A betegsége döbbentette rá, hogy ideje változtatni - Az endometriózis nem játék

Elmeséled, hogy derült fény a betegségedre?

Nagyon régre nyúlik vissza a történetem. Utólag visszagondolva, életem második menstruációját felidézve is a fájdalom jut eszembe. Emlékszem, mindössze tizenkét és fél éves voltam, amikor a testnevelés órán nem tudtam kiegyenesedni, annyira fájt a hasam. Nagyon megijedtem, kórházba kerültem vakbélgyulladás gyanúval. Már majdnem a műtőasztalon feküdtem, amikor egy fiatal nőgyógyász javaslatára elvégeztek egy ultrahangot. Kiderült, hogy egy óriási petefészekciszta okozta a fájdalmat, ami megrepesztette a petefészkem falát. Egy hosszú műtét, lábadozás után ott álltam gyerek fejjel és nem értettem mi történik velem, miközben próbálták elmagyarázni ezentúl teljesen „természetes” lesz, ha mindig fájni fog a menstruáció. A műtét után egyre csak rosszabb és rosszabb lett minden ciklus, miközben a környezetemtől is olyan jelzőket kaptam: „hát ez ilyen”; „el kell viselni”, „tűrni kell”. Mivel nem voltam eminens tanuló, sokszor a szüleim azt hitték, a ciklusomra hivatkozva próbálok lógni a suliból, és kivonni magam a forgalomból. Valahogy belém rögzült, hogy tűrni kell a fájdalmat. Ez így ment egészen huszonéves koromig, amikor már olyan szintű rosszulléteim voltak, hogy nem tudtam felállni vagy mozogni, miközben rendszeresen jártam éves nőgyógyászati szűrésre, ahol mindig megkaptam, „minden a legnagyobb rendben van”.

Fotó: Czabán Máté

Amikor megműtöttek egyértelműen megállapították, hogy endometriózisod van?

A kilencvenes évek végén még teljes homály fedte ezt a betegséget, nem magyarázták el, hogy pontosan mi áll a háttérben. Aztán harmincéves koromban pont külföldön voltam, megjött és olyan rosszullét kerített hatalmába, akármennyi gyógyszert vettem be egyszerűen nem segített. Elküldtek ultrahangra, majd egy ciszta specialistához, aki szabályosan megrémített. Közel két hétig éltem abban a tudatban lehet, hogy valamilyen rosszindulatú daganatom van. Végül egy újabb műtéti időpont előtt az egyik ismerősöm ajánlott valakit, - akinek szintén endometriózisa volt - kérte mindenképp beszéljek vele. Az ő ajánlására kerestem fel dr. Bokor Attila endometriózis specialistát, akik rengeteg vizsgálat után, egy hónapra rá megműtött, majd kiderült, hogy a legsúlyosabb, négyes stádiumú endometriózisom van. A műtét alatt kiderült, súlyos összenövéseim vannak és nagyjából egy hajszálon múlt, hogy a bélbe még nem jutott be az endometrium.

Minden rosszban van valami jó, neked a Tunki-tunki lett a betegséged pozitívuma?

Korábban tizenkét évig voltam televíziós szerkesztő, a végén már nagyon utáltam, de fogalmam sem volt róla, mihez tudnék kezdeni, pánikrohamaim voltak, egyre rosszabbul éreztem magam lelkileg. Aztán jött a betegség, az életmódváltás, és elkezdtem különböző szószokkal kísérletezni. Imádom a tortillát és a kencéket, a magas cukortartalmuk miatt sajnos tiltólistára kerültek, de végül sikerült megalkotni az új kedvenceket. Felismertem a lehetőséget, majd megszületett a vállalkozásom, aminek a fő missziója: kompromisszummentesen, egészségesen étkezni, mindezt különleges gasztronómiai élménnyel megfűszerezve. Lett egy kis manufaktúránk a Szeglet Közösségi Térben. Azóta is itt készülnek a mindenmentes mártogatósok, szendvicskrémek, főzőszószok a megváltozott munkaképességű kollégáim segítségével, majd különböző piacokon, viszonteladókon és a webshopunkon keresztül jutnak el a vásárlókhoz.

Olvass még többet Kingáról a szeptemberi Mami mellékletben!