Noémi: Az összes problémának nagyon fontos eleme az elszigeteltség. Szakértőkre nagyon nagy szükség van bizonyos helyzetekben, de azt is látni kell, hogy a legtöbb nő hétköznapi, általános kérdésekkel fordul hozzánk. Teret igényelnek arra, hogy feltegyék a kérdéseiket, kimondják a gondolataikat.

Andi: A női élet árnyoldalai, nehézségei, fájdalmai tabuként vannak kezelve. Még mindig jellemző, hogy ha ezekről beszélsz, akkor megkapod: örülj, hogy egészséges vagy, ezt már én is végigcsináltam és a többi. Ezért nagyon fontos, hogy az anyaság és a női élet árnyoldalairól is lehessen tabuk nélkül beszélni.nbsp;

Hogyan kell elképzelnünk az EMMA Műhely foglalkozásait?

Andi: Klasszikusan nem egy tanácsadó felület, hanem egy közösség, ahová bárki bekapcsolódhat. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy legyen egy hely, ahol lehet olyan témákról beszélgetni, amik az anyákat foglalkoztatják. Szülés körüli témák, gyerekneveléssel, szexualitással, vagy akár veszteséggel kapcsolatosak. Sokféle téma merült fel. Ami az EMMA Műhelyt megkülönbözteti más csoportoktól, az az, hogy ezeket a témákat megpróbáljuk elemelni az egyéni szintről. Nem azt keressük, hogy mit kellett volna másként csinálni egy adott helyzetben, hanem inkább azt, hogy mi az, ami ebből közösségi probléma. Ha egy társadalmi problémára rávilágítunk, igyekszünk megfejteni, az miből táplálkozik. Leginkább az fontos számunkra, hogy arra tudjunk példát mutatni, hogy hogyan tudjuk mi, nők segíteni egymást. Meggyőződésünk, hogy a nők képesek rövid és hosszú távon támogatni egymást úgy, hogy abból erő szülessen.

Miben kérnek a legtöbben segítséget? Miről szeretnének a legtöbben beszélni?

Andi: Az EMMA Vonal hívóinak többsége arra vágyik, hogy valaki meghallgassa. Általában, amikor érzékelik, hogy egy empatikus fél van a másik oldalon, aki csak rá figyel, nem pedig megmondani akarja a tutit, azonnal elkezd a nőkből dőlni a szó. Gyakran kétórás beszélgetések is zajlanak a vonalon, ami azt mutatja, hogy a nőknek mennyire nincs arra lehetőségük, hogy őszintén, ítélkezésmentesen elmondhassák, mi bántja őket. Gondolhatunk csak olyan dolgokra is, hogy egy nő egyedül van otthon két kicsi gyerekkel és már úgy érzi, megőrül, de ezt nincs kinek elmondja. Vagy például arra, hogy van egy kétéves gyereke, nagyon szeretne második gyereket is, de egy újabb szülés gondolatától is rosszul van. A középosztálybeli nők könnyebben elérik a Vonalat, de mi szeretnénk a nehezebb helyzetben lévőknek is támogatást nyújtani. Ez a jelenség ugyanis, hogy egy nőnek nincs kivel beszélnie az anyaságáról, társadalmi helyzettől függetlenül sújtja a nőket. Közösek a tapasztalataink, az élményeink az elszigeteltségről, a hátrányról és a kiszolgáltatottságról. A megoldásaink és a lehetőségeink is ugyanazok: megértésre, elfogadásra, sorstárstámogatásra van szükségünk