Egy vetélés sajnos bármikor bekövetkezhet, de mi állhat a hátterében?
Mindenki másként éli meg és dolgozza fel a gyászt, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a vetélés még mindig tabunak számít, amiről ha valaki beszélni kezd, sokakat zavarba ejt vele, ezért Chrissy Teigen őszinte megnyilvánulása 2020. októberében rendkívül fontos tett volt a részéről minden olyan nő számára, aki valaha átélt ilyet. Beszélnünk kell erről, a fájdalom, a veszteség sajnos ugyanúgy az életünk része, mint a boldogság, és minél nyíltabban vállaljuk fel a nehéz pillanatainkat, annál könnyebben tudunk mi magunk is túllépni rajta, nem beszélve arról, hogy mennyit segítünk ezzel másoknak is.
Ezeket láttad már?
A GLAMOUR magazin gyűjthető Mami mellékleteiben szakértők segítségével adunk tanácsot nemcsak a szülésre való felkészülésre és a kisgyerek-nevelésre, hanem arra is, hogy a váratlan, senki által nem kívánt nehézségekre, fájdalmakra, veszteségekre is fel tudjanak a kismamák készülni. A következő cikk a GLAMOUR Mami 2018. szeptemberi kiadásában jelent meg, Csáti Melinda írása.
A jelenlegi adatok szerint a megállapított várandósságok körülbelül 12-15%-a, míg a fel nem ismertnek körülbelül 60%-a végződik vetéléssel. Sokszor bizonyos kockázati tényezők befolyásolhatják a folyamatot, de olyan esetek is előfordulnak, amikor váratlanul történik meg a tragédia. Ne feledd, minden apró tünet észlelése esetén, azonnal fordulj orvoshoz!
Valami véget ér
"A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha a terhességi kor nem állapítható meg, az 500 grammot nem meghaladó vagy kevesebb, mint 30 centiméter hosszúságú, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ennél nagyobb magzat világra jöttét szülésnek nevezzük. A felismert – majd vetéléssel végződő – terhességek legtöbbje a nyolcadik hét előtt, ritkább esetekben pedig a tizenkettedik hét után történik."- mondja Dr. Tekse István a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyásza. Az orvostudomány három csoportba, a terhesség korának megfelelően különíti el a folyamatot. Ha a terhesség megszakadása a fogantatás után két-három héttel később zajlik, szubklinikai vetélésnek nevezzük. Ezt sokszor észre sem veszi a kismama, csupán a késő menstruáció utalhat a tényekre. Az estek 70 százaléka az első trimeszterben, azaz az első tizenkét hétben végződik korai vetéléssel, középidőben pedig 30 százalékra tehető a középidős vetélések az aránya.
Mi áll a háttérben?
Vetéléshez vezethet, ha a megtermékenyített petesejt nem képes beágyazódni a méhfalba, de a hímivarsejt rendellenesség, magasabb sperma DNS-fragmentáció esete is ide vezethet. Egyes orvosi tanulmányok szerint a kor is befolyásolja. Nagyobb a kockázata a vetélésnek, ha az anya 15 év alatti, illetve 35 év feletti. 40 év felett pedig még nagyobb ennek az előfordulási aránya. A magzati kromoszomális eltérések, beágyazódás, de a trofoblaszt (magzatot körülvevő, az anyai vérrel nagy felületen kapcsolatban álló speciális tápláló-védő szövet) képződés zavarai is állhatnak a háttérben. A méhnyak normáltól eltérő állapota, mint az anyával veleszületett szervi rendellenességek, és egy esetleges műtét okozta állapot is idesorolható. Például a méhűrt deformáló méhtest-mióma, veleszületett átlagosnál jóval kisebb méhtest, károsodott méhnyálka, ami korábbi műtétből eredhet, de gyulladás következménye is okozhatja. Sok esetben hormonális problémák húzódhatnak a háttérben. Sárgatest elégtelenség, azaz a progeszteronhiány nem csak teherbeesési nehézséget jelent, hiánya terhesség esetén megfelelő pótlás nélkül vetéléshez vezethet. A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése is nagyban befolyással lehet a fenti folyamatokra. A policisztásovárium-szindróma vagyis PCOS során kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki a petefészekben, ami megfelelő kezelés nélkül növelheti a kockázatot. Endokrinológiai okok lehetnek még a szénhidrátanyagcsere-zavarok, az inzulinrezisztencia és a mellékvese betegségei is. Ezenkívül a különböző vírusos, illetve bakteriális fertőzések, mint az chlamydia, gonorrhoea, ureplazma, mycoplazma, de a túlzott stressz, a dohányzás, az alultápláltság, az alkoholfogyasztás és akár egy pszichés trauma is előidézheti. Továbbá befolyásolhatja, ha az anyának véralvadási zavarai vannak, illetve immunológiai eltérése van. Utóbbi esetben az anya szervezete idegen testként kezeli a magzatot, ellenanyagot termel, sokszor már a beágyazódás sem tud létrejönni.
Vedd észre az árulkodó jeleket!
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden esetben fontos a folyamatos orvosi vizsgálat, azonban van néhány tünet, ami intő lehet: az enyhébb vagy erősebb alháti, ritkán egész alsó hátrészbe kisugárzó fájdalom, az időnként a menstruációs görcsöknél fokozottabban jelentkező panaszok; ritka esetekben súlycsökkenés; fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás; erős fájdalommal járó, öt-húsz percenként jelentkező méhösszehúzódások; barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés; görcsökkel vagy anélkül, vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből; a terhesség ismert jeleinek hirtelen eltűnése (ez normál terhesség mellett is viszonylag gyakran előfordul). A doktor úr szerint, a mesterséges megtermékenyítés a lombikprogram, illetve az inszemináció előtt alapos kivizsgálás történik, ami a vetélés okait diagnosztizálja, kezeli, így nem jelent fokozott kockázatot. Mondhatni, nincs fokozott előkészületi szükség ilyen esetben, tekintettel arra, hogy az eltérések esetén addig nem végzik el a beavatkozást, amíg a problémák meg nem oldódnak. Más a helyzet természetesen egy ikerterhességkor, ez az állapot minden esetben emelkedett vetélési kockázattal jár. Amennyiben a vetélés spontán lezajlik, úgy – a lelki "meggyógyulás" után – azonnal lehet próbálkozni. Ha a vetélés nem történik meg spontán – ami az esetek zömében a menzesznél nagyobb volumenű vérzést jelent – műtéti úton kell befejezni a vetélést. Ezt követően két-három ciklus után, ha a méhnyálkahártya megfelelően regenerálódott lehet csak próbálkozni egy újabb terhességgel.
