Függhet attól a munkád és a fizetésed, hogy nem fogyhatsz le? Rebel Wilson évekig élt így
Hollywood sokat változott és fejlődött az elmúlt években, de kétségtelenül mocskosul hosszú út vár még rá, hogy korrekt legyen (ahogy az azt figyelő, elemző szemekre, a médiára is.) Egy évtizede például még „tökéletesen belefért”, hogy szerződésben rögzítsék a színésznők súlyát, köztük Rebel Wilsonét is.
Ezeket láttad már?
Rebel Wilson például, aki 2012 és 2017 között három Tökéletes hang moziban is szerepelt, azért nem tudott lefogyni, mert a szerződésében nagyon világosan és szigorúan kikötötték, hogy maradnia kell a súlyánál.
Patricia „Fat Amy” Horton karaktere a stúdió szerint ugyanis az a vicces, dundi barátnő, akinek a karakterfejlődésébe nem fér bele, hogy lead néhány kilót az egészségéért, ugyanakkor nem is hízhat mondjuk egy nehezebb időszak hatására. „Nem tudtam lefogyni, mert benne volt a film szerződésében” – magyarázta a színésznő a Call Her Daddy podcast (via Glamour Uk) vendégeként. Egészen pontosan nem adhatott le 10 fontnál többet, és nem is hízhatott 10 font felett (ez nagyjából 4,5 kilónak felel meg).
Fájó ellentmondások
Hiába szeretett volna Rebel Wilson már a mozik forgatása idején lefogyni, hogy egészségesebb legyen, a szerződés tehát nem engedte. És hiába volt idegtépő számára mind a korlátozás, mind pedig az, hogy a karakterét sztereotípiákra alapozták (a kövér, vicces barát), Wilson imádta a szerepet. Menet közben viszont rájött, hogy szeretné magát több karakterben is kipróbálni, viszont pont a súlyából fakadó sztereotípiák voltak azok, melyek megakadályozták ebben.
A mozi ráadásul akkora sikert aratott, hogy a stúdió számára biztos volt a folytatás, így Wilsonnak évekig nem volt lehetősége rá, hogy egészsésebb életet éljen. Az első mozi 96 millió font bevételt hozott, míg a második rész már 240 millió font bevétel felett dübörgött, a harmadik pedig 3155 millió font bevételével megdöntötte a műfaj rekordját.
Keresd a hibát!
Persze felmerül a kérdés, mi a helyzet Anne Hathaway 12 kilós fogyásával A nyomorultak című musical kapcsán, amiért egyébként Oscart is kapott. Vagy Matthew McConaughley ugyancsak Oscart érő fogyásával, amivel a Mielőtt meghaltam című filmben mutatta meg, van - számára - élet a habkönnyű vígjátékokon túl is. Szintén a Mielőtt meghaltam miatt fogyott le Jared Leto is 25-30 kilót, amiért - meglepetés - ugyancsak hazavihette az aranyszobrocskát.
Szóval igen, ha eddig az volt a gyanúd, hogy a filmipar még jutalmazza is az egy-egy szerepbe fektetett fáradtságos munkát, esetünkben a fogyást, akkor jól érezted. Innen nézve valóban nem tűnhet olyan radikális és bántó kérésnek egy stúdiótól, hogy beleszóljon egy színész súlyába. Csakhogy az előbbi példák olyan kitérők voltak, melyek egyetlen film erejéig szóltak, betudható akár izgalmas kísérletnek és határfeszegetésnek, ráadásul minden áldozat Oscar-díjat ért, ami eleve feljebb pozícionálja az adott színésznőt és színészt. A Tökéletes hang azonban egy évekig futó, kifáradhatatlannak tűnő franchise volt, és aki benne szerepelt, maximum közönségkedvenccé válhatott – ideig óráig –, de semmiképp nem minősült a szakma krémjének, akiért valósággal versenybe szállnak a nagy stúdiók.
A szégyen hollywoodi árnyalatai
De nem a testsúly korlátozása az egyetlen szégyenletes dolog, amivel Hollywood elvette a nők saját testük felett való rendelkezésének jogát a forgatások idejére. Ahogy arról nemrég Mérő Vera is írt egy remek cikket, az intimitáskoordinátorok megjelenése előtt (ne felejtsük el, hogy ez alig pár éve történt) ugyancsak a norma része volt, hogy egy filmforgatáson borzasztóan kiszolgáltatott volt egy nő az intim jelenetek forgatásain. És amikor azt mondjuk, intim jelenet és kiszolgáltatott, azt képzeljük el egy spektrumként, aminek az egyik végén Emilia Clarke vacog a Trónok harca egyik pornóba illő szexjelenete (elnézést, minden szépítés nélkül nemi erőszakot ábrázoló jelenete) után, miközben színésztársa, Jason Momoa kéri megemelt hangon a stábtól, hogy hozzanak már neki valamit, amivel végre betakarózhat - a spektrum másik végén pedig a 20 éves Maria Schneider áll, akit Bertolucci rendezői utasítására Marlon Brando erőszakolt meg – természetesen anélkül, hogy tudta volna, mi vár rá.
És most képzeljük el, mennyivel másként alakultak volna nem csak az egyes jelenetek, de az azokat eljátszó nők biztonságérzete, pályafutása, ha dedikált szakember dolgozik a háttérben (Maria Schneidert például – és teljesen érthetően – olyan szinten traumatizálták a történtek, hogy filmes karrierje később derékba tört). A Trónok harca például sokkal kevésbé tűnt volna pornónak, ha intimitáskoordinátorok dolgozzák ki az egyes jeleneteket, ahogy tették azt egy évtizeddel később, az előzménysorozatként készülő Sárkányok házában. Mirian Lucia intimitáskoordinátor például az első pillanattól a stáb mellett dolgozott, hogy ne csak szokják a jelenlétét, de pont olyan alapvetéssé váljon, mint az operatőr, a rendező vagy a színész jelenléte. Az a feladatom, hogy biztonságos környezetet teremtsek. És ez nyilvánvaló volt a Sárkányok házában. Világos volt, hogy teljesen más az a mód, ahogyan megközelítik az intim jeleneteket, és ahogyan színészeket tájékoztatják arról, mit is várnak el tőlük.
– magyarázza a szakember a Deadline-nak..
De Bridgerton is tipikusan abba az érába tartozik már, ahol az intimitáskoordinátor minden egyes intim jelenetet precízen megkoreografált, majd olyan trükköket és kameraállásokat álmodott meg, ami nem csak hihető, ugyanakkor szép jeleneteket is eredményez, de a színészek méltósága és biztonságérzete sem sérül. Nem véletlen, hogy a meglehetősen lassan építkező, slow burn második évadban alig találunk intim jeleneteket, azokat mégis egy hétig forgatták.
A filmipar egy része már elfogadta, sőt egyenesen méltatja, egy része viszont még mindig nonszensznek és felesleges udvariaskodásnak tekinti a dolgot, valamint egy olyan (köz)beavatkozásnak, ami korlátozza, és ezzel együtt sérti a művészetet. Pedig ahol korlátozást érzünk, az valójában nem más, mint egy korrekt alapállás. Amikor tehát úgy érezzük, öncélú hisztéria azt mondani, hogy ideje visszaszerezni a női testet, akkor gondoljunk bele – hisztériának tartanánk akkor is, ha a mi megélhetésünk múlna azon, hogy megerőszakolnak minket a kamera előtt, esetleg szerződést bontanak velünk, ha 5 kilónál többet fogyunk?
