A koraszülés árnyékában: első a prevenció

Fájdalmas és keveset hangoztatott témából manapság jócskán akad, azonban nincsen, aki elmondaná őket. A legtöbb személyes történetből tanulhatunk, következtetéseket vonhatunk le és reményt meríthetünk a nehezebb napjainkra. A koraszülés nem játék, hanem egy nagyon komoly állapot, amely sajnos bármelyik állapotos nőnél bekövetkezhet. Nem válogat, nem is kérdez semmit, csak a legváratlanabb helyzetben, a legnagyobb öröm kellős közepén csap le. Mint a nyílt tengeren a hirtelen felbukkanó tornádó.

Szerencsére a 21. század kellően felkészült orvosai és szülészei átsegítenek ezeken a nehéz élethelyzeteken, amennyiben maximális bizalommal állunk hozzájuk és valóban elfogadjuk, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy nekünk és a kisbabánknak segítsenek. Az alábbi interjúval szeretném felhívni minél több nő figyelmét a koraszülés veszélyeire és a szükséges prevencióra, amely életmentő lehet!

Interjúm alanyául Bóné Sz. Andreát választottam, akit pár hónapja volt szerencsém megismerni. Andrea életvidám, lenyűgöző édesanya és feleség, aki számára a legnagyobb értékek az életében a gyermekei. Első beszélgetésünk alkalmával teljesen megnyílt nekem és őszintén mesélt a koraszüléssel kapcsolatos tapasztalatairól. Elárulta, hogy ez a momentum annyira nagy hatással volt az egész életére, hogy még azóta is sokszor a hatása alá kerül, lelkileg nehezen tudja feldolgozni a történteket.

Beszélgetésünk ideje alatt olyan mérhetetlen bátorsággal vallott az őt ért fájdalmakról, hogy sokszor még én is a történtek hatása alá kerültem. Hiszem, hogy ezzel az interjúval minél több szülést tervező nőnek segítséget tudunk nyújtani, hiszen a cél mindenképpen a biztonságos, örömteli szülés lenne!

Kedves Andrea! Köszönöm, hogy lehetővé tetted számomra ezt az interjút. Első kérdésem egy sokszor elfeledett, titkolt és kényes témával, a koraszüléssel kapcsolatos. Számodra mit jelent ez az egész, mesélnél nekünk kérlek kicsit bővebben a koraszüléssel kapcsolatos tapasztalataidról?

Köszönöm a lehetőséget!

Annak idején, amikor elterveztük, hogy kisbabát szeretnénk a férjemmel, izgatottan vártuk, hogy mikor lesz végre pozitív a teszt. 23 éves voltam ekkor, majd nem is olyan sokára kiderült: bizony úton van a mi kisbabánk!

Elkezdődött egy különleges időszak. Folyamatosan jártam a szokásos vizsgálatokra, nőgyógyászhoz és védőnőhöz. Az elején a várandóssággal minden rendben volt. Soha senki nem hozta szóba a koraszülést, egészen a 30.hétig. A 26. héten kezdődött minden. Ekkor elkezdett emelkedni a vérnyomásom, majd következett a kellemetlen vizesedés. Kaptam gyógyszert minderre, szedtem magnéziumot, azonban lassan minden a feje tetejére állt.

Tél volt, szilveszteri partira készültünk egy baráti társasággal. Éppen társasoztunk, amikor már annyira vizesedtem, hogy az ujjamat is alig bírtam összecsukni. Eltorzult az arcom, a hangom is elcsuklott. Tudtam, hogy nehéz időszak elé nézek és azt is, hogy valami nagyon nincsen rendben.

Az első napon, amint lehetett, elmentem az orvosomhoz, aki ahogy meglátott azonnal kórházba utalt. Ez egy csütörtöki nap volt. Itt hallottam először, hogy lehet koraszülés lesz a vége. Nagyon megijedtem, hiszen nem tudtam mi vár rám és a kisbabámra, ez bántott leginkább. Hibásnak éreztem magam, pedig semmi okom nem volt rá. Szerettem volna természetes úton szülni, úgy, hogy a férjem is velünk van. Aztán egy hétfői napon minden oda lett amit egykor elterveztünk. Ekkor már azt mondták, nagy a baj. Kétségbeestem, de tudtam, hogy nem szabad feladnom.

Ott, akkor azt sem tudtam, hogy él -e még a pocakomban a babám, ekkor jártunk a 31. héten. Majd amikor átszállították a Sote 1-re, a Baross utcába ott újra vizsgáltak minket, többek között szívhangot néztek. Pár óra múlva jegesen közölték, hogy vagy várunk még és mind a ketten meghalunk vagy azonnal császár és lesz ami lesz.

Furcsa, kábító érzés járta át az egész testemet, ahogy kimondták hogy most megcsászároznak. Valahogy azt éreztem minden rendben lesz, mintha megnyugodtam volna. Az utolsó emlékképem, hogy elaltatnak. A következő pedig a kisfiam kiabálása, 19:08 perckor. 1140 g, 38 cm volt csupán. Olyan törékeny, olyan apró. Egy pillanatra megmutatták és már rohantak is vele tovább. A történetünk szerencsére pozitívan végződött, így örökké hálásak leszünk az ott dolgozóknak és a Madarász utcai kórháznak is.

Arra hívnám fel a leendő szülők figyelmét, hogy ha esetleg koraszülés lesz ne ijedjenek meg annyira, mert ma már fantasztikus lehetőségek vannak a picik számára. Érdeklődjenek a védőnőnél, hogy ha esetleg úgy alakul, mire kell számítani. Talán mondanom sem kell, de a legjobb az lenne, ha ezt nem kérni kellene, hanem érintenék a terhesgondozás alatt, legalább pár szóban, hogy ne érje az embert úgy ez az egész, mint a derült égből villámcsapás.

Pár szóban a koraszülésről:

"A legtöbb terhességnél a szülés a betöltött 37-42. terhességi hét között indul meg, koraszülésről (partus praematurus) akkor beszélünk, ha a szülés a betöltött 37. gesztációs hét vége előtt megindul. Magyarországon minden 10 újszülött közül 1 koraszülöttként jön a világra. Amennyiben a terhességi kor nem állapítható meg (pl. nem gondozott terhesség), a születési súly szerinti osztályozást alkalmazzuk. Ezek szerint a 2500 g születési súly alatt beszélünk koraszülésről. A terhesség utolsó szakaszában bekövetkező magzati növekedés és fejlődés nagyon fontos az újszülött egészsége szempontjából. Minél korábban jön világra, annál nagyobb a kockázata, hogy problémák lépnek fel. Gond lehet a látásukkal, hallásukkal, légzésükkel és idegrendszerükkel. Tanulási, magatartási, viselkedési zavarok az iskoláskor idején ugyancsak gyakrabban fordulnak elő azoknál a gyerekeknél, akik koraszülöttek voltak.

A koraszülés előjelei:

-hüvelyi váladék (változás annak típusában, például vizesebb vagy nyákosabb lett, esetleg fokozódott a mennyiség)

-hüvelyi vérzés

-kismedencei vagy alhasi nyomásérzés

-folyamatos, enyhe keresztcsonti fájdalom

-közepes hasi görcs, ami a menstruációs görcshöz hasonlít, és hasmenés is társulhat hozzá

-rendszeres méhösszehúzódás vagy görcstevékenység, ami gyakran teljesen fájdalmatlan

-burokrepedés (folyik a magzatvíz)

Kockázati tényezők:

- gyakori alhasi feszülések vagy deréktáji fájdalmak

- jelen terhessége alatt már voltak fenyegető koraszülés jelei

- előző terhessége során jelentkeztek ilyen tünetek, vagy korábban már volt koraszülése

- ha többes ikerterhessége van (iker, hármasiker)

- ha egyszer vagy többször a terhesség második trimeszterében terhességmegszakítása volt

- ha valami okból rendellenes a méhszáj vagy a nyakcsatorna

- terhessége alatt hasi műtétet végeztek valamilyen okból

- jelen terhessége alatt súlyos fertőzésen esett át

- a terhessége második, vagy harmadik trimeszterében vérzés lépett fel

- ha túlságosan sovány vagy túlsúlyos

- gyakori hüvelyi folyása van, vagy korábban kismedencei gyulladással kezelték

- vesetáji érzékenysége vagy csípő vizelete van, vagy a vizeletből gyulladásra utaló ,,genny” volt kimutatható

- ha dohányzik, vagy kábítószert fogyaszt

- ha nem járt terhesgondozásra, vagy csak későn kezdett el"

/ az idézett rész a https://maternity.hu/a-koraszules-okai-elojelei-es-kockazati-tenyezoi/ oldalról származik/

Számodra mit jelent az anyaság?

Az anyaság számomra minden szépségével és nehézségével együtt a világ legcsodálatosabb érzése! Már az első percben amikor egy belső hang azt mondja: itt bizony a pocakban már baba van. A gyermekeim a mindeneim, számomra ők adnak erőt. Amikor szomorú vagyok és csak rájuk nézek, már attól sokkal jobban érzem magam. El sem tudom képzelni nélkülük az életemet. Kislányként is álmodoztam róla, hogy majd egyszer anya leszek , de ekkor még nem gondoltam volna, hogy ez mekkora boldogság.

A családod hogyan reagált arra, hogy a gyermeked koraszülött lett?

A férjem végig velem volt az sos császár alatt is. Nagyon nagy lelki támogatást tudott nyújtani, amiért örökké hálás leszek.

A nagyszülők nagyon aggódtak.Nehezen fogadták el, hogy nem lehet látogatni, nem lehet megfogni a kicsit. Mert bizony a koraszülött intenzíven, komoly rend szerint lehetett csak látogatni a babákat de csak és kizárólag a szülőknek, amivel már így utólag teljesen egyet értek. Az intenzíven a babák többsége nincs is ki fejlődve, hiszen még a pocakban lenne a helyük.

Hogyan élted meg lelkileg a császármetszést? Mi volt az első reakciód, amikor kiderült a koraszülöttség?

Nagyon nehezen viseltem, viselem. Mai napig szoktam rajta agyalni, hogy miért nem tudtam kihordani a kisfiamat. Keresem a miérteket, de az igazi választ még a mai napig nem tudom. Rengeteg minden cikázik még a fejemben, őszintén szólva sok emlék tört fel újra bennem. Nehéz nem könnyes szemmel beszélni erről a témáról.

Annyi megválaszolatlan és nehéz kérdés cikázik még a fejemben, utat törve maguknak.

Miért alakult ki nálam is a is : Terhességi Toxémia/ preeclampsia? Miért történhetett ez az egész? Mitől függ, hogy valaki ki van -e téve a koraszülés veszélyeinek? Miért kellett ezt átélnem?

Amikor kimondta az orvos, hogy azonnal császár, furcsa módon teljesen megnyugodtam. Aztán utána végig aggódtam, reménykedtem, imádkoztam.

Az első napon csak annyit mondtak a kisfiam állapotáról: Legyünk túl az első 24 órán, majd az első 48 órán, 72 órán és így tovább.Aztán talán a 2. hét körül nyilatkozták azt, hogy a helyzethez képest jól van, erős, de majd teljesen megnyugodni 7 éves korában lehet.

Mik a tapasztalataid, a gyermek lelkére, pszichéjére lehet bármilyen hosszútávú hatással a koraszülöttség? Az orvosaid milyen hasznos tanácsokkal láttak el ezzel a témával kapcsolatban?

Nagyon érzékeny lelkű a kisfiam, hihetetlenül kötődik. 10 éves lesz januárban és a mai napig egy szobában alszik velünk, minden este meseolvasás van.Próbáltuk már sok módszerrel átszoktatni a szobájába, de mára letettünk róla és több szakemberrel egyeztetve abban maradtunk, hogy el fog jönni a leválás ideje. Addig nem sürgetjük.

Születésétől 6 hétig volt külön tőlünk (minden nap mentem hozzá és fejtem a tejet). Pokoli érzés volt, hogy az első 3 hétben még csak magamhoz sem ölelhettem a kis testét.Otthagyni őt nap mint nap, még ma is nagyon fáj.

Pár héttel ezelőtt a következő beszélgetés zajlott le köztem és a kisfiam között:

⁃ Anya! Van egy régóta vissza térő álmom.

⁃ Mi az, kisfiam?

⁃ Egy búra alatta fekszem , látlak és érezlek benneteket , de nem érlek el, pedig nagyon próbálom , néha tüskék is vannak közöttünk….

Amikor ezt elmondta, azonnal tudtam, hogy ez nem álom, ez egy emlék.Nem mondtam még el neki.

Rendszeresen kellett mindenféle vizsgálatra , ellenőrzésre hordani. A mai napig járunk időközönként, annak ellenére, hogy makk egészséges.

Egyetlen egy dolog maradt, amire sajnos figyelnünk kell: hypospadiasis (A hypospadiasis olyan veleszületett fejlődési rendellenesség, amelynél a külső húgycsőnyílás nem a típusos helyén található, hanem az alatta lévő területen, a makkon, annak peremén, vagy súlyosabb esetekben a lentebbi szakaszokon, akár herezacskó alján jelenik meg. A húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedéséről van tehát szó.). Ennek is vannak fokozatai, nekünk idáig viszonylag kis esztétikai műtétre volt csak szükség.

Hogy érzed, a szülésnél kaptál elég információt és tájékoztatást a jövőre nézve? Hogyan lehet megelőzni a koraszülést?

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki akkor ott volt velem a kórházban, a szülés közben és után. Végig segítőkészek és kedvesek voltam velem.

Sajnos szinte biztosra mondták, hogy a második babánál is fennáll a koraszülés veszélye, de ha végig figyelünk a legapróbb jelre, akkor kitolható.Így is lett, Anasztáziával a 34. héten kezdett emelkedni a vérnyomásom. Azonnal kórházba mentem és minden lejátszódott előttem. Azt is mondták, hogy lehet koraszülött lesz, de aztán szigorú orvosi ellenőrzéssel, többszöri befektetéssel végül kitolták a 39. hétig.

Nagyon életvidámnak tűnsz és kiegyensúlyozottnak is a fent említettek ellenére is, mi a mottód?

Egy csodálatos élet vár rád, ha megengeded magadnak, hogy élj és ne csak létezz. Vannak nekem is nehéz időszakaim. Fantasztikus férjem van, akivel nagyon jól kiegészítjük egymást és mindig számíthatok rá, ami természetesen kölcsönös.

Gyönyörű családunk van, így mindenünk megvan. Szerető férj, 2 egészséges gyermek, mi kell ennél több?

Mesélnél nekünk egy kicsit a vele való kapcsolatodról? Nagyon erős érzelmi kötelék és kapocs van köztetek?

Hamarosan 10 éves, nagyon jó a kapcsolatunk, érzékeny fiatal úr, szeretünk együtt jókat beszélgetni, igen komoly témákat is érintve.

Született: 1140 g 38 cm, jelenleg 45 kg és 140 cm . Lassan akkora, mint én.Jó tanuló, szófogadó, és udvarias, nagyon segítőkész. Boldoggá tesz, hogy engem választott édesanyjának!

Hogy érzed, amikor majd felnő a gyermeked, szeretnéd elmesélni neki a történetét, felhívni a figyelmét a koraszülés prevenciójára?

Természetesen el fogok neki mindent mesélni a maga idejében! Nálunk a családban alap dolog az őszinteség. Így majd eljön az idő, amikor már mindenről tudni fog.

Már most is tud pár dolgot, sokáig mondta, hogy nagyon szeretne kis tesót, de engem nagyon félt , így inkább mégsem.Aztán egyszer elvittem az orvoshoz, akihez akkor jártam, amikor vele voltam várandós és ezt mondta az orvos Zolikának:

" - Zolika! Nyugodj meg , ha jön a kistesó vigyázni fogok anyára is és a tesódra is! "

Innentől kezdve mintha megnyugodott volna kicsit, a 2. várandóság alatt mindig beszélgettünk, simogatta a pocakomat, beszélt a kicsihez, így boldog baba várás volt.Amikor kórházba kerültem, nagyon aggódott, de nekem nem nagyon mutatta. Mindig támogatott és biztatott.

Mit tanácsolnál minden anyának vagy szülni készülő nőnek?

A gyermek áldás az életben kapott legnagyobb ajándék. Minden gyermekre vágyó, leendő édesanyának szívemből kívánom: komplikáció mentes babavárást, szülést! Ha még is koraszülés lesz a vége, nyugodjanak meg, mert van segítség, bízzanak az orvosukban! Ma már sok ilyen koraszüléses csoport van, ahol lehet információt, segítséget és támogatást kapni.

Nagyon köszönöm Andreának ezt a megható interjút és a hasznos információkat is, amelyekkel segítséget tudott nyújtani a várandósok számára! Egészségben gazdag, boldog éveket és babázást kívánok!

Szerző: Tollas Tímea