Nőgyógyászati abszurd: para a rendelőben

Ülök a váróban a vizsgálat előtt, próbálom elterelni a gondolataimat arról, ami következik. Angry Birds-özök. Az időm közben szép, lassan telik, már egy órája várok. Nem, nem guglizok rá arra, hogyan csinálják a rákszűrést, mert egyszer már rákerestem, tüzetesen végigolvastam róla mindent, amit az interneten találtam, és inkább hazamentem. Most végig fogom csinálni, nulla para, öt perc az egész.

Mindennapos abszurd

Másfél órája várok, tolom a Candy Crasht. Talán meg kellett volna innom előtte egy felest, meg a mellettem ülő két falfehér csajnak is, úgy tűnik, ők is aggódnak. Aztán röpke két óra, tizenhét perc és huszonnégy másodperc várakozási idő után végre bemegyek a rendelőbe. Most vagyok-e először rákszűrésen? Igen, most, akkor végighallgatok a doktor úrtól egy hosszú monológot arról, hogy milyen felelőtlen liba vagyok – ekkor értem meg, miért tart olyan sokáig a kinti várakozási idő, biztos mások is pár év késéssel érkeztek az első szűrésre, és végig kellett hallgatniuk ugyanezt. Szívesen beszólnék az orvosnak valami effélét, de mivel rövid időn belül a lábam között fog turkálni, úgy döntök, jobb a békesség. Aztán jön a nőgyógyászati abszurd: gondolkodtatok már azon, miért megyünk be egy függöny mögé lehúzni a bugyinkat, hogy aztán bugyi nélkül előjöjjünk a függöny mögül?
Felülök abba az átkozott székbe, jönnek a hideg fémszerszámok. Lazítsak, mondja kissé ingerülten az orvos. Nekem ez nem nagyon megy, talán másoknak jobban. Aztán belép az egyik asszisztensnő, hatalmas dudor a jobb arcán, a fogászatról jön, gyökérkezelésről. A másik asszisztensnő és az orvos odasereglenek köré, a száját nézegetik, a részletekről kérdezgetik és az esetleges fájdalmairól. Ha egy ember egész nap női nemi szervekben nyúlkál, felértékelődik számára egy gyökérkezelt fog látványa, úgy tűnik. Én meg kicsit ott vagyok hagyva, nem sok időre, kb. öt percre, közben hosszú fém izék lógnak ki belőlem. Elsírom magam, az orvos rám mordul, hogy ne bőgjek. Jó, akkor nem bőgök.

Nőnek lenni nem betegség

Halász Sári, a PATENT Jogvédő Egyesület munkatársa szerint a nőgyógyászati visszaélések rendkívül gyakoriak, sőt, maga a nőgyógyászat intézménye a visszaélések melegágya a benne rejlő hatalom és hierarchia miatt. Elmondása alapján ez a terület nagyon komplex, és nemcsak a szülést és az abortuszt foglalja magában, hanem a gyógyszeripar (hormontartalmú fogamzásgátlók) nőkre specializálódó ágait is.

"Ha megnézzük, mi a legalapvetőbb üzenete a nőgyógyászatnak, akkor azt találjuk, hogy nőnek lenni betegség" – mondja ki Halász Sári a legkeményebb mondatot, amelyet valaha ezzel kapcsolatban hallottam

Majd így folytatja: teljesen általános tanács, hogy minden lány, amikor el akarja kezdeni a szexuális életét, akkor előbb menjen el nőgyógyászhoz, miközben erre amúgy semmilyen ok nincs. Ha női nemi szerved van és nem férfi, az egy orvosilag folyamatosan ellenőrizendő és karban tartandó valami – sugallja a rendszer. A rendelőben pedig a tested felett való rendelkezést át kell adnod az orvosnak; mivel azt se tudod, hogy pontosan mi történik veled, nincs igazán beleszólásod ebbe a kérdésbe.

Az abortusz nem szégyen

Az összes eddig felvetett téma közül talán az abortusz és a szülés azok, amelyeknél a legtöbb nőgyógyászati visszaéléssel találkozunk. Annak ellenére, hogy Magyarországon legális az abortuszhoz való hozzáférés, bürokratikusan igencsak akadályozott – mondja Halász Sári. Két különböző tanácsadáson kell részt vennie egy nőnek, aki a terhesség-megszakítás mellett dönt, a kettő között kötelező várakozási idő van. Az első tanácsadásnak a célja az abortuszról való lebeszélés, ezenkívül az abortusz pénzbe kerül, és bár lehet rá támogatást kérni, ez mégis visszatartó erő.

"A legkárosabb része perpillanat a magyarországi abortuszszabályozásnak az, hogy be van tiltva az abortusztabletta, ami azt jelenti, hogy mindenképpen műtéten kell keresztülmenniük a nőknek ahhoz, hogy megszakítsanak egy nem kívánt terhességet. Ez egyrészt nem indokolt, másrészt a tabletta jóval biztonságosabb és humánusabb módja a terhesség megszakításának."

Halász Sári elmondása szerint ezen szabályozások következménye az, hogy a nők szégyent és lelkiismeretfurdalást éreznek az abortusz miatt.

A rejtélyes endometriózis nyomában

A rejtélyes endometriózis nyomában

A te tested?

Kovács Nóra, egy fővárosi kórház női klinikájának volt rezidense a másik oldalról, belülről ismeri a nőgyógyászat rendszerének visszásságait. Orvosi engedély kell ahhoz, hogy valaki abortuszra menjen, és ez rengeteg hatalmat ad az orvosok kezébe- mondja. Ha valaki elmegy magánrendelésre, ott probléma nélkül megkapja, de ha valakinek erre nincs pénze, az nehéz helyzetekkel kerülhet szembe az állami egészségügyi rendszerben. Nálunk például egy hetvenéves főorvos dolgozott, aki abortuszellenes volt. Ő rendszeresen megengedte magának, hogy üvöltözzön az abortuszra érkező páciensekkel, hogy miért nem védekeznek inkább. Kovács Nóra szerint rengeteg orvos a kevésbé jól szituált pácienseken vezeti le azt a dühét, hogy lelkileg számára is megterhelő abortuszt végrehajtani. Abortuszt csinálni rossz, én sem szerettem, és jó lenne, ha minél kevesebbszer lenne rá szükség, de ha egy nő ilyen helyzetbe kerül, akkor nem jó módszer szidalmazni, és ezzel szégyenérzetet keltei benne, hanem inkább támogatni kell lelkileg és propagálni a védekezés különböző lehetőségeit.

Szüljünk-e pénz nélkül?

"Egy 2018-as kutatásból az derült ki, hogy Magyarországon a nők szeretnének szülni, de egyszerűen nem engedhetik meg maguknak" – mondja Halász Sári

Egy gyerek felnevelése valóban sok pénzbe kerül, mégpedig attól a pillanattól kezdve, hogy megfogant. A tehetősebb nők többsége ilyenkor választ magának egy orvost, akinél kilenc hónap alatt egy zsák pénzt hagy a magánrendeléseken akkor is, ha nincs a terhességgel semmi különösebb fennforgás, és akkor a szülés levezetéséért járó hálapénzről még szót sem ejtettük. Kovács Nóra meglátása szerint a hálapénz intézménye a rendszer iránti teljes bizalomvesztésen alapul, miközben sok esetben érdemesebb a magánorvos helyett az ügyeleten való szülést választani.

"Személyesen azt gondolom, hogy a legjobb szüléseik azoknak voltak, akikből senki egy kanyi forintot nem nézett ki, bejöttek szülni, nem piszkálták őket, hanem szépen, természetesen megszültek."

"Tény, hogy több figyelmet kap, akinek az osztályvezető főorvos az orvosa. Ugyanakkor a főorvos úr nem szeretné az életét a kórházban tölteni, de mivel érdeke, hogy a gyerek nála szülessen meg, ezért felgyorsítja a szülését vagy beütemezi a császármetszést, amikor nem kéne, mert nem akarja, hogy felhívják hajnali kettőkor azzal, hogy indul a szülés. Nem készült róla kutatás, de véleményem szerint, a gátmetszések magas száma is azért van Magyarországon, mert azután ki kell szedni a varratokat, és ez egy megfelelő alkalom, hogy a páciens odaadja az orvosnak a pénzt. Az indokolatlan beavatkozások azt az érzést keltik a páciensekben, hogy a doktor foglalkozik velük." Ugyanakkor Kovács szerint az éremnek két oldala van, sokszor fordul elő az is, hogy ha valaki bemegy szülni, és látszik rajta, hogy senkinek sem a betege, akkor diszkriminálják, túl hosszú ideig váratják, tapasztalatlan orvosokra bízzák a szülése levezetését. Tehát az alcímben feltett kérdésre a válasz, mi szerint szüljünk-e akkor, ha nincs rá pénzünk: igen és nem. A magam részéről mostanra teljesen összezavarodtam.

Szöveg: Puskás Panni

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2018. szeptemberi lapszámában jelent meg.