Egy nő mindent elbír, de kell is neki?
38.7. Megint beteg. Megint nem tudsz elindulni dolgozni, pedig még az előző középfülgyulladás utáni elmaradásokat sem tudtad teljesen bepótolni. Fogalmad sincsen, mit szól a főnököd ahhoz, hogy újra itthon kell lenned, ahogyan arról sincs, hogy hogyan leszel képes az online meetingek közben a gyereked elé ebédet tenni, vagy gondoskodni arról, hogy ő is megkapja a minőségi időt, ami jár neki - és amit te is annyira szeretnél biztosítani számára. Szomorú vagy, hogy nem leszel ott a megbeszélésen, amire hetek óta készülsz - így egyre feszültebb vagy. Az, hogy marad-e belőled bármi, mire a család egyesül délután, és képes leszel-e esetleg este 9-kor is nyitott szemmel létezni, hogy a kapcsolatodat is ápold a gyerekeid apjával, végképp rejtély. Ahogy így telnek a hónapok az ellentmondásos érzelmek viharában, a lelkiismeret-furdalás életformává válik. Nem vagy elég a munkahelyeden, nem vagy elég a gyerekednek, nem vagy elég a párodnak sem. Bármennyire is szeretnéd megjavítani önmagad, hogy mindent működtetni tudj, egyszerűen nem megy. Hiszen ennyi elégtelenség mellett magadnak már végképp nem tudsz eleget adni. Ördögi kör. Ez a pár sor volt az elmúlt hónapod? Anyák milliói osztoznak veled az érzésben. Nem rontottál el semmit.
Ezeket láttad már?
Nőként, anyaként dolgozni, karrierutat építeni forradalmi találmány, még akkor is, ha mára hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mint alapértelmezésre. A feminizmus hullámainak elképesztő vívmánya, hogy a nők egyáltalán munkába állhattak, és ezáltal felszabadultak az őket masszívan korlátozó, elnyomó eszmék legégetőbb része alól. A világ ezzel megnyugodott és hátradőlt: a munka el van végezve. A nők is szavazhatnak, lehetnek CEO-k (elméletben legalábbis), tudósok, jogászok, lehetőségük van hallatni a hangukat- kell ennél több?
Bár a leghatalmasabb emberi jogi krízisek valóban megoldódni látszanak (a fejlett országok bíróságain legalábbis), de mintha a társadalom megfeledkezett volna arról, hogy biztonságos terepet szolgáltasson a megnyert jogok gyakorlásához. A megnyíló lehetőségek ehelyett az elmúlt években inkább kötelezettségekké és elvárásokká váltak. A korábban is létező számtalan, gyakran láthatatlan, és mindig fizetetlen munka tetejére ültek, és így együtt a mellkasunkon időznek. Ez az a kimondhatatlan nyomás, amit te is érzel magadon. Ugyanúgy gondozzuk a gyerekeinket, vagy éppen az időseket, ugyanúgy vezetjük a családunk életét, ugyanúgy bonyolítjuk a végeláthatatlan logisztikát, de mostanra munkahelyünk is van. A korábbi kb. 12 órányi teendőt újabb 4-6-8 óra koronázta meg, a napok azonban továbbra is csak 24 órát nyújtanak nekünk. Csoda, hogy úgy érezzük, nem vagyunk elegendőek az életünkhöz? Nos, abszolút nem. A csoda az, hogy a világ úgy tesz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A fentiek fényében nem véletlen talán, hogy sok nő közös élménye az EMMA Egyesület kapcsán, hogy ez az első tér, ahol kimondhatják: anyának lenni nehéz.
Ráadásul anélkül tehetik ezt, hogy hozzá kellene tenni a konvencionális magyarázatokat: de persze egyben a legszebb is, minden fájdalmat megér, vagy: az anyák hátán úgyis fát lehet vágni. Azért tehetik meg, mert EMMA pontosan tudja, hogy ez a mondat nem azt jelenti, hogy nem szeretik a gyerekeiket, vagy nem szeretnének anyák lenni. Azt sem jelenti, hogy bevallják: alkalmatlanok a munkavégzésre, és nem nekik való a feminizmus számtalan nagyszerű vívmánya. Egyszerűen azt jelenti, nehéz. Nem az alkalmatlanságuk miatt. Hanem azért, mert lehetetlen a küldetés, amivel megbízták őket.
Ijesztő kimondani ezt a pár szót. Rengeteg erő kell hozzá. Ahogy elhangzik ugyanis, félteni kezdjük a nehezen megszerzett pozíciónkat, félni kezdünk a bíráló tekintetektől, amelyek az alkalmasságunk kérdéseit kezdik boncolgatni. Ráadásul a világ is pontosan ezen a ponton legyint mindig: „ezeknek semmi sem jó”.
A jó hír az, hogy ez nincs így. A jó hír az, hogy a nők pontosan tudják, mi a jó nekik, és képesek elmondani is. EMMA pedig azért létezik, hogy az ő hangjukat vigye el mindenhová. A szülészetektől kezdve az óvodákon át a munkahelyekig. EMMA mindannyiunkért - anyákért, leendő anyákért, és valaha élt anyákért is szeretné kimondani: ami a nőkkel zajlik, nincsen rendben, és nem az anyák a felelősek érte. Anyának lenni ugyanis nem szükségszerűen nehéz. Anyának lenni akkor nehéz, amikor azt várják, egy emberként töltsd be a világ minden hiányát.
Hofgárt-Ékes Noémi, EMMA Egyesület
