Ezért ad ritkán interjút Lilu: „Öntörvényű és túlságosan érzelemvezérelt vagyok”
Kovalcsik Ildikó Lilu több mint húsz éve sikeres műsorvezető, és mára szakmailag elismert üzletasszonyként is jegyzik. Nem csak a tévében találkozhatunk vele, Liluland néven saját online-birodalmat épített, ahol mind kreatív és riporteri, mind beautyszakértő minőségben jelen van.
Ezeket láttad már?
Lilu rengeteg munkája és feladata mellett kétgyermekes anyuka is, aki kamasz és óvodás gyermeke életét is napról napra menedzseli. Mesélt nekünk arról a napról, amikor egy internetre felkerült videó miatt még benne is felmerült, hogy vége lehet a karrierjének, de azt is elárulta, mi okozza számára mostanában a legnagyobb boldogságot.
Ha visszagondolsz 2004-re, és próbálod felidézni egy napodat, az akkori Lilunak mik voltak a legfontosabb dolgok az életében? Mi volt a prioritás?
Számokban nem vagyok túl jó. A 2000-es évek elején már a Z+ csatornán vezettem műsort, az mindenféle értelemben egy brutális időszak volt. Hirtelen ismertek lettünk, azt hittük, hogy miénk a világ. Melóztunk, buliztunk, néha egyszerre a kettőt – a zenetévénél azért ezt elég nehezen lehetett szétválasztani. Akkor kezdtem a jogi egyetemet is…
2004-ben már Való Világot is vezettél.
Ott egyik napról a másikra váltam országosan ismertté, bár a zenetévés időszak alatt is nagyon sokan tudták, kik vagyunk. Néha már szerdán jó hétvégét kívántunk egymásnak, annyit buliztunk a munka mellett. Csodálatos időszak volt: így visszagondolva, ha csak egy olyan év adatik meg, már akkor is lenne mire visszaemlékezni. De sok ilyen év jutott.
Ma már nagyon megválogatod, hogy hova és kinek adsz interjút, leginkább a közösségi médiában kommunikálsz magadról. Akkoriban hogyan viszonyultál a bulvárhoz?
Egészen más idők jártak húsz éve. Még nem volt közösségi média, úgy kellett kinyomozniuk rólunk minden pluszinformációt. Előfordult, hogy utánunk jöttek és lefotóztak, „feljelentettek” tízezer forintért egy lapnál. Megesett, hogy reggel arra mentél be a benzinkútra, hogy a te arcod van címlapon, és ennek nem mindig örültél.
Akkor épült fel az a fajta bulvár, ami szerencsére ma már nem létezik, nagyon sok olyan dolog történt, ami már nem fordulhatna elő. Gyakorlatilag bárkiről bármit le lehetett írni. Ráadásul akkor szivárogtak ki a zenetévéből a nagy botrányt kavart Youtube-videóink. Így visszanézve úgy vagyok vele, hogy legalább hagytam valamit az utókornak.
Ma is az enyém az egyik legtöbbet idézett mondat a Z+-os időszakból, de akkor nem tűnt úgy, hogy ezen egyszer nevetni fogok. Akkor hirtelen nem tudtuk, hogy mi lesz. Vége a karrierünknek? Akkoriban több millióan vettek meg egy-egy bulvárlapot.
Milyen fura, hogy egy ilyen videó a Tiktokon ma már egyáltalán nem verné ki a biztosítékot, de a tévében, élő adásban ma is ugyanúgy nagyot szólna. Lehet, hogy nem tartana olyan sokáig, de tuti mindenhol vezető hír lenne egy napra.
Akkor ez hetekig vezető hír volt. Bochkoréknál a rádióban rólunk beszélgettek reggel, akkoriban mindenki őket hallgatta. Ő azt mondta: „mit akartok? Ha rajtad lenne húszévesen egész nap egy mikroport, te sem tudnád, hogy éppen mikor vesznek téged és mikor nem.” Kiállt mellettünk, szerintem ő volt az egyetlen. Ehhez jött a kemény bulvár.
Ma, ha nem akarok, nem nyilatkozom. Jó tizenöt éve hoztam egy döntést, azóta évente maximum két-három interjút adok olyanoknak, akiket ismerek, akikben bízom. Vagy például elmegyek a Partizánba. Így visszagondolva néha azt érzem, úristen, ennyi minden történt?!
A Való Világ alatt gondoltad volna, hogy a kereskedelmi tévézésben eljön majd egy olyan időszak, amikor egy Keresem a családom vagy Cápák között típusú műsorban tudsz dolgozni?
Nagy trashrajongó vagyok. Egy jó trashműsort most is a legnagyobb örömmel csinálnék, nem kérném ki magamnak. Kívülről nézni dolgokat, jókat nevetni és rácsodálkozni az emberi gyarlóságra nagyon izgalmas abban az esetben, ha szépen mutatja meg és dolgozza fel a műsor a szereplők történetet. A Való Világ az elején egy igazi szappanoperaként működött. Szerelem, összejönnek, szétmennek, megvárja kint, nem várja meg… Először láthattuk két lány szerelmét, egy ország nézte végig a kétezres évek elején, hogy ilyen van.
Előtte nem beszéltünk erről a témáról. Kiborultál, hogy hogyan néz ki ez a Szandika a feltöltött szájával, és aztán hetek múlva rájöttél, hogy ő a legcukibb, a legkedvesebb és a leggondoskodóbb a szériában. Valódi sztorikat láthattunk, és én nagyon örültem, hogy ennek a részese lehetek. Életem egyik legjobb időszaka. Volt a levegőben valami ártatlanság, naivság, még mindenki rácsodálkozott a dolgokra. Ma azt érzem, hogy az internet miatt van már egy általános romlottság.
Azt mikor kezdted el érzeni, hogy a tévés karriered mellett szeretnél több lábon is állni?
Szerencsés esetben egy életben több karrier benne van. A Cápák között műsornak köszönhetően sok olyan történettel találkozom, amikor az élet úgy hozza, hogy valakinek új dologba kell belekezdeni, és abban lesz aztán sikeres. Nekem az RTL-nél nagy szerencsém van, itt szempont az, hogy én egy számukra értékes műsorvezető vagyok, és csak azért, hogy épp csináljak valamit, nem löknek bele egy műsorba, ami nem állna jól.
Van feladatom, most a Cápák, és bízom benne, hogy lesz még Keresem a családom is. Viszont nem lehet csak erre építeni, a magyar média helyzete egy kicsit mindig bizonytalan. Emellett pedig az is fontos, egy embernek nem egy érdeklődése van. Nagy luxus, ha valaki egy második készségét is meg tudja mutatni. Szerencsésnek érzem magam, hogy erre volt időm és lehetőségem.
Több termékcsaládod sajtóeseményén is láthattalak gyermeki csillogással a szemedben. Szuper, hogy ez ennyi örömöt ad neked!
A bőrápolás nekem nem biznisznek indult, egyszerűen érdekelt. Aztán „elvesztem” benne. De ahhoz, hogy ez üzlet legyen, kellett Máté Krisztina is. Én hozom a szakmai, ő az üzleti részét. Együtt felépítettünk egy nagy közösséget, egy családot, akik néznek minket a Youtube-on, kérdeznek az Instán, sok a kapcsolódás, ami az összes platformon közös: a bőrápolás témája. Ez azért lehet így, mert nagyon lassan építkeztünk, hosszú évek alatt lépésről lépésre haladtunk, azt hiszem, ezért is válhattunk hitelessé.
A Liluland lehetett az előszobája aztán a saját termékcsaládjaimnak is. Megható, hogy milyen visszajelzéseket kapunk ezekre a termékekre. Hihetetlen jó érzés, amikor valaki ír, hogy évek óta küzd a pattanásokkal, és a mi tusfürdőnk vagy testápolónk a megoldás, ami segített neki.
Tavaly az év üzletasszonya lettél a GLAMOUR Women of the Yearen. Ezt a díjat az olvasók szavazták meg.
Nagyon érdekes, hogy sokan már nem csak az RTL-es műsoraimmal azonosítanak, a személyes visszacsatolásokban is kezdett megerősödni a „másik” életem.
Az egyébként mikor tudatosult benned, hogy vállalkozó is vagy már?
Amikor már egy komoly csapatnak – akikért felelsz – ez a megélhetése, akkor rájössz, hogy ez komoly dolog. Bemegyek az irodába, és hegyekben állnak a napi kiküldésre váró csomagok. Már reggeltől estig feladatot ad a Liluland, nem elég két órát „ügyezgeni”.
Mellette pedig egy kamasz és kisgyerek anyukája vagy. Milyen ez a kettősség?
Nem ugyanaz érdekli őket. Bár néha Dávid leül a kicsi mellé mesét nézni, és ő is belebambul, vagy most már együtt fociznak, Félix ebben nemrég beérte őt. De egy családi nyaraláson míg az egyik sportautókat nézegetne, a másik órákig játszana a kavicsokkal a homokban. Akkor szétválik a család, és találkozunk pár óra múlva.
Annak nagyon örülök, hogy Dávid Félixnek köszönhetően még néha el tud merülni a játékban; egy kicsit tovább tartja meg gyereknek legbelül. Iszonyatosan élvezem, amikor Félix odamászik éjjel, és hallom a szuszogását mellettem. Annyira megörülök neki, hogy nem tudok visszaaludni, csak hallgatom csendben. Negyvenhárom éves koromban született egy kisfiam, itt van velünk, és ha négy év múlva Dávid nekivág a nagyvilágnak, ő még jó pár évig biztosan itt fog szorzótáblázni mellettünk. Ez csodálatos! Rengeteget vagyunk együtt négyen.
Liluként bemenni egy szülői értekezletre önmagában egyfajta helyzet. Így, hogy újra ovis szülőire is jársz, az többszörösen speciális szituáció lehet.
Húsz éve még tényleg az lett volna. Sok anyukának ma harmincöt körül születik az első gyereke, az pedig, hogy negyvenhárom körül jön egy második, már egyáltalán nem kirívó. A „liluság” meg azért nem nagy ügy nekem, mert a családomnak ez soha nem volt téma, másrészt olyan korán lettem ismert, hogy gyakorlatilag ezzel a csomaggal jövök. Így lettem kisfelnőtt, egy-, majd kétgyermekes anyuka. Régóta az életem része.
A külföldi „inkognitó” ettől függetlenül könnyebbség? Mármint szimpla turistának lenni.
Igen, bár bulizni már régóta nem járok, így attól nem kell félnem, hogy valaki lefotózza, ahogy táncolok. Itthon ösztönös gát, hogy nem beszélek hangosabban, ha körülöttem állnak. Ez egy huszonpár év alatt kialakult kontroll. Nyilvánosan a gyerekeknek sem mondok olyat, ami sztori tud lenni mások szemében. Bármi van, inkább a kocsiban beszéljük meg.
Mik a terveid?
Soha nem voltak terveim, úgy öt éve lett az életem része, hogy tervezek. Öntörvényű és túlságosan érzelemvezérelt vagyok – talán ezért is adok ritkán interjút. Soha nem volt álomműsorom, mindig azt a feladatot szerettem, amit kaptam. Mostanában viszont rengeteg tervem van, szeretném a Shaveology és a Body+Me termékcsaládjaimat külföldön is terjeszteni. Látom magunkat Hollandiában, Skandináviában… Tudom, hogy meg fogjuk csinálni.
A webshoppal is sok a tervem, szeretném, ha az ország legjobb beauty skin care online shopja lennénk. Ezzel is rengeteg a munka. Fura, de valamiért ösztönösen érzem, hogy melyik márkák fognak működni. Így vagyok a márkaépítéssel is. Kitalálom, a szuper csapatommal pedig megvalósítjuk. Együtt növünk ebbe bele, csupa nővel dolgozom – elképesztően jó hangulatban, sokat nevetünk.
Fotó: Zsólyomi Norbert, Stylist: Csillag Szilvia, Smink: Kassai Fibi, Haj: Barsi Balázs