Korunk veszélye: belebetegszünk a túl sok információba!

Láttad már? Ezt teszi a szerelmi életünkkel az internet és az okostelefon

A jelenségre pár évvel ezelőtt figyeltem fel, mikor néhány ismerősöm elkezdett erre hivatkozva elhanyagolni, kirekeszteni a látóköréből. Eleinte azt gondoltam, ez csupán egy jól megkomponált kifogás, amit akkor vethetünk be, ha nincs kedvünk valamihez, hiszen akkoriban még elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki ne legyen képes feldolgozni és kiszűrni a hozzá érkező információrengeteget, és ezzel úgy próbáljon megküzdeni, hogy barátokat rekeszt ki az életéből. Az évek múlásával azonban az én életem is megváltozott. A munkámban több lett a felelősség és a magánéletemben is helyt kellett állnom. Ahogyan lépésről-lépésre haladtam a karrierem építésében, észrevettem, hogy olykor elfelejtettem egy ügyfél nevét, akivel előtte pár perccel egyeztettem, vagy nem reagáltam egy emailre, ami viszonylag fontos lett volna. Amikor igyekeztem nagyobb figyelmet fordítani a munkámra, akkor a magánéletemben voltak surlódások egy-egy elfeledett vagy elnapolt esemény miatt. Ekkor eszembe jutottak az ismerőseim szavai, akik a kezelhetetlen mennyiségű információra hivatkoztak. Lehetséges, hogy mégis egy valós jelenség hírnökei voltak?

Azért, hogy kideríthessem, komoly fenyegetést jelent-e az információs túltelítődés, felkerestem Thurn Gábor kognitív viselkedésterápiás konzultánst, aki érdekes és elgondolkodtató, olykor pedig kifejezetten frusztráló tényekre nyitotta fel a szemem a jelenséggel kapcsolatosan. A feltevésemre, hogy az információs túltelítődésért az internet elterjedése okolható, igazolásra leltem a válaszaiban, azonban hozzátette, hogy önmagában az online világ nem jelentene fenyegetést.

Az információ önmagában csupán információ, nem több és nem kevesebb. Értékessé vagy értéktelenné az teszi, hogy számunkra milyen jelentéssel bír. Születésünktől kezdve működik bennünk egy rendszer, amely szűri a hozzánk érkező adatokat, s mely folyamatosan értékel, elraktároz, jelentéssel ruház fel. Ez a szisztéma felelős azért, hogy míg ugyanaz a hír az egyik ember számára elhanyagolható, a másiknak a halálát is okozhatja.

Elgondolkodtató tehát, hogy lényegében mi emberek ruházzuk fel hatalommal az információt, olyannyira, hogy annak sorsdöntő ereje is lehet. De vajon mi alapján szűrjük azt, hogy számunkra éppen mi fontos, és mit hagyhatunk figyelmen kívül? "A személyiségünk, a temperamentumunk és a környezetünk együttesen alakítják ezt. Ezen felül életkorunk, aktuális fejlődési szakaszaink is hatással vannak arra, hogyan értékeljük az információkat."- fogalmazta meg a szakember. Minél több kérdésemre kaptam választ Gábortól, annál erősebben motoszkált a gondolat a fejemben, hogy ha ennyire tisztában vagyunk a túl sok információ káros hatásával, miért nem védekezünk ellene? "Az információ kicsit olyan, mint a szex. Összeköti az embereket, hiánya pedig izolációhoz vezethet. Függővé tehet, manipulálhat és mindkettőért elég nagy árat hajlandóak megadni egyesek. A túl sok és a túl kevés is probléma forrása lehet."- kaptam a magyarázatot. Tehát ez is lényegében egy drog, káros szenvedély, amitől nagyon nehéz megszabadulni?

A szenvedély azonban kontrolálható, sőt, kötelességünk kialakítani bizonyos határokat, ugyanis, mint Gábor rávezetett, a jelenség nem csak ránk, felnőttekre veszélyes. A gyermek azt csinálja, amit a környezetében lát. Utánzás útján sajátítja el képességeit, alakítja az életét. Ma már felismerték az információdömping emberéletekre és gyermekekre gyakorolt káros hatását. Amíg azonban a felnőttek nem hajlandóak változtatni szokásaikon és mentesíteni magukat az őket ért túl sok információ kedvezőtlen hatásától, addig a fiatalabb generáció észrevétlenül termeli ki magából azt a réteget, akiknél már viselkedéses jegyként, tünetként koncentrálódik ennek hatása. Soha ennyi figyelemhiányos, hiperaktív gyermeket nem regisztráltak, mint napjainkban. A tudomány egy káros szenvedély elhagyására vagy egy új szokás beiktatására 21 napos időkorlátot állapított meg. Ennyi idő szükséges tehát, hogy tudatos kontrollal befolyásolhassuk a hozzánk érkező információk mértékét, és olykor teljes egészében kizárhassuk azokat, a saját, és gyermekeink egészsége érdekében. Miért? Az információs túltelítődés rengeteg negatívumhoz vezethet, mint például a depresszió, a hiperaktivitás, a figyelemzavar, az agresszió, a túlzott kockázatvállalás, szélsődéses esetben az öngyilkosság. Elégedetlenné és bizonytalanná tehet azzal kapcsolatban, amink van. Akár a párunkra, a ruhatárunkra, az alakunkra vagy az állásunkra gondolunk. Olyan, mint a kígyó Ádám és Éva édenkertjében. Megkísért, és kihasználja azt a legelemibb emberi érzést, hogy mindig többre vágyunk. A legkárosabb hatása talán az, hogy reménytelenül boldogtalanná tehet.

Miként vehetjük fel tehát a küzdelmet? A legalkalmasabb időintervallum az asszertív elzárkózásra a hétvége, amikor visszalassulhatunk a természet diktálta ütemre. Ekkor minőségi időt tölthetünk együtt a szeretteinkkel, kikapcsolhatjuk az adatokat biztosító készülékeinket, a telefonunkra "Ne zavarj" üzemmódot állíthatunk be, és felfedezhetjük a környezetünket, a világ kincseit, minden zavaró zaj nélkül. Csakhogy, van egy kis probléma, méghozzá, hogy emberek vagyunk! "Amíg az információ egyet jelent a tudással, hatalommal és pénzzel, addig az emberi természet alapvető nárcizmusa képtelen lesz ellene hatékony módon küzdeni. Mindezek ellenére hiszek abban, hogy tehetünk lépéseket a tudatos élet felé. Vannak sikeres fogyókúrák, eredményes gyógyulások a rákból, világcsúcsok, Nobel díjasok és ötvenéves házassági évfordulók. Léteznek tehát példák a tudatosan megélt életekre, melyeknek elengedhetetlen része a beérkező információk szándékos kontrollálása."- fogalmazta meg Gábor. Kezdd el te is tudatosabban beosztani az idődet!

Talán elérkezik majd a nap, mikor kollektívan ráébred mindenki, hogy az információ túlzott fogyasztása többet árt, mint használ. Azonban addig is hiszem, hogy egyetlen pozitív példa is képes változást indukálni, így, ha módunkban áll, váljunk mi pozitív példává a környezetünknek! "A családnak és az iskolának szerepe van abban, hogy egészséges értékrendet teremtsen a gyermekek fejében, lelkében. Ezzel segíthet nekik értékelni és megszűrni a környezetükből érkező információkat. A példaadás is fontos lehet a védekezés szempontjából. A szülőknek nem a telefonjaik képernyőjében, hanem gyermekeik szemében kellene elmerülniük." A pároknak egy romantikus vacsora mellett nem az Instagramjukat kellene böngészniük, hanem szerelmesen átbeszélni a mindennapok történéseit, az érzéseiket. A saját egészségünk érdekében kezdetben tűzzünk ki elérhető, és viszonylag könnyen betartható célokat, mint hogy este nyolc után már nem nyúlunk a telefonhoz, vagy lekorlátozzuk az üzenőfalunkon megjelenő híreket. Az is nagy előrelépés lehet, ha korlátot szabunk a közösségi média által érkező információknak, és csak a legközelebbi barátaink, rokonaink által megosztott tartalmakat követjük figyelemmel. Érdemes lehet egy komplett szelektálást tartani, ami kiterjed az ismerőslistára, kedvelésekre és követésekre is! Ezekkel az apróbb lépésekkel elérhetünk arra a szintre, mikor már tudatosan fogjuk tudni kontrolálni a hozzánk érkező információkat.

Szöveg: Horváth Petra

Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR decemberi számában jelent meg.