Mitől is lesz valaki modell? Milyen egy modell napja külföldön? - Fodor Klarissza a Visage models-től elmeséli

A mostani blogba kicsit beszéljünk arról, hogy kik is a klasszikus értelemben vett modellek és mely kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki modell lehessen. Emellett egy kicsit bevezetlek titeket az utazásaimba is.

Biztos vagyok benne, hogy sokan követitek a Victoria's Secret modelleket. Azonban azok a gyönyörű nők, akik ott szerepelnek (pl.: Sara Sampaio, Martha Hunt, Jasmine Tookes, Adriana Lima, Josephine Skriver...) rengeteget dolgoztak azért, hogy ott lehessenek, ahol most vannak.

A modellekről általában az jut az emberek eszébe, hogy körbe utazzák a földet, soványak és szépek. Nem egyszer mondták nekem, hogy milyen jó, hogy a hotelszobámban megreggelizem, majd dolgozgatok néhány órát, aztán körbejárom a várost. Ez nekem is nagyon jól hangzott azonban ez ennél egy picit összetettebb.

Mik is a kritériumok?

Aki modell szeretne lenni, annak érdemes tudnia, hogy a klasszikus értelemben vett modelleknél vannak bizonyos dolgok, amiknek meg kell felelni. Ilyen a méret és magasság. Ami azt jelenti a lányoknál, hogy legalább 173 cm magasnak kell lennie (nyilván a fiatal lányoknál ott van a növés esélye), ezenfelül a jól ismert 90-60-90 méreteknek meg kell felelnie.
Ha most azt gondoljátok, hogy ez csak egy szám akkor elmondom nektek, hogy a mérőszalag a legnagyobb ellenségem és félelmem (mostanában kezdünk újra jóban lenni egymással).

Álmodj királylány - Puszítóan drága és nehéz dolog bekerülni a Balmain hadseregbe

Álmodj királylány - Puszítóan drága és nehéz dolog bekerülni a Balmain hadseregbe

Amit még nem gondolnak sokan, hogy a modelleknek se műkörmük, se műszempillájuk sőt semmi mű dolguk nem lehet, ugyanis a modell a természetesség és a természetes szépség híve.

Az első utazásom

Az első évben a szerződést követően itthon dolgoztam, kisebb kampányokban, magazinokban szerepeltem, illetve rengeteg tesztfotózásom volt, ugyanis a könyvemnek épülnie kellett, hogy legyen referenciám.
Majd a suli vége felé elutaztam első külföldi utamra Párizsba. Nagyon izgalmas volt elsőre egyedül lenni egy másik városban, de megvoltak a maga nehézségei is. Szerencsére nagyon kedvesek és segítőkészek voltak az ügynökeim itthon és külföldön is. Átlagosan egy hetem úgy nézett ki, hogy minden este e-mailben megkaptam a másnapi napirendem, amit otthon az apartmanba megterveztem magamnak.

Általában egy nap 10-11 castingom volt a város különböző pontjain, úgyhogy reggel 8-tól késő délutánig biztosan rohangáltam. Voltak tesztfotózásaim is, és egy kevés munkám is. Az angol tudásom nem mondom, hogy rossz volt, de féltem beszélni. Ennek ellenére a 3. hét végére nagyon sokat fejlődtem. Hétközben minden este hulla fáradtan dőltem be az ágyba, majd az egész kezdődött előről. Szerencsére a szombat és a vasárnap általában szabad nap volt (néha előfordult akkor is fotózás) így azokon a napokon turistáskodtam kicsit.

Az idő előre haladtával hozzá lehetett szokni ehhez az életmódhoz, ahol teljesen kiszámíthatatlanul bármikor jöhet egy munka, egy casting.
Volt olyan, hogy hajnali négykor kimentem a repülőtérre, elmentem Londonba, dolgoztam 10 órát az Urban Outfitters-szel, majd az esti géppel jöttem is haza. Olyan is történt, hogy suliból hamarabb el kellett kérnem magam, mert jött egy opció napközben. Otthon gyorsan összepakoltam, kimentem a reptérre és vártuk anyukámmal a visszajelzést, hogy akkor mennem kell-e vagy sem, ugyanis a gép rövidesen indult. Anyukám nagyon sokat segített abban, hogy a spontán szituációknál se essek szét.

A legnagyobb kihívás számomra a honvágy. Sokszor magányosnak éreztem magam, hiányzott a családom, a barátaim. Nem mindig voltak túl kedves lakótársaim, de olyan is volt, hogy valaki egyáltalán nem beszélt angolul.

A munka kimenetele

Megkülönböztetünk ,,on stay" és ,,direct booking" munkákat. Az "on stay" az, amikor a lányok hónapokra kiutaznak különböző országokba dolgozni és castingok millióit végigjárni. A másik variáció a "direct booking" ami azt jelenti, hogy egy bizonyos munkára rengeteg lány közül választanak ki egyet, aki kiutazik az adott időre (ami lehet egy, vagy több napos) majd a munka után hazajön. Nekem ebben több részem volt, a suli miatt nem utaztam el hosszabb időre, csak a nyári időszakban.

A napot többségében stúdiókban töltöttem, de volt, hogy tengerparton, erdőben, különböző lakásokban és elhagyatott épületekben fotóztunk. Ami még érdekes lehet, hogy a tavaszi-nyári kollekciót télen fotózzák, az őszi-télit pedig nyáron. Így volt, amikor pólóban rohangáltam télen kinn 0 fokban, majd ahogy készen voltunk egy képpel (ami mondjuk 20 percet vett igénybe) adták is rám a plédet meg a kabátomat.

Ha kikéne emelnem pár kedvenc munkát, akkor a Kanári-szigeteken készült kampányomat említeném meg az Ivyrevel-lel, a Gioia magazinba készített divatanyagom Rahel Weiss-szel, a Springfield kampányomat, illetve amit itthon többen ismerhettek: a Szentkirályival készített közös kampányomat.

A kedvenc helyem, ahova nagyon szívesen járok vissza az Milánó, Imádom az olasz mentalitást, az ételeket, a hangulatot és az ügynökségemet is.

A Visage Models alapítójával Kajdi Csabával biztos láthattatok interjút vagy cikket a modellekről, de ha esetleg még nem akkor merem ajánlani.

Ha bármilyen kérdésetek lenne vagy segítség kellene nyugodtan keressetek meg az instagrammon: @fodorklarissza

Mitől is lesz valaki modell? Milyen egy modell napja külföldön? - Fodor Klarissza a Visage models-től elmeséli Számos feltételnek meg kell felelni