5 dolog, amit tényként kezelünk a szüzesség elvesztésével kapcsolatban, pedig bődületesen nagy tévhit
Míg a szüleink generációjában illett legalább diszkréten kezelni a dolgot, mára, a konzervatív vallási közösségeket leszámítva, elfogadott a házasság előtti szexuális kapcsolat. Furcsa is lenne az ellenkezője, tekintve, hogy az emberek többsége hazánkban is közel harmincévesen házasodik.
Ezeket láttad már?
A tizenéveseket azonban továbbra is élénken foglalkoztatja a szüzesség kérdése: idegenvezető ismerősöm lelombozó tapasztalata szerint a főváros története kapcsán egyedül az keltette fel egy iskolás csoport érdeklődését, hogy Szent Margit az ártatlanságát megőrizve halt meg. Ráadásul a szüzesség várva várt elvesztését még mindig számtalan tévhit övezi, melyek az elterjedt szóhasználatunkban is tükröződnek. E tévhitekkel szemben vegyünk sorra néhány tényt a szüzességgel kapcsolatban!
1. A szűzhártya valójában nem is hártya
A közkeletű elképzelés szerint a szűzhártya egy nejlonfólia-szerű, egybefüggő akadályként zárja el a vaginát, és amikor a férfi a péniszével egy határozott döfő mozdulatot tesz, fájdalom kíséretében beszakad. A tévhit szerint a szakadás megtörténtét meg tudja állapítani egy orvos, aki igény szerint szüzességi igazolást állít ki. Ha így tesz, a tudományos tényekkel megy szembe. Ugyanis, ahogyan Nina Brochmann és Elen Stokken Dahl A csoda odalent c. tudományos ismeretterjesztő könyvében is olvashatjuk (Cser Kiadó, 2019), a valóság ehhez képest az, hogy a szűzhártya kör alakban veszi körül a hüvely falát, ezért adekvátabb lenne hüvelykoszorúnak hívni. Ez egy vastag, és nagyon rugalmas embrionális szövetdarab, ráadásul eleve kilyuggatott - különben hogyan távozna a menstruációs vér? Alakja egyénenként is változhat, de általában egy hajfánkhoz, vagy fodros hajgumihoz hasonlítható. Részben ez az oka a következő ténynek.
2. A szüzesség elvesztése nem feltétlenül jár vérzéssel
Napjainkban szerencsére nem kell másnap reggel közszemlére tenni a lepedőt, viszont továbbra is sok lány tapasztal rosszindulatú feltevéseket partnere részéről, ha nem vérzik az első alkalommal. Noha az elvárások változóban vannak, továbbra is akadnak olyan fiúk vagy férfiak, akik egyfajta birtokló szemlélettel kapcsolják össze, ha ők - maga a megfogalmazás is egyenlőtlen hatalmi viszony tükröz - veszik el a barátnőjük szüzességét.
A hüvelykoszorú viszont sportolás, vagy más fizikai behatás eredményeként is megváltozhat, és rugalmassága miatt ettől függetlenül sem vérzik mindenki az első hüvelyi behatolás alkalmával. A nőknek nagyjából mindössze a fele vérzik az első hüvelyi aktus során, és az ő esetükben sem ömlő vérre kell gondolni - általában csak néhány cseppről van szó. A fájdalmat inkább a hüvely falának feszülése okozza.
3. Nem igaz, hogy mindenáron meg kell történnie
Míg korábban a szüzesség megőrzése volt a jellemző elvárás (legfeljebb azt nézte el a környezet hallgatólagosan, ha a későbbi házastársak előlegezték meg maguknak a szexuális kapcsolatot), ma, „hála” többek közt a pornónak, egyre több fiatal srác szeretne kifejezetten tapasztalt, sőt, „bevállalós” partnert. Ez aztán - közös felfedezés helyett - időnként oda vezethet, hogy a lány inkább lefekszik egy számára közömbös személlyel, hogy a szerelmével ne legyen majd „béna”.
Ez egy helytelen és káros megközelítés, ahogyan az is, ha a partnerek nyomást éreznek arra, hogy ha már egyszer belevágtak, akkor mindenképp muszáj „befejezniük, amit elkezdtek”. Az odafigyelésből és a fokozatosságból még sosem volt probléma, ellenben egy elsietett, durva, fájdalmas aktus rányomhatja a bélyegét a későbbi kapcsolatra, illetve a szexhez való általános hozzáállásra.
4. Nemcsak a behatolás számít szexnek
A partnerek (nem csak feltétlenül a tizenévesek, de akár újonnan ismerkedő felnőttek) nem szükséges, hogy rögtön belecsapjanak a közepébe: a kézzel, szájjal kielégítés, vagy a szexjátékok bevetése is változatos élményeket tartogat. A női orgazmussal foglalkozó szexedukátorok mindegyike hangsúlyozza, hogy érdemes letaszítani a trónról a szex gyermeknemző modelljét. A fundamentalista vallási közösségek „tisztaságkultusza” egyebek mellett azt eredményezte, hogy a lány szüzességére ügyelni akaró fiatalok anális szexhez folyamodnak – ez (azon túl, hogy pláne kezdeti élményként, kis eséllyel tartogat egy lány számára élvezetet, nagyobb valószínűséggel inkább fájdalmat) nagyjából ahhoz hasonlít, mint amikor bombáznak a békéért. Az az ember, aki már részt vett valamilyen szexuális tevékenységben, nem szűz. (Vagy akkor az ellenkező nemmel sosem próbálkozó melegek és leszbikusok örökre szüzek maradnak?)
5. A nő nem adásvételre szánt tárgy
Az ember értékét sem emberként, sem partnerként, társként nem határozza meg a szexuális múltja. Egy kapcsolatban leginkább a jelen számít, az, hogy az adott két ember tud-e közösen működni, előbbre viszik-e egymást. Az együtt szerzett tapasztalatok sokkal többet nyomnak a latba a korábbiaknál. Éppen ezért a „virgin shamingnek” (azaz a szüzesség miatti megszégyenítésnek) sincs helye – sokan vannak, akik szűzen érettségiznek, vagy akár diplomáznak le, azután azonban kielégítő szexuális életet élnek.
A másik (valószínűleg gyakoribb) véglet a „slut shaming”, azaz a nők leribancozása gyakran olyasmiért, amiért egy férfit meg vállba vereget a környezete. Nemcsak kegyetlen, de súlyosan nőellenes is az a szemlélet, ami „piszkosnak”, „beszennyezettnek” tekinti a szexuálisan aktív nőt. Az ilyen szabályok férfiakra érdekes módon nem, vagy kevésbé szigorúan vonatkoznak. Persze, mert esetükben nincs lehetőség a fizikai ellenőrzésre - csakhogy, fentiek miatt, mint A csoda odalent szerzői is felhívják a figyelmet, nők esetében sincs.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket