Tudd meg mit rejt a laborleleted! Te tudod mit jelentek a rövidítések a vérképedben?

Éljenek a nők! Megjelent a GLAMOUR novemberi száma beautymelléklettel

Éljenek a nők! Megjelent a GLAMOUR novemberi száma beautymelléklettel

A húszas és harmincas éveidben három-négy évente, negyvenéves kor felett egy-két évente javasolt laboratóriumi szűrűvizsgálatot elvégeztetni. Különböző diagnosztizált betegségek esetén mindig a kezelőorvos határozza meg a vérvételek gyakoriságát. Az egyes értékek eredménye mellett egy referencia tartomány jelöléssel is találkozhatsz, illetve eltérés esetén egy általános figyelem felhívást szolgáló csillag is feltűnhet, ami felfelé vagy lefelé tér el. Természetesen nem arra szeretnénk rábeszélni, hogy a szakorvos helyett mostantól te elemezd a leletedet, viszont nem árt képbe kerülnöd bizonyos rövidítések jelentésével.

Minden esetben csillaggal jelölik az eltéréseket? Mennyire kell megijedni, ha nagyon minimális pár század az eltérés?
A validált laboratóriumi leleteken az adott érték mellett megtalálható a referencia tartomány is. A könnyebb eligazodást szolgálja, hogy az eltérő értéket meg is jelölik. Ez a jelölés lehet az általános figyelem felhívást szolgáló csillag, de lehet + vagy – jel is, attól függően, hogy az adott érték a normál tartománytól felfelé vagy lefelé tér el. Alapvető szabály, hogy a laboratóriumi leleteket a kezelőorvossal kell megbeszélni. csak így kerülhető el, hogy minimális eltérés esetén aggódjunk, vagy éppen ne vegyük komolyan az eredményt.

Mennyiben befolyásolja az értékek eltérését a genetika?
A legtöbb paraméter normálértéke viszonylag széles sávú referencia tartományon belül mozog, sőt vannak paraméterek, amelyeknél a nemi különbségeket is figyelembe kell venni. A referencia tartományokon belül tehát bőven van hely az egyéni variációk számára. Ugyanakkor fontos, hogy a genetikusan öröklődő betegségek (például anyagcsere-betegségek) diagnosztikus paraméterei értékelésekor vegyük figyelembe a családi anamnézist és ennek megfelelő figyelmet szenteljünk a laboratóriumi eltéréseknek.

Ismerd meg a rövidítéseket!

GOT, GPT: glutamát-oxálacetát aminotranszferáz, glutamát-piruvát aminotranszferáz, közkedvelt nevükön transzaminázok. Kulcsszerepet játszanak az aminosavak anyagcseréjében. A két enzim elsősorban a májsejtekben, továbbá a váz-és szívizom sejtekben is megtalálható. Emelkedett szintjük elsősorban a májsejt károsodására utal, de emelkedett értéket találunk izomszövet pusztulás és szívizom károsodás esetén is.
GGT: gamma glutamil transzpeptidáz, elsősorban (de nem kizárólag) a májsejt membránjában található, epével kiválasztódó enzim. Fokozott aktivitása epeúti elzáródást, májgyulladást, hasnyálmirigy gyulladást, szívelégtelenséget, alkoholizmust jelez, de emelkedett szérumszintet találunk számos gyógyszer szedése esetén is.
ALP: alkalikus foszfatáz, az enzimet legnagyobb mennyiségben a májszövet tartalmazza, de a szervezet szinte valamennyi szövetében (máj, belek, csontok, méhlepény) előfordul. Emelkedése esetén elsősorban májbetegségre, elzáródásos epeúti folyamatra vagy kóros csontelváltozásra kell gondolni.
eGFR: becsült glomerulus filtrációs ráta, a vesén átszűrődő folyadék mennyiségét jellemző paraméter. A szérum kreatinin szint változásánál hamarabb jelzi a veseműködés zavarait. Értéke a szérum kreatinin szintből, valamint a testfelszínből számítható ki, de képlete a nemet és az életkort is tartalmazza.
Összfehérje: a vérplazma több száz különböző fehérjét tartalmaz, ezek együttes mérése adja meg az összfehérje mennyiséget. A fehérjék feladata sokszínű: vannak szállítófehérjék, enzimatikus aktivitással rendelkező fehérjék, az immunglobulinok részt vesznek a kórokozók leküzdésében, más fehérjék pedig a véralvadás fontos szereplői.
Albumin: a szérumfehérjék közül a legnagyobb mennyiségben van jelen, az összfehérje szint 55-65%-át adja. Sokétű feladataihoz tartozik az ozmotikus nyomás fenntartása, bizonyos anyagok szállítása, tárolása, megkötése. Az albuminszint meghatározásával információt nyerünk a máj-és vese működéséről is.
Vérkép: a vérkép vizsgálata kétféleképpen zajlik; egyrészt nézhetünk kenetet, ez a quantitatív vérkép, illetve végezhetünk qualitatív vérképet is. Ez utóbbi készítése során, tárgylemezen kihúzott, fixált és festett vérben 100 darab fehérvérsejtet jellemzünk és a vörösvérsejtek és a vérlemezkék alakjait is megítéljük. A vérünkben háromféle sejttípus van: vörösvérsejt, fehérvérsejt és vérlemezke.
Fehérvérsejt: a csontvelőben képződő, maggal rendelkező sejtek, amelyek fő feladata a fertőzések leküzdése és a védekezés. Fő fajtái: granulociták (eozinofil, bazofil, neutrofil), monociták és limfociták. A fehérvérsejtek száma leggyakrabban bakteriális fertőzések, illetve vérképző rendszeri daganatokban emelkedik. A csontvelő elégtelen működése esetén a fehérvérsejtek száma csökken.
Neutrofil granulocíta: a vörös csontvelőben termelődő fehérvérsejt, amely az össz-fehérvérsejt szám 2/3-át adja. Magja három lebenyből áll, plazmájában neutrofil festődő szemcsék találhatók. Legfontosabb feladata a szervezetbe bekerült baktériumok bekebelezése és elpusztítása.
Eozinofil granulocita: az eozinofil granulociták plazmájában eozinofil festődést mutató szemcsék találhatók. A csontvelőben képződnek, az érési folyamat befejezése után legnagyobb koncentrációban a nyálkahártyákban fordulnak elő. Allergiás reakciókban, gombás-és parazitás fertőzésekben emelkedik a számuk.
Bazofil granulocita: a bazofil granulociták plazmája bazofilen festődő szemcséket tartalmaz. A csontvelőben termelődnek, feladatuk az immunvédekezésben, a sebgyógyulásban és az allergiás reakciók kiváltásában van. Számuk emelkedett a csontvelőt érintő betegségek, illetve pajzsmirigy alulműködés esetén, a stressz választ kiváltó betegségekben (szívizom infarktus, vérzés) pedig csökken.
Limfocita: vagy nyiroksejt. Egyes típusaik hosszú ideig maradnak életben, ennek köszönhetően emlékszik az immunrendszer a régebben megismert allergénekre (memória sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben fejlődnek, ők felelősek a sejtes immunválaszért. Nem képesek fagocitózisra, ezért toxinokat termelnek a szervezetbe került idegen anyagok ellen. A B-limfociták a csontvelőben, nyirokcsomókban, lépben termelődnek és a humorális immunválaszért felelősek. Plazmasejtekké alakulva immunglobulinokat termelnek, amelyek a vérben, nyálban, könnyben is megtalálhatók.
Monocita: a monociták ki tudnak jutni a keringésből a szövetekbe, ahol a monocita-makrofág rendszert létrehozva úgynevezett takarító funkciót látnak el. Magas számuk általában krónikus fertőzést jelez.
Vörösvértest: a vér oxigénszállításáért felelő, mag nélküli alakok. A csontvelőben képződnek, az oxigént a hemoglobinhoz kötve szállítják a szövetekbe. Alacsony vörösvértest szám esetén csökken az oxigénszállító kapacitás és a szervezetben oxigénhiány alakul ki. Magas vörösvértest szám elősegíti a vérrögösödés kialakulását.
Hemoglobin: a vér festékanyaga, a vörösvértestekben lévő, az oxigén szállításáért felelős fehérje. Az alacsony hemoglobin szint többnyire vérszegénység (vérvesztés, vashiány, B12-vitamin hiány) következménye, emelkedett szintje pedig a vörösvértestek koncentrációjának emelkedésére utal (vörösvértest túltermelés, tüdőbetegségek, magas hegyvidéken tartózkodás)
Hematokrit: a vér sejtes alkotóinak arányát méri a teljes térfogathoz képest. Értékét százalékban vagy tizedes törtben adjuk meg. A hematokrit emelkedik, ha a vörösvértestek száma nő, vagy a plazmatérfogat csökken. Szintjének csökkenése vérszegénységet jelez.
MCV: vörösvértestek átlagos térfogata. A mutató a vérszegénység felismerésének, illetve további vizsgálatokkal kiegészítve, okainak feltárására is alkalmas.
MCH: vörösvértest átlagos hemoglobin koncentráció. Az MCV-vel együtt a vérszegénység diagnosztikájában játszik szerepet. Önállóan sem az MCV, sem az MCH nem értékelhető!
MCHC: vörösvértestek átlagos hemoglobin koncentrációja. Önmagában nem értékelhető paraméter.
RDW: vörösvértestek eloszlási szélessége. A vörösvértestek hasonlóságának vagy különbözőségének mérésére szolgáló paraméter.
Trombocita: vérlemezke. A csontvelőben termelődő, a véralvadásban szerepet játszó, sejtmag nélküli elem. Számuk csökken a lép megnagyobbodása vagy csontvelő betegség esetén, ilyenkor fokozott vérzékenység alakul ki. A vérlemezkék számának fokozódása esetén pedig megnő a vérrög képződésének veszélye.
MPV: a vérlemezkék méretére, átlagos térfogatára jellemző érték. Tükrözi a csontvelőben történő trombocita termelés mértékét. Az alacsony MPV érték csontvelő károsodásra vagy kimerülésre utal.