A fájdalom hálójában: őszinte vallomás az endometriózisról

Azonban talán a legfélelmetesebb és egyben legelkeserítőbb kérdés mind közül: Hisznek majd nekem, anélkül, hogy közben bolondnak vagy figyelemhiányosnak néznének?

A fent leírt kérdéseket nem "csak" kitaláltam, sajnos mind valós. Ezek a sav szerűen maró, sokszor lélektépázó kis kérdések az elmúlt hónapok és évek alatt már számtalanszor megfogalmazódtak bennem. Ami pedig a legfájóbb momentum: bármennyi válasszal vagy ötlettel is rukkoltak elő eddig az orvosok, egyik sem jelentett megoldást a problémámra.

Több évnyi mindennapos szenvedés, sírás és igen nehéz időszakok után most úgy döntöttem, hogy összeszedem minden bátorságomat és kendőzetlen őszinteséggel beszélek a témáról, még akkor is ha nem lesz fenékig tejfel vagy túl vidám ez a történet. Az én történetem. A mi történetünk. Egyszer talán a Te történeted is.

Kérdések után kutatva

Egy krónikus betegséget megélni nehezebb, mint azt sokan el tudnánk képzelni, azonban írni vagy beszélni róla még annál is bonyolultabb vállalkozás. Vannak, akik szégyellik bevallani, hogy egy agresszív betegséggel vagy állapottal állnak szemben. Erősnek, megingathatatlannak akarják mutatni magukat, a kétségeket és a gyötrelmeket pedig mélyen eltemetik a lelkük legmélyebb rétegeibe. Ezzel sajnos csak egy hatalmas gond van: a kimondatlan őrlődés újra az endometriózis malmára hajtja majd a vizet.

Bevallom, idáig én is azoknak a nőknek a táborát erősítettem, akik titkolózva, a munkahelyen vagy éppen az egyetemi szemináriumon a sarokban gubbasztva próbálták színlelni, hogy minden tökéletesen rendben van. Könnyed kis klaviatúra pötyögtetés, túlságosan erőltetett mosoly az arcomon, miközben éppen próbáltam kihúzni magam a gurulós székemen.

Egy erős, szinte késszúrás szerű, forrón nyilalló fájdalom egészen a méhemből elindult a köldököm középpontja felé. Megállíthatatlanul és szűnni nem akaró, heves összehúzódások kíséretében. Sürgető, görcsösen összehúzó pisilés és a már megszokottá vált, női öltözőben magzatpózba , majd lefelé néző macska pózba vágódás következett. Ezekben a nehéz percekben a korábban akkora önbizalmam és büszkeségem teljesen összeroskadt. Hosszú percekig fetrengtem a női öltöző poros földjén, ahol a többi nőtársam a cipőjét vette le. Engem már nem érdekelt. Sem az, hogy hol vagyok, mit csinálok éppen vagy miért történik velem éppen most ez az egész.

Mintha egy rémálom szerves része vagy leginkább a főszereplője lennék, kívülről szemléltem magamat. Láttam a kétségbeesést, a jeges rémületet. A saját arcomon. Nem ismertem fel, hogy ki ez a nő, aki a sötétben bujkál, összegörnyedve a fájdalmától. Egy olyan fájdalomtól, amelyet egy rejtélyesnek nevezhető, krónikus és valóban igen agresszívnak mondható betegség okoz. A görcs a lefelé néző macskának hála, alább hagyott, én pedig talpra álltam. A késszúrásszerű éles fájdalom helyét pedig a szokásosnak mondható, tompa alhasi nyomás érzés váltotta fel.

Amint visszaértem az irodába, bágyadt tekintettel, szinte beletörődve nyúltam minél gyorsabban az asztalomon elheverő Nospa, Cataflam és még három antibiotikum után, amelyek a krónikus gyulladást és ezt az elviselhetetlen fájdalmat voltak hivatottak megszüntetni. Mennyi ideig? Talán egy-két napig, ha már egy hétig kevésbé jött volna elő a fájdalom, örömömben még 3 kört is futottam volna a munkahelyem körül.

Támad a csendes gyilkos: a betegség markában

Endometriózis. Egy egyszerűnek tűnő, hat szótagból álló, furcsa kis szó. Számodra csupán egy ismeretlen orvosi kifejezésnek tűnhet, jelentés nélkül, lebutítva. Nekem és még több millió nőnek viszont a fájdalommal, félelemmel és a keserű kétellyel egyenlő. Álmatlan éjszakákkal, szexuális frusztrációkkal, nehezített teherbe eséssel,elviselhetetlen és sokszor kiszámíthatatlan görcsökkel. Pillanatokkal, amikor legszívesebben feladnád az egészet, mert úgy érzed, semmi sem hatásos a kínzó fájdalmakra.

Nevezzük nevén a gyereket, avagy rántsuk le végre a leplet erről a titokzatosnak tűnő betegségről. Biztosan sokatokban felmerülhet a kérdés, hogy mi is az az endometriózis?

"Endometriózisról akkor beszélünk, amikor a méh nyálkahártyája a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben. Az endometriózisban a méhet bélelő szövettípus (az endometrium) a méhen kívül, leggyakrabban a petefészkekben vagy a kismedencét bélelő szövetekben (hashártyában), ritkábban a méhfalban ágyazódik be. Ritkán az endometrium a kismedencét is elhagyhatja (irodalmi adatok alapján endometriózist találtak már ízületben, csontban, tüdőben, agyban).

Legfőbb tünetei:

Fájdalmas menstruáció (dysmenorrhoea) - A kismedencei fájdalom a menstruáció előtt néhány nappal elkezdődhet és a menstruációt követően néhány napig fennállhat, alhasi fájdalmat, illetve hátfájdalmat előidézve.

Fájdalom más időpontokban - Kialakulhat a kismedencei fájdalom az ovuláció során is. Egy éles mély fájdalomként jelentkezhet a kismedencében közösülés alatt, illetve székeléskor vagy vizeléskor.

Fokozott vérzés -Előfordulhat, hogy időnként a menstruációs vérzés mennyisége fokozódik, illetve két menstruáció között is vérzés alakul ki.

Meddőség - Vannak olyan esetek, amikor az endometriózist a meddőség hátterében álló okok keresésekor diagnosztizálják.

További figyelmeztető jel lehet a szabálytalan menstruáció, görcsös fájdalom, fájdalmas szexuális együttlét, fájdalmas vizelés, fájdalmas székelés, fájdalmas bélmozgások, hasmenés vagy székrekedés, valamint a véres vizelet, véres széklet."

Lassan már mindenhonnan az endometriózis szót halljuk, egyre több női egészségügyi szervezet és alapítvány jön létre, hogy felhívja a figyelmet a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatok fontosságára. Komoly és nagyon fontos témáról van szó, amelyet a legtöbben elbagatellizálnak. Arra azonban mindig emlékezzünk, hogy attól még, mert egy ijesztő dolog elől a fejünket a homokba dugjuk, a probléma nem oldódik meg. Sőt. Ekkor kezd csak el igazán elhatalmasodni rajtunk. Amint átvette az uralmat, nehéz kiutat találni belőle.

Az egyetlen megoldás és kiút pedig csakis a segítségkérés, a megfelelő orvosi kivizsgálás és a hosszútávú ellenőrzés lehet!

Ne hisztizz, minden nőnek fáj a hasa!

Kiskorom óta görcsös, sokszor szűnni nem akaró, borzalmas alhasi fájdalmakkal küzdök. Az elmúlt 6 évem arról szólt, hogy végre fényt derítsek a rendszertelen, elviselhetetlenül kellemetlen és fájdalmas vérzés zavaraimra, illetve a már krónikusnak mondható, állandósult görcsök mivoltára. Annyi orvosnál, sebésznél, gasztroenterológusnál, kuruzslónál, alternatív terápiát javasló természetgyógyásznál, urológusnál, fájdalom terapeutánál jártam, hogy még felsorolni is fárasztó. Orvosokból ugyanis akadt, ahogyan a listámból is tisztán kitűnik, azonban valódi, empatikusnak nevezhető EMBERBŐL egy sem.

Közel 7 évembe telt, mire egy specialista elvállalta a laparoszkópos műtétemet, amely során "végre" kiderült: endometriózisom van, több helyen is, a méhfalam pedig össze volt nőve a belemmel.

A fenti "Ne hisztizz, minden nőnek fáj a hasa!" mondatot minden endometriózissal diagnosztizált vagy ebben a betegségben szenvedő nő hallotta már. Megbélyegezve, figyelemhiányosnak vagy éppen hisztis kislánynak elkönyvelve engedtek tovább az utunkra egy-egy negatív eredményt mutató ultrahang vagy 2 perces vizsgálat után. Sokunkat az a vád érte, hogy csak szimuláljuk a rosszulléteket, psichés problémákkal küzdünk vagy a kedvencem: Az egész fájdalom história csak a fejünkben létezik és igazából sohasem volt semmi bajunk.

Annyi, de annyi könnyes szemet láttam már az orvosi várókban feltűnő vagy éppen távozó betegek szemében, hogy egy idő után már úgy éreztem, kezdem elveszíteni azt a maradék kis reményemet is, ami eddig arra sarkallt, hogy menjek tovább és tovább. Egészen addig, amíg meg nem hallgatnak. De úgy igazából. Empátiát és segítőkészséget azonban nagyon kevés helyen találtam.

Így előzd meg a bajt! - a szűrővizsgálatok fontossága

Tele a média a szomorúbbnál szomorúbb halálesetekkel, daganatos megbetegedésekkel, búcsú nélküli haláltusákról, magukra maradt gyermekekről és még sorolhatnám. A lista túl hosszú lenne és még annál is fájdalmasabb. Bevallom, nem könnyű most erről a témáról írni, de tudom, hogy megéri. Miattatok. A nőtársaink miatt.

Ha csak egy emberhez elér most ez az üzenet és a hatására megvizsgáltatja magát egy hozzáértő specialistával, már akkor hatalmas dolgot elértünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen fontosak a rendszeres szűrővizsgálatok és a nőgyógyászati kontrollok. Neked csak egy 10 perces, kicsit kellemetlen vizsgálat vagy egy mammográfia, a testednek viszont megkönnyebbülés és nagy segítség. Támogasd és segítsd minden egyes nap, mert ő is mindent megtesz érted!

A földön fetrengős, elviselhetetlen menstruációs fájdalmak nem normálisak, amennyiben te is úgy érzed már egy ideje, hogy valami nem klappol ott lent, ne várj egy percig sem! Húzd fel a cipellődet, ballagj el a legközelebbi endometriózis specialista rendelőjébe és deríts fényt a helyzetre! Magad miatt vizsgáltasd ki magadat, ne azért, mert mások ezt várják tőled, vagy ami még rosszabb, kényszerítenek rá!

Lelki tényezők az endometriózis mögött

Azt kérdezed, milyen lehet ezzel a betegséggel együtt élni? Hogy pontosan hogyan is viseljük mindezt lelkileg? Alig vannak rá szavak, de most mégis megpróbálkozom, hogy mindenkihez közelebb tudjam hozni egy kicsit ezt a betegséget és általa türelemre, empátiára sarkallni mindenkit, akinek bármilyen hozzátartozója vagy éppen ismerőse, kollegája ebben a nehéz kórképben szenved.

Képzeld el, hogy minden egyes nap felkelsz és megfogadod, hogy türelmesebb leszel magadhoz és a testedhez. Benned van a remény kis szikrája, erősnek érzed magad és képes lennél meghódítani a világot is. Amint kiszállsz az ágyadból és elindulsz a mosdó felé, egy nyilalló tűzgolyó kúszik fel az alhasadból egészen a hasad közepéig. Ott megállva szétterjeszti ezt a kínzó görcsöt és mire elérsz a mosdóig, már azt sem tudod fiú vagy -e vagy lány? Az eddigi pozitív kis gondolataid álomszerű foszlányként tova tűnnek egy másik, boldogabb univerzumba. Egy olyan helyre, ahol nincs fájdalom.

Aki ebben a betegségben szenved, az pontosan tudja, hogy mennyire kellemetlen is megélni a mindennapos vagy akár a havi rendszerességű görcsöket. Nem csak testileg, de lelkileg is teljesen rámegy az ember lánya, hiszen hibásnak vagy nem teljes értékűnek érzi magát az endometriózis miatt. Szégyenkezés, félelem, elutasítástól való rettegés és párkapcsolati problémák. Ezek lemez szerűen játszódnak le a tudatunkban, minden egyes rosszullét alkalmával. A legnehezebb érzés viszont a legtöbbször a tehetetlen várakozás érzete. Lefeküdni és felkelni úgy, hogy nem tudhatod mit hoz a holnap vagy a jövő. Minden bizonytalan, de neked életvidámnak és erősnek kell mutatnod magadat. Akkor is, ha fáj.

A fájdalom szóra asszociálva a legtöbbünkben a szégyenérzet ténye merül fel. Kényelmetlenül érezzük magunkat a bőrünkben, ha egy olyan témáról kell megnyilvánulnunk és beszélnünk, ami abszolút független tőlünk és nem tudhatjuk merre tart. Természetesen sok tényezővel pozitívan tudunk hatni az endometriózisra és ha tényleg mindent meg szeretnénk tenni a fájdalmak csökkentése érdekében, nem árt betartani a következőket:

- Több mozgás a szabad levegőn

- Endometriózis diéta betartása (nulla csoki, cukor, tejtermék, glutén)

- Intim tornák alkalmazása rendszeresen

- Rengeteg zöldség, gyümölcs és immunerősítés a javából

És még sorolhatnám az idők végezetéig, de a legfontosabb alap szabályokat leírtam. Mivel nem vagyok orvos, ezért nem fogok véleményt formálni vagy kampány beszédet megfogalmazni a gyógyszerekkel vagy bármilyen más terápiával, műtéttel kapcsolatosan. Arra buzdítalak inkább, hogy bármilyen ezzel kapcsolatos probléma, kérdés esetén keress fel egy endometriózis specialistát és addig ne hagyd magadat eltessékelni, amíg nem kaptál választ és megoldást a kérdéseidre!

Végkifejlet? Örök remény vagy depresszió

Sok mindent alakíthatunk az életünk során, azonban szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy vannak dolgok, melyeken nem változtathatunk. Bármilyen krónikus betegségről legyen is szó, nem árt megfogadni a következő tanácsot: Sose add fel a reményt!

Tudom, hogy már el vagy gyengülve és legszívesebben feladnád ezt az egész tortúrát. Tudom, hogy a karikásra sírt szemedet soha többet nem festenéd ki, ha rajtad múlna. Tudom, hogy tökéletlennek és "selejtesnek" érzed magadat. Tudom, hogy fáj. Tudom, hogy nem akarsz több frusztráló kérdést és miértet. Tudom, hogy már belefáradtál és beletörődtél.

Tudom, hogy 24 éves vagyok és nem fogom feladni ezt a küzdelmet! Soha.

Írta: Tollas Tímea