Szabó Zsófi: „A táncban nem lehet rejtegetni az érzelmeket, és számomra ez hatalmas kihívás”
Több mint tizenöt éve van képernyőn, megállás nélkül dolgozik, miközben édesanyaként is helytáll a mindennapokban első osztályos kisfia mellett. Szabó Zsófi elmondása szerint szereti a kihívásokat, de a kihívások is szeretik őt, hiszen állandóan történik olyan helyzet, amit meg kell oldani.
Ezeket láttad már?
Mostanra úgy érzi, hogy a nehézségek ellenére egyre magabiztosabb és erősebb. Szabó Zsófi színésznő, műsorvezető őszintén mesél az elmúlt tizenöt évről, jelenről és a jövőről, melyben fontos szerepet kap új szenvedélye, a tánc is.
Az Instagram-oldaladon nemrég volt egy kérdezz-felelek. A legtöbb kérdést a fogyásoddal kapcsolatban kaptad. Ha visszanézel régebbi felvételeket, fotókat, hogy látod önmagad? Miként változott az öltözködési stílusod és a ruhatárad a fogyás után?
Ez nagyon összetett kérdés. Ha most visszagondolok a huszonéves önmagamra, akkoriban sokkal érzékenyebben érintett, mit gondolnak rólam mások. Erős önbizalomhiányom volt, leginkább a plusz kilóim miatt, de igazából ez nemcsak a súlyról szólt. Még nem igazán értettem, milyen mélyen befolyásolja az önértékelésemet az, amit mások mondanak vagy gondolnak rólam.
Most, harmincöt felett, már jobban ismerem magam, kőkeményen dolgozom a múltbeli traumáim feldolgozásán. Nem voltam túlsúlyos, de tinédzserként traumaként éltem meg a dolgot. A nőiességem megélésében is volt bennem egy bizonyos mértékű gátlás. Hiába tartottam magam vonzó lánynak a hétköznapokban, hiába udvarolt nekem sok férfi, a mégis képernyő teljesen más megvilágításba helyezte az önképem. Ez az öltözködési stílusomra is hatással volt, inkább fiúsan, sportosan öltöztem, és gyakran viseltem oversize ruhákat.
Mostanra ez megváltozott. Hogy érzed, mára megtaláltad azt a stílust, amiben jól érzed magad?
Igen, sokkal magabiztosabb vagyok a testemmel és az öltözködéssel kapcsolatban. Hosszú út volt, de megérte. Most már bátran felvehetek bármilyen ruhát, mert mindenben jól érzem magam. Nemcsak a fogyásnak köszönhető ez az önbizalom, hanem annak is, hogy megtaláltam, mi inspirál az életben.
Nincs két egyforma ember, így nem létezik két egyforma életút sem. Mindenkinek meg kell találni azt, ami segíthet, és a legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel az önismerethez vezető utat. Higgye már el végre mindenki magáról, hogy csodaszép! Te is, én is, mindenki gyönyörű, és úgy vagy jó, ahogy vagy! Nem kell vékonynak lenned ahhoz, hogy magabiztos legyél, elég, ha megtalálod a saját stílusodat, és nem az a legfontosabb, hogy vajon mit gondolnak rólad mások. A lényeg, hogy jól érezd magad! Ezt én is a saját bőrömön tapasztaltam és tanultam meg.
Jobban követed a trendeket, mint korábban?
Úgy gondolom, én mindig az egyszerűséget preferáltam, és ez most is így van. A kevesebb több elvét követem, ami azt jelenti, hogy a ruhák és kiegészítők terén is a visszafogott darabokat kedvelem. Nem szeretem a nagy ékszereket, inkább egy finom karkötőt vagy nyakláncot viselek.
Ami a ruhákat illeti, szeretek játékosan öltözködni és kipróbálni különböző stílusokat, de mindig visszatérek az egyszerű, elegáns darabokhoz. Most már tudom, hogy bármit felvehetek, mert nem a ruha határoz meg engem, hanem az, hogy hogyan érzem magam. Ez az önbizalom hatalmas szabadságot ad.
Évek óta nagyon tudatosan éled az életed, óvod a magánszférádat, és nagyon megválogatod, milyen felkéréseknek teszel eleget. A Dancing with the Stars táncos műsorban teljesen új oldaladat ismerhetjük meg. Azonnal igent mondtál a felkérésre?
Igen, számítottam is rá, hiszen amikor átigazoltam a TV2-höz, már benne volt a levegőben a műsor, és tudtam, ha eljön a lehetőség, akkor élni fogok vele. Viszont egyáltalán nem készültem. Nem vettem táncórákat, nem akartam túlzottan előre tervezni, de ahogy megérkezett a felkérés, biztos voltam abban, hogy erre a kihívásra nem mondok nemet. Nagyon érdekes, mert ahogy idősödöm, egyre inkább keresem azokat a helyzeteket, amelyekben fejlődhetek, és a Dancing with the Stars pontosan ilyen feladat.
Rögtön bekapcsolt a versenyzői éned?
Teljes mértékben! A tánc tényleg egy kőkemény kihívás, minden szempontból próbára tesz – nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Anyaként, nőként és közszereplőként sokszor érzem, hogy a hétköznapokban minden pillanatomat kontroll alatt kell tartanom. Ezzel szemben a tánc teljesen más. Át kell adnom magam a lépéseknek, engednem kell, hogy a mozdulataim kifejezzék az érzéseimet, ami nagyon nehéz feladat számomra.
Az elmúlt években kialakítottam magam körül egy brutálisan erős védőpajzsot, mindent nagyon kontrolláltam – a nyilatkozataimat, a megjelenéseimet, még azt is, hogy milyen érzéseket mutatok a külvilág felé. A táncban nem lehet rejtegetni az érzelmeket, és számomra ez hatalmas kihívás. Most lehullik rólam a pajzsom, minden sebzettségem és érzésem ott lesz a színpadon.
Egy időben sokat futottál, de sajnos volt pár sérülésed is, melyekről mindig őszintén beszéltél. A tánc mennyire veszi igénybe a tested, és mennyire tudsz vigyázni magadra?
Most különösen odafigyelek a melegítésre és a nyújtásra, mert a testem már nem olyan rugalmas, mint régen. Nagyon tudatosan készülök erre a fizikai terhelésre, nem akarok ismét lesérülni, mint korábban a futásnál vagy a bokszolásnál. Vitamin-infúziókkal is támogatom a szervezetemet, hogy bírjam a felkészülést. Emellett anyaként is rengeteg a feladatom, és a Mokkában is helyt kell állnom, így különösen fontos, hogy fizikailag és mentálisan is rendben legyek.
Ez tényleg egy nagyon megterhelő időszak, de sokat jelent, hogy imádom a munkámat, így sokkal könnyebb, még a hajnali kelés sem olyan fárasztó, mert élvezem a műsorvezetést. Utána pedig a próbákat is, amiben hatalmas segítség a táncpartnerem, Andrei Mangra, aki igazi profi. Csodálatos ember, még a füle hegye is érzéseket közvetít, hatalmas szíve van és rengeteget segít, türelmes, mégis igazi maximalista, mint én. Úgy érzem, nagyon jó párost alkotunk.
Ha fontos döntések elé állít az élet, kik azok, akiknek számíthatsz az őszinte véleményére?
Az első számú tanácsadóim az édesanyám és a testvérem. Nagyon szoros a kapcsolatunk, bármi történik velem, mindig tudom, hogy mellettem vannak. Anyukám most extrán sokat segít, amikor Mokkát vezetek, ő viszi Mendelt iskolába. De a délutánokhoz ragaszkodom, ahogy vége a próbának, rohanok is érte, és együtt írjuk a házi feladatot.
Tizenöt éve képernyőn vagy, folyamatosan dolgozol. Mit teszel annak érdekében, hogy a rengeteg zaj ellenére megőrizd a testi-lelki és mentális egyensúlyt a mindennapokban?
Voltak veszteségeim és nehéz időszakok az életemben. Ilyenkor a család támogatása mellett a hitem segített kiutat találni. Édesapámhoz nagyon közel állt a hit. Kilencedik gyerek volt, és számára fontos volt, hogy mi is keresztény, vallásos nevelést kapjunk. Katolikus általános iskolába jártam, voltam elsőáldozó, az érettségiig minden vasárnap misére jártunk, de idővel ez elkopott.
Az elmúlt években rengeteg minden történt, amit nem mutattam kifelé, de éreztem, hogy szükségem van egy kapaszkodóra. Újra közelebb kerültem Istenhez, így minden nap végén van egy válaszom a félelmeimre, a rettegéseimre, a szorongásaimra. Ez nem egy szélsőséges dolog, egyszerűen az, ami mindig is ott volt az életemben, most újra beérett. Sok önismerettel foglalkozó könyvet olvasok, érdekel a manifesztáció, és nagyon hiszek abban, hogy pozitívan kell gondolkodni.
Mi volt a legfontosabb tanács, amit édesapádtól kaptál?
Édesapám mindig azt mondta, hogy azt tegyem, ami boldoggá tesz. Amikor fiatal voltam, és úgy döntöttem, hogy a lovaknak szentelem az életem, ő teljes mértékben támogatta, mert látta rajtam az elhivatottságot. Azt hiszem, ő már akkor tudta, hogy ez az út csak egy része lesz az életemnek, de hagyta, hogy megtaláljam a saját boldogságomat.
Ez a tanács a mai napig velem van, sokszor segített át nehéz időszakokon. Mindig arra törekszek, hogy olyan dolgokat csináljak, amelyek boldoggá tesznek, és nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy így élhetek. Valójában nagyon szeretem az életemet!
Fotó: Zsólyomi Norbert, Stylist: Csillag Szilvia, Smink: Kredits Enikő, Haj: Pazar Mihály
