Miért tabu az otthonszülés Magyarországon? És miért csak a veszélyeit látjuk?

Maróy Ditta szülésznőt kérdeztem a témában, aki évek óta Berlinben dolgozik, ezért külső szemlélőként tud nyilatkozni a magyar helyzetről.

Az illegális időkben Magyarországon dolgoztál, most pedig Berlinben. Engem első körben az érdekelne, hogy mi az, ami miatt nem egyszerű legálisan otthon szülni?

Igen. Berlinben élek, és itt az emberek megnyugszanak a szabályoktól. Itt van egy szabályozás, ami bizonyos dolgok mentén lehetővé teszi, hogy ha valaki egészséges várandós, – nem ikreket vár, nem farfekvéses a baba, stb. – otthon szüljön. Magyarországon például kizáró ok az otthonszülésnél, ha előzőleg volt a kismamának császármetszése. Németországban ez nem kizáró ok, de vannak, akik nem vállalják. Az illegalitáshoz képest ez egy szabályozott rendszer.

Magyarországon a helyszínre van kihegyezve a dolog. Kórházban vagy otthon szül az ember.

De nem ez a különbség valójában. Hanem az, hogy bábai ellátást kap vagy pedig medikális szemléletű ellátást.

Világviszonylatban melyik az elfogadottabb?

Az egész világon van egy tendencia a bábai ellátás felé. Mivel bizonyított, hogy a szülésznői gondozás a leghatékonyabb és legbiztonságosabb a szülő nő szempontjából, ezért az angolok például felemelték az alkalmazott szülésznők számát úgy, hogy amikor valaki szül, azzal végig egyetlen egy szülésznő foglalkozzon. Tehát mindenkire jusson egy szülésznő. Németország is efelé megy. De az igazán ˝trendi˝ helyek Skandináviában vannak. Náluk, Berlinben az elő és utógondozást is a szülésznők végzik, hacsak nem merül fel valamilyen egészségügyi probléma. Ha elmegy a kismama egy kórházba szülni, ott is a szülésznő gondoskodik róla, ő csinál mindent a szülés során. Kivéve például, ha a kismama kér egy epidurális érzéstelenítőt, akkor azt orvos adja be.

Egy természetes szülés során nem is lát orvost a kismama a szülés során. Az anya és baba halandóságot nézve ez bizonyult a legjobb modellnek.

Magyarországon kórház kontra otthonban gondolkodunk. Hollandiában pedig egyszerűen nem terelték be a szülést a kórházba. Szülésznők látják el a kismamát és ameddig nincs ok kórházba menni, addig alapértelmezett dolog, hogy otthon szül.

Én a konfliktust abban látom, hogy Magyarországon nincsenek önálló szülésznők.

Miért gondolják sokan veszélyesebbnek az otthonszülést?

Főleg a helyszín miatt. Az ember rögtön arra gondol, hogy nincs ott a műtő. Az 50-es években beterelték a kórházakba a szüléseket és akkor kicsit a nézeteket is próbálták úgy formálni, hogy ez egy veszélyesebb dolognak tűnjön. Így a társadalmi változások során ez lett a norma. Mindenkinek a sürgős beavatkozás jut eszébe, amikor hirtelen meg kell menteni a gyerek életét, csak közben mindenki elmondja, aki kísért már végig otthonszülést, hogy a kórházba szállítások nagy része azért történik, mert mégis szeretne gerinctáji érzéstelenítőt vagy szüléselakadás miatt. Ez egyik sem vészhelyzet. Magyarországon átlagos közlekedés mellett 20 percnyi távolságban kell lennie kórháznak. De Németországban például nincs is ilyen kikötés.

Berlinben hogyan dolgoznak a szülésznők? Említetted, hogy nem csak az a feladatuk, hogy ˝asszisztáljanak˝ az orvosnak.

Én most egy kis kórházban dolgozom, ahol nincs ezer szülés sem egy évben. A délutáni és éjszakai műszakban egyedül van a szülésznő. És csak délelőtt van gyerekorvos. Ha baj van a babával, egy másik kórházból jön át, kb. 15 perc alatt egy orvos.

A nap kétharmadában, 3 műszakból 2-ben úgy működik, mint egy kórházon kívüli intézmény, egy műszakban pedig, mint egy kórház. És ez így teljesen biztonságos.

Sírunk, hogy nem jó a rendszer. Mit lehet tenni?

Hát, ez az, sírunk, de hol van az a sok ember, aki felszólal? Pedig ez olyan egyszerű. Magyarországon, ha hoznak egy törvényt, az az idők végezetéig érvényes marad, akár korszerű, akár nem.

Itt Berlinben pedig hoznak egy javaslatot és rengeteg szervezet próbálkozik a módosításával. Amikor kevés volt Berlinben a szülésznő, az egyik szervezet létrehozott egy kampányt, aminek az volt a lényege, hogy képeslapokat osztottak szét és aki nem talált magának szülésznőt, megcímezhette a képeslapot, amit eljuttattak az igazságügyi miniszternek, ezzel jelezve, hogy kevés a szülésznő. De ez most csak egyetlen egy példa.

Van nemzeti szintű szülésznőszövetség és helyi szintű is. Folyamatosan küzdenek a jogainkért, ha valamilyen hátrány éri a szülésznőket, azonnal a kormányhoz fordulnak, lobbiznak, hangot adnak a nemtetszésüknek.

Ezt hiányolom a magyar rendszerben. Elmondani, hogy nem működik, nem nehéz. Tenni érte, hogy működjön, sokkal nehezebb. Magyarországon semmibe veszik a szülésznőket, Berlinben, ha kiejtem a számon, hogy szülésznő vagyok megemelik a kalapot.

Tizedannyi jogköre nincs otthon a szülésznőnek, mint itt. Az orvos dönt helyette.

Magyarországon olyan szülésznői könyvek vannak, amiket orvosok írtak, a szülésznőknek szóló konferenciákon orvosok adnak elő. Külföldön a szülésznők külön kiadóval rendelkeznek és rengeteg könyvet adnak ki a témában.

Mit látsz, milyen irányba megy a világ?

Nem biztos, hogy az otthonszülés felé, inkább a bábai szülőszoba felé. Hogyha bemész, szülésznők fognak ellátni és nem lesz orvos, amíg nincs komplikáció. Ez Angliában jól működik, itt a német szülésznői szervezet is elkezdte népszerűsíteni. De ahhoz, hogy ez nálunk megtörténjen liberalizálni kellene az egész Kelet-Európai szülészetet.

Te szültél kórházban és otthon is, milyen tapasztalataid vannak?

Szerencsém volt, nincs traumám egyik miatt sem. Viszont, amikor kórházban szültem, elvitték a babát, mielőtt a szemébe nézhettem volna. Ezt a különbséget nem lehet szavakkal körülírni. Pedig ez nem egy szükséges lépés, ez csak szemlélet kérdése. Ha a gyerek jól van, teljesen mindegy, hogy azonnal vagy egy óra múlva vizsgálják meg.

Németország és Magyarország között például az is egy hatalmas különbség, hogy – azt nem mondom, hogy a kismamának mindig igaza kell, hogy legyen, de – mindig kedvesnek kell lennem vele. Kb. fél éve voltam kint, miután hazalátogattam Magyarországra és ahogy átléptem a határt gyakorlatilag felhatalmazva éreztem magam, hogy bárkibe ˝belerúgjak˝, morogjak a buszon mellettem állóval, mert Magyarországon nekem jogom van hozzá.

Na, ez Németországban nincs így. Ez az állandó kötözködés nem létezik.

Én a 302-es anyuka voltam, amikor szültem Magyarországon, Németországban nem lehet számmal megkülönböztetni a pácienseket. Mindenkit a nevén szólítunk és kedvesek vagyunk. Mindenkit úgy kell kezelni, hogy érted, megérted és elfogadod az ő igényeit. Nem mindig lehet azokat keresztülvinni, és azt sem mondom, hogy itt nem beszélnek rá nőket olyan beavatkozásokra, amikre szerintem nem feltétlenül lenne szükség. De ahogy tálalva vannak ezek az információk, az egy kardinális különbség.

És nincs meg az a hierarchikus ˝mit akar, én vagyok az orvos˝ - stílusú kommunikáció.

Ez külföldön elképzelhetetlen. Magyarországon azt hiszik az egészségügyi szakdolgozók, hogy kivételezett fajok.

Mit kell tenni, ha valaki Magyarországon úgy dönt, hogy otthon akar szülni?

Kell keresni egy szolgáltatót, meg kell állapítani, hogy ahhoz képest, ahol laksz, beleesel-e a 20 perces zónába. Budapesten fogsz találni egy szolgáltatót, ami ellát, ahogy még az ország néhány másik területén is, de a legtöbb a területen nem. Egy kivizsgálást követően megállapítják, hogy van-e egészségügyi kockázat, ha nincs, akkor nincs más akadálya.