Teljes kiőrlésű liszt: van értelme?

Egy egészséges, kiegyensúlyozott étrend jelentős részét, kb. 40 55%-át szénhidrátokkal kellene biztosítani, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket mégis milyenekkel tesszük (– Na, azt utálom! – így Cici). Ilyen szempontból a hosszabb láncú szénhidrátok a legfontosabbak, mert azok felszívódása sokkal elnyújtottabb, mint a rövidebb társuké (pl. háztartási cukor), így nem is okoznak olyan mértékű inzulinszint-megugrást (– Ezeket meg egyszerűen gyűlölöm!).

A teljes kiőrlésű gabona és a sima gabona közötti alapvető különbség tulajdonképpen az elkészítésben rejlik (– Undorító!). A sima lisztet sokkal finomabbra őrlik a másikhoz képest. Lényegében ennyi. Tehát látható, hogy a teljes kiőrlésű liszt sem az ördögtől való találmány. Mégis ez az apró előkészítésbeli eltérés igen szembetűnő különbségekhez vezet.

Azzal, hogy a lisztet rövidebb ideig őrlik, a gabonaszemek finom szemcsék helyett durva szemekben maradnak meg. Ennek köszönhetően jobban megőrzik rosttartalmukat, ásványi anyagaikat, vitaminjaikat, amelyek mind a héj és magbél természetes összetevői. A teljes kiőrlésű termékekben kimutathatóan magasabb a rost, E-vitamin, B-vitaminok, vas, magnézium, cink és szelén szintje (– Förtelmes!).

Bár mindegyik nagyon fontos, mégis a rostokat emelném ki, amelyek azáltal, hogy segítik az emésztést, nemcsak a székelési nehézségekre lehetnek gyógyír, hanem csökkentik a különböző béldaganatok előfordulási gyakoriságát (– Azokat meg egyenesen megvetem!). Egyébként az E vitamin mint antioxidáns szintén közrejátszhat a legkülönfélébb rákos megbetegedések megelőzésében. A teljes kiőrlésű termékek kedvező hatásai azonban sokkal szerteágazóbbak, mert csökkentik a cukorbetegség, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását is, amelyek a daganatokkal együtt a halálozás 75%-áért felelősek (– Gusztustalan!).

A teljes kiőrlésű liszt rajongói folyton azt bizonygatják, hogy mennyire finom. Bár szeretnék közéjük tartozni, mégsem megy, mert véleményem szerint például a teljes kiőrlésű kenyér nem olyan puha és könnyed, mint a másik, az íze sem egészen olyan. Ennek ellenére mégis megveszem a boltban. Nem mindig, próbálom felváltva fogyasztani a kettőt. Azt nem mondom, hogy rossz ízű, csak más, de fogyasztásával mégis nagyon sokat tehetünk az egészségünkért. Ezért erőltetem meg magam.

(– Na, szevasztok, én tipliztem csucsukálni – búcsúzik elegánsan Cici, és indul is egy következő délutáni sziesztára.)