Nem szabadulunk meg a kidobott műanyag szeméttől, sőt végül mi esszük meg

Ahogy október a mellrák, november pedig a prosztatarák elleni küzdelem hónapja, a műanyagok széleskörű felhasználásának csökkentése, elhagyása is megér egy olyan időszakot az évben, amikor nagyobb figyelem irányulhat rá.

Természetesen egy-egy hónapnyi odafigyelés kevés ahhoz, hogy paradigmaváltást lehessen elérni, ugyanakkor fontos, hogy a koncentráltan érkező hírek, kampányelemek legalábbis elgondolkodtassanak sokakat.

A nyaralás időszakát több szempontból is meghatározzák a műanyagok. Egyfelől a vízpartokra jellemző kereskedelem, amely alacsony minőségű termékeket kínál magas árréssel, nagy mennyiségben önti rá az emberekre a műanyagokat, amelyeket természetesen műanyagba is csomagolnak. A hideg üdítők műanyagflakonjai, a jeges koktélokba szúrt szívószálak még a lyukasan eldobált gumimatracoknál és strandlabdáknál is több kárt tesznek, hiszen tömegével árasztják el a tengereket.

GLAMOUR 2 Szék: Kaufer Virág a Greenpeace portfoliómenedzsere a környezetvédelem fontosságáról

GLAMOUR 2 Szék: Kaufer Virág a Greenpeace portfoliómenedzsere a környezetvédelem fontosságáról

Aki ma Európa valamelyik népszerű tengerpartját választja nyaralásának helyszínéül, azzal sajnos könnyen szembe jöhet saját és embertársai életmódjának kellemetlen következménye. Hiszen, ami a tengerbe kerül és nem bomlik le, az előbb-utóbb itt vagy ott, visszatér és megkeseríti a pihenést.

És persze nem csak azt.

Szemben a szerves anyagokból készült, gyorsan lebomló, újra felhasználható anyagokkal, mint például a hullámkarton, a műanyagok bár sokáig olcsó és egyszerű megoldásnak tűnhettek a csomagolóipar számára, mára elviselhetetlen terhelést jelent a környezetre ezáltal pedig a gazdaságra is.

Egy tavalyi kutatás világít rá arra a szomorú tényre, hogy 500-szor több mikroplasztik darab úszik a tengerben, mint ahány csillag ragyog Naprenszerünkben, a becslések szerint 2050-re már több műanyag lesz a tengereinkben, mint hal. Nem is csoda, hiszen minden egyes évben 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba, így a halak és a vízimadarak táplálékában is feltűnnek lebonthatatlan hulladékaink.

Fotó: Shutterstock

Az állatok egy része egyszerűen elpusztul a szennyezéstől, évente közel 100 millió tonnányi állattetem szárad lelkünkön. De azok a tengeri halak, akik szívósságuknak köszönhetően túlélik a biológiai hadviselést, könnyen lehet, hogy halászok hálójában, majd a mi vacsoraasztalunkon találják magukat, súlyos egészségügyi problémákat okozva nekünk.

A nyaralóhelyek egy részét lassan élvezhetetlenné tévő műanyaghulladék sokkal több, mint kellemetlenség, esztétikai hiba. A tömegesen elhulló állatok miatt felboruló ökoszisztéma mellett önmagunk is áldozataivá leszünk saját gondatlanságunknak, így az olcsónak tűnő műanyagcsomagolás valódi árát az egészségügy és az egész gazdaság kamatostul fizeti meg.

Miklós Zsolt, a Rondo Hullámkartongyártó Kft. ügyvezetője