Miért az egyik legeredményesebb önismereti módszer az asztrológia?

Ez most itt egy végtelen privát véleményű cikk lesz, és bár igyekszem nagyon píszín (vagyis politikailag korrekt módon) megírni, akkor is félek, hogy valaki magára veheti, pedig semmi bántó szándék nincs bennem. Szóval én a saját tapasztalataimat szeretném elmesélni és megosztani azokat a következtetéseket, amiket én levontam, de nyilván nincs semmi kőbe vésve, lehet másnál más dolog működik.

Elég sok olyan tevékenységet művelek, amikre rá lehet mondani, hogy az önismeret témájával foglalkoznak, szóval azt hiszem van némi összehasonlítási alapom. Nekem ez az öt jött be leginkább: asztrológia, jóga, pszichológia, tarot kártya és önkénteskedés, így ezeket szeretném most összehasonlítani.

Kezdjük a jógával, szerintem nagyon jó, megtanít lecsendesíteni az elmét, ami rohanó világunkban az egyik legnagyobb kincs és ha órákat tudunk már lótusz ülésben gondolatok nélkül létezni, akkor biztosan nagyon kordában vannak tartva a gondolataink, de legyünk reálisak, ez olyan 20-25 év és napi több óra gyakorlás. Tök jó, de én speciel ennél jóval türelmetlenebb vagyok.

Aztán ott a pszichológus, ami szintén nagyon jó módszer azoknak, akik olyan problémát cipelnek magukkal, amit egyszerűen senkinek nem tudnak elmondani. Végtelen felszabadító egy idegennek hétről hétre elpanaszkodni magunkat, de ők mindig a mi szűrőnkön keresztül látnak minket, hiszen az összes történetet tőlünk tudják. A pszichológus teljesen objektív az életben nem tud lenni, hát hogy is lenne, ha az összes információmorzsa ami a birtokában van, az tőlem származik? Szóval szerintem itt nehéz nagyot ugrani és talán még a jóga is sokkal gyorsabb tempót diktál, de mondom ez az én szubjektív véleményem, biztos vagyok benne, hogy valakinek világi megváltás volt elkerülni egy pszichológushoz.

Az önkénteskedést is idevettem, mert én akárhány hétvégét töltök azzal, hogy másokon segítek, valahogy mindig egy új emberként jövök haza. Valamit mindig tanulok magamról. Felejtettem már el szerelmi bánatot, jöttem ki depresszióból, fedeztem fel teljesen új tulajdonságaimat és még sorolhatnám, de szerintem értitek. Hozzátartozik, hogy én elég transzformatív helyre járok, ugyanis 2-3 napokat töltünk szegregált falukban, és kisgyerekekkel foglalkozunk, ha pár órára járnék el ételt osztani, az szintén nagyon jó lehet, de azért biztos nem ekkora lóugrás.

A tarot kártyát kedvelem az asztrológia után a legjobban, de ott azért jó, ha egy kívülálló vet nekünk, mert mi magunknak a fél világot bele tudjuk magyarázni egy kártyába, ha éppen úgy kívánja az érdekünk. Én a kártyát inkább akut problémák megoldására szeretem használni, vagy ha 19, egy híján 20 alapon nem tudok napok óta valamiről dönteni, akkor ránézek, milyen lapok jönnek ki.

És ezek után jöjjön a nagy betűs kedvencem, az asztrológia. Hogy kicsit közelebb hozzam a témát azoknak, akik most csöppentek ide elmesélem, hogy nálunk a suliban hogy nézett ki egy szakdolgozat. Kaptunk egy születési dátumot, óra, perc hely pontossággal és akkor pár hónap múlva lehetett jelentkezni vizsgára, amit egy 30-50 oldalas szakdolgozat leadásával lehetett megtenni. Majd jött a szóbeli, ahol már az alany is bent ült, és egy órában össze kellett foglalnunk a gondolatainkat róla. Az enyém olyan jól sikerült, hogy utána még külön alkalmat vett tőlem az alanyom mert érezte, hogy ezer dolgot ki kell hagynom az idő szűkössége miatt.

Most ezzel a sztorival nem felvágni szerettem volna, csak rávilágítani, hogy mennyire fantasztikus már az a rendszer, ahol én nulla darab találkozással, nulla darab befolyásolással, megmondom, ha valaki biszexuális beállítottságú, vagy hogy hivatásának mindenképpen valamilyen művészetet kell választania? És még persze ezen kívül ezer dolgot, hiszen holnap estig sorolhatnám a témákat, amikre rá lehet nézni az asztrológia segítségével. Szóval engem megnyert a rövidsége, mert két alkalom, az akárhogy is nézem nagyon kevés a többihez képest, és tetszik a mérték is, amit ugrani tudok általa.

Viszont itt is nagyon fontos megjegyezni, hogy aki nem akar változni az nem is fog. Ha mi magunk nem érezzük a késztetést, hogy jobban szeretnénk csinálni az életünket és ezért képesek vagyunk áldozatot is hozni, akkor ülhetünk ezer helyen, szórhatunk ki ezer pénzt az ablakon, úgysem fog történni semmi.