Sápi Vivien: „Hiába várod a jót, ha nem teszel érte semmit”
Sápi Vivi nevét és arcát eddig főként közösségi média tevékenységének köszönhetően ismerték meg az emberek, hiszen a koronavírus-járvány idején a Tiktokon szerzett egyre nagyobb követőbázist humoros videóival – ma már több mint 800 ezren követik.
Ezeket láttad már?
A légiutas kísérőből influenszerré vált Sápi Vivien 2022-ben elnyerte Az év közösségimédia-sztárja díjat a GLAMOUR Woman of the Year gálán, majd a következő hónapban a tavaszi GLAMOUR címlapján is szerepelt. Az elmúlt hetekben a tévénézők számára is ismertté vált, hiszen szeptember végén legyőzte Dér Henit az RTL Sztárbox című műsorában.
Szeptember utolsó vasárnapján léptél először ringbe a Sztárboxban, ahol pontozásos győzelmet arattál Dér Henivel szemben. Hogy vagy?
Az elmúlt hónapokban elég nagy nyomás volt rajtam, most kezdek megkönnyebbülni. Nem a legkönnyebb ellenfélnek tartottam Henit, miután kiderült, hogy vele fogok bokszolni először, úgy éreztem, eléggé bedobtak a mélyvízbe. Nem tudtam azt sem, hogy a fények, a tömeg miatt hogyan fogok reagálni a helyszínen, tartottam attól, mit fog ez kihozni belőlem, de aztán pozitívan sült el, és nagyon jól éltem meg.
Pár nappal a mérkőzés után dolgoztam fel az eseményeket, hatalmas nagy teher esett le rólam. Utána viszonylag hamar bele is vágtam a november harmadikai döntőre való felkészülésbe, úgyhogy megyünk tovább.
A két évvel ezelőtti GLAMOUR címlapinterjúban azt mondtad, hogy nem vagy elég harsány a tévézéshez, de reméled, hogy lesz olyan műsor, amivel majd tudsz azonosulni. Amikor megkerestek a Sztárbox-szal, egyértelmű volt, hogy elvállalod?
Jó pár éve nem igazán néztem tévét; ha volt néhány adás, ami igazán érdekelt, visszakerestem. Tavaly azonban annyira megtetszett a Sztárbox, hogy emiatt újra beköttettem a tévét. Többször meg is osztottam Instagram-sztoriban, hogy szurkolok, majd az egyik élő adásra el is hívtak, ami teljesen magával ragadott.
Őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy valaha közöm lesz bármilyen sporteseményhez, mert gyerekként én voltam az a kislány, aki inkább a sarokban ült és rajzolgatott. Ahogy azonban biciklire ültem, folyton eltörtem valamimet – a jászberényi sürgősségi osztály már törzsvendégként ismert.
A gyerekkori legjobb barátnőm is rám írt a meccs után, hogy „bármit, de ezt nem néztem volna ki belőled." Akkoriban ő volt a sportos, én meg a csendes művészlélek; most pedig ő olimpikonok dietetikusa, így nevettünk, hogy mennyire megfordult a világ. Abban az élő adásban meg is kérdezték tőlem, hogy ringbe szállnék-e – épp nagyon rá voltam hangolódva, így azonnal rávágtam, hogy persze. Az év elején aztán megcsörrent a telefonom, próbaedzésre hívtak, és teljesen fel voltam dobódva.
Az Instagramon osztottad meg korábban, hogy GLAMOUR címlaplány lettél, és a posztban azt írtad, hogy már tinédzserként is szeretted a lapot. Az elmúlt húsz évben hogyan változott meg a magazin a szemedben?
Ha össze kellene foglalnom, azt mondanám, hogy az élet különböző szakaszaiban mindig más dolgok ragadják meg az embert. Van, amikor a divat, a smink és a szépségápolás érdekel, máskor a párkapcsolati cikkek vagy éppen az életmód. Az is különleges benne, hogy az évek múlásával teljesen új képet alakítunk ki ugyanarról a magazinról, és más okból válik számunkra kedvessé.
Tavaly előtt elnyerted a GLAMOUR Women of the Year Az év közösségimédia-sztárja díjat. Szerinted, hogyan befolyásolják ezek a felületek, illetve a női magazinok a fiatal lányok, nők önképét?
Úgy érzem, hogy az elmúlt években egyre inkább pozitív irányba változott a hatása. Ma már nemcsak a csontsovány modellalkat számít ideálnak; rengetegféle testalkatot láthatunk, így mindenki megtalálhatja a saját képét. Szerintem fantasztikus, hogy amikor az ember végiglapoz akár egy magazint, akár egy webshopot, ugyanazokat a ruhákat már teltebb modelleken is látni, és ez rengeteget jelent sokak számára.
Főleg nőként ez segíthet pozitívabb önképet kialakítani, és arra ösztönözhet, hogy kevésbé hasonlítgasd magad másokhoz, vagy ne vágyj egy teljesen más testalkatra. Egyébként érdekes, hogy felhoztad a GLAMOUR Women of the Year díjat. A főiskolán, a prezentációim előtt mindig mindent leírtam, és egy kis kártyát tartottam a zsebemben, amikor kiálltam előadni.
Két évvel ezelőtt a gálán is rejtettem egy hasonló kártyát a zsebembe, hogy ha nyerek, ne össze-vissza beszéljek a színpadon. Ez jutott eszembe a mérkőzés előtt is, így most is megírtam a köszönőbeszédemet – szinte pont úgy, mint annak idején a gálára.
És végül szükséged is lett rá!
Igen! A GLAMOUR Women of the Year eseményre azt terveztem, hogy elköszönök a légiutaskísérői-pályától, és utoljára felveszem az egyenruhát. Most pedig a tévé is jó ötletnek tartotta, hogy valamilyen formában visszaköszönjön az egykori foglalkozásom a bevonulásomban. Az életemben vannak ilyen állandó elemek, mint a köszönőbeszéd és a repülés.
A közösségi média a te munkaeszközöd. Hogyan vigyázol a mentális egészségedre? Hogyan ellensúlyozod a negatív hatásait?
Miután az embert egy-két negatív tapasztalat éri, igyekszik tudatosabban kezelni ezeket a helyzeteket. A boksz kapcsán is kaptam tanácsot, hogy „aznap ne nézz a telefonodra" – gondolhatod, hogy nem bírtam ki, még egy órával a mérkőzés előtt is kommenteket olvastam. De ezek csak feltüzeltek, nem volt velük gond.
Ha visszanézek az elmúlt négy évre, összességében soha nem voltam megosztó személyiség, nem tartozom azok közé, akiket annyira támadnának az emberek. Természetesen kaptam már negatív hozzászólásokat, és biztosan fogok is még. Amikor konfliktushelyzetbe kerülök – akár családi, párkapcsolati ügyben vagy más területen –, próbálom higgadtan megértetni a saját álláspontomat.
Elkövettem azonban azt a hibát, hogy megpróbáltam ugyanezt megtenni teljesen idegen emberekkel is, akik nem építő kritikát adtak, csak egyszerűen beszóltak. Ma már ezt teljesen felesleges időpazarlásnak tartom, de az elején az ember még nehezebben különbözteti meg, hogy mibe érdemes beleállni, és mit kell elengedni.
A Sztárbox kapcsán is kaptam jó néhány hozzászólást, hogy „ő kicsoda?" – de ez nem feltétlenül ellenségesen hangzott, egyszerűen kíváncsiak voltak rám, mivel a tévénézők nagy része nem ismert. Valószínűleg azért sem kaptam negatív kommenteket, mert jól sikerült a hétvége, és tetszett az embereknek, hogy győztem. Összességében inkább csak kíváncsiságot éreztem irányukból.
Kaptál tanácsokat ezzel kapcsolatban, vagy magadnak kellett átlátnod és határokat húznod?
Persze, de a lényeget úgyis a saját bőrödön tapasztalod meg. Én is meghallgatom mások tanácsait, bármiről legyen szó, de alapvetően elég makacs vagyok, így többnyire a saját fejem után megyek – majd utána tanulok belőle. Ez nemcsak a közösségi médiára igaz, hanem a párkapcsolati ügyekre is: könnyen osztogatunk tanácsokat, de a legtöbben úgyis a saját fejünket és szívünket követjük. Nálam általában az utóbbi az, ami a döntéseimben irányít. Ezek általában jó döntések szoktak lenni, de ha nem, akkor levonom a következtetést, és tanulok belőle.
Te észreveszed magadon, hogy a képernyőidő miatt például türelmetlenebb vagy, kevesebb ideig tudsz koncentrálni?
Persze! De nagyon nehéz megállnom, hogy ne görgessek, különösen tartalomgyártóként, amikor az agyam folyamatosan pörög valamin. Mindig eszembe jut egy-egy kreatív ötlet, és nehéz ilyenkor megálljt parancsolni magamnak, hogy nem, elég, most pihenni kell. Mondják, hogy a nők jobban bírják a multitaskingot, próbálok visszatalálni a lassabb életmódhoz. Úgy érzem, hogy rohan az idő, telnek a hetek és a hónapok – persze tudom, hogy hasznosan töltöm őket, de néha jó lenne kicsit lelassítani.
Ilyen szempontból kicsit hagyományos vagyok: imádok kézzel írni jegyzeteket, és ha magazinról van szó, sokkal jobban szeretem a nyomtatott verziót, mint az online-t. Tudom, hogy haladni kell a korral, és most már legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, a digitális változat, de imádom, amikor kinyitok egy magazint, beleszippantok, és érzem a friss nyomtatás illatát.
Sokszor írsz arról, mennyire hálás vagy azokért a dolgokért, amik veled történtek az életben. Tudatosan gyakorlod a hálaadást, vagy mindig ilyen beállítottságú voltál?
Néha előjön a spirituális oldalam: látok például egy Tiktok-videót, amely arról szól, hogy ebben a hónapban teliholdkor csináljak meg egy gyakorlatot, hogy bevonzzam a nagy változást. Ilyenkor megcsinálom, hiszen csak öt percet vesz igénybe, és ad egy kis hitet, ha éppen belefásultam a dolgokba – mentálisan is tovább tud húzni. Szóval néha nyitott vagyok ezekre, de a lényeg, hogy abban is hiszek: befektetett munka nélkül az egész mit sem ér. Hiába várod a jót, ha nem teszel érte semmit.
A korábbi interjúnkban azt is mondtad, hogy nem tervezel, de reméled, a következő öt éved is olyan változatos és mozgalmas lesz, mint az azt megelőzőek. Azóta csak két és fél év telt el, hogy áll ez a mércéd?
Abban az időszakban már nem terveztem semmit, és csak igyekeztem élvezni azt, ami van. Az a néhány év olyan fordulatokat hozott, amikre soha nem gondoltam volna – ugyanúgy, ahogy most sem gondoltam, hogy bokszmérkőzésről fogunk beszélgetni. Régebben nagyon görcsösen terveztem, minden hetemet előre megterveztem, naplót vezettem, de mára igyekszem ezt elengedni, és inkább „élj a mának" típusú emberré válni.
Annyiszor kerültem rajtam kívül álló okokból teljesen új helyzetekbe, és új utakat kellett választanom, hogy ezek megtanítottak arra, hogy egy ponton azt mondjam: jöjjön, aminek jönnie kell. Eddig bevált ez a hozzáállás.
Stylist: Csillag Szilvia, Smink: Nyírő Fruzsina, Haj: Radván Simon
Köszönet a helyszínért a Kozmo Hotel Budapestnek.
